FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A szezon első válogatott szünete előtt még komoly feladat várt Guľa mester fiaira. Vezetőedzőnk 50. találkozóján Csák Máté vára alatt léptünk pályára. Úgy gondolom, a múlt heti hazai vereséggel tetőzött szurkolóink rosszkedve – hogy finoman fogalmazzak –, ezért a trencséni összecsapástól talán sokan vártak egyfajta kiengesztelést. Még ha a hazaiaknak éppen jól is áll a szénájuk. A Besztercebánya elleni kudarc után ugyanis az ötödik helyre estünk vissza, ami máris beindította az utca népének borúlátó jóslatát: „Amennyiben lesz olyan idény, amikor nem sikerül kiharcolnunk az első hatba kerülést, akkor az az idény a mostani lesz!”
Persze vannak, sőt lesznek is olyan megszállott drukkerek, ezúttal szám szerint 136-an, akik a mindenkori eredmény, vagy éppen eredménytelenségtől függetlenül elkísérik a csapatot a „világ végére”. Nem mellesleg a trencséni műfüves borítású stadion autópályán keresztül egyáltalán nincs a világ végén, és a Vág partján azért néha valóban ki szokott jönni nekünk a lépés. Az egykori „nyalókás” reflektorok alatt és az újonnan épült, cikcakk mintás székekkel ellátott lelátók előtt egyaránt. A trencséniek számára – de minden bizonnyal nekünk sárga-kék szurkolóknak is – különleges volt ez a találkozó, ugyanis a hazai klub utoljára lépett pályára az öreg főtribün előtt. Pár éve Dunaszerdahelyen hasonló körülmények között búcsúzott az egykori „nyugdíjas” lelátó, mely később lebontásra került, hogy bezárulhasson az új Aréna köre – ez történik majd Trencsénben is.
Az előző mérkőzéshez képest jelentős változások voltak a kezdő tizenegyünkben, Alex Pinto és Herc ezúttal padozott, Mendez és Niarchos pedig kezdőként lépett pályára. Gavrić lett a csapatkapitány – ez van, ha egy klubban elfogynak a vezérek, s velük együtt a szenvedély. Olyankor már mindenki is lehet „cséká”…
Ezt a Niarchos gyereket vajon ki hozta Szerdahelyre és milyen megfontolásból? Pl. az ilyen dolgokon kéne elgondolkodni. Kérdezem annak ellenére, hogy az első félidőben láttam némi akaratot a csapattól. De nem csupán némi akaratot, hanem küzdelmet – még ha manapság nem is oly divatos ezt a fogalmat egy mondatban emlegetni a DAC-cal. Emberek, hát mi van veletek? Aztán Risvanis úgy ahogy volt, elintézte. Elrakta a trencsénit „befőttnek”, még szerencse, hogy nem lett belőle büntető. De nagyot nyekkent a trencséni, így villant a piros kártya. Spyridodt, ezt a másik görögöt viszont anno a liga legjobb belső hátvédjének kiáltották ki, amíg… Amíg le nem építette a csapatszellem, ha egyáltalán létezik olyan manapság Dunaszerdahelyen? Minden meccsen benne volt a kiállítás!
Mert ott, ahol a kapus a legerősebb tényező, nehezen lesz csapatszellem! Ha Popović verve volt, Csingernek az utolsó pillanatban még összejött a mentés.
Adódtak ugyan helyzeteink, csak éppen azok nem jutottak el a trencséni hálóőrig. A trencséni kapus a Zöld-foki-szigetekről érkezett, szóval ő nekünk majdnem „elit kategória”. A 22. percben azután villant Marhefka játékvezető piros lapja. Risvanis mehetett idő előtt zuhanyozni. Jogosan! Niarchos le, Kaša be, taktikai csere. Majd a szünetben egyik oldalon sem történt változtatás, a második félidő pedig hazai kontratámadással indult. Ezután Guľa a 66. percben kettős cserére szánta el magát: a sérült Ramadant Herc, Trusát pedig Čermák váltotta.
A Trencsén mezőnyfölénye a 69. percben érett góllá. Kmeť távoli lövése akad be a kapunkba – 1:0.
Maradt húsz percünk, hogy kezdjünk valamit az eredménnyel, de hiába. Vitális és Gruszkowski beállítása sem hozott csodát. Simán kaphattunk volna további gólokat. Rendet kell raknunk a fejekben, és maximális erőbedobással kell felkészülnünk a Slovan elleni hazai rangadóra mert… Hangzatos szlogen, viszont baromi nehéz lesz. Addig még a csapat szétszéled, hogy aztán legyen miért támadni az összeszokottság hiányát is. Furcsa kettősséget érzek, szidnám a csapatunk, miközben rettentően sajnálom, hogy ismét ide jutottunk. Ja és már nem vagyunk az első hatban sem! Erről nem csak a Guľa tehet, de az igazi felelős kirobbanthatatlan, ezért a változásra vajmi kevés esélyt látok.
Akkor is a DAC!
TRENCSÉN–DAC 1904 1:0 (0:0)
DAC 1904: Popović – Andzouana, Risvanis, Csinger, Mendez – Káčer (81. Vitális), Dimun, Ramadan (66. Herc) – Trusa (66. Čermák), Niarchos (25. Kaša), Gavrić (81. Gruszkowski).
