Fotó: Pixabay.com
Az óvoda befejeztével a legtöbb szülő alig várja, hogy a gyermekében 6 év során felfedezett tehetség kibontakozhasson. Ez lehet sport vagy zene, esetleg különleges kézügyesség, rajz. A nevelő-oktató tevékenységen túl a tapasztalt tanítóknak jó szemük van ahhoz, hogy megállapítsák, kinek mihez van inkább affinitása, és aszerint tesznek ajánlásokat a szülőknek a különféle szakkörökre. De!
Mert persze itt is van egy de. Ezek a képességek még mindig csak alakulóban vannak és a személyiségfejlődés során sem biztos, hogy maga a szakirány összeegyeztethető a gyermek adott jellemével. Ha egy önbizalommal teli kisdiákot beíratunk edzésre vagy épp táncra, esetleg zenére, nem lesz nagy kihívás a tanult gyakorlatok bemutatása, de ha egy zárkózottabb gyerekről beszélünk, akkor számára ez már sokkal nagyobb kihívás lesz.
„A Canadian Mental Health Association szakemberei szerint a Kanada legnyugatibb tartományában élő gyerekek közt hétből egynél megfigyelhető valamilyen mentális betegség, szorongásos zavar. Ennek oka, hogy a gyerekek túlhajszoltak, nincs idejük szabad játékra. A gyerekek szervezett foglalkozások, szabályok közt töltik napjukat az iskolában, s ha délután sincs alkalmuk kiengedni a gőzt, szabadon tenni azt, amihez éppen kedvük van, akkor idővel mentálisan túlterheltté válnak“
– írja a felelősszülőkiskolája.hu egyik szerkesztője, aki azt is kiemeli, hogy sok gyerek már az óvodából nem is haza, hanem különböző délutáni programokra indul szüleivel, akár heti több alkalommal is.
Ezek a délutáni programok kiegészülhetnek iskolára felkészítő, fejlesztő foglalkozásokkal, az első osztályban pedig az iskolában elérhető szakkörök is további lehetőséget biztosítanak a gyerekek délutáni időtöltésére.
A különböző foglalkozások miatt gyakran csak az esti órákban hazaérő gyerek épp megvacsorázik, majd mehet is az ágyba, esetleg egy-két elmaradt házi feladatot még elkészít.
„Szabadideje, olyan időszak a nap folyamán, amit valóban arra használhat, amire szeretne, alig akad, a szakemberek szerint azonban ez komoly következményekkel járhat” – hangsúlyozzák.
Próbáljuk megismerni gyermekünket még inkább, segítsünk neki is felismerni azt, amit szeret és ha tehetjük, ehhez igazítsuk a szakköröket. Nincs kedve egyelőre semmihez? Az sem baj! Az iskola megkezdésekor bőven elég inger és változás éri őt, amelyre ugyanúgy nincs még felkészülve, a különórák és edzések nem biztos, hogy kellenek.
„A mai magyar iskola nem embernek való, ez nem is kérdés. Egy 1940-es, piarista órarend szerint a gyereknek maximum 5 órája lehet egy nap, ma van nulladik óra, és hetedik és nyolcadik is. Ki az a barom, aki ezt kitalálta? Ez persze költői kérdés… Finnországban négy vagy öt órájuk van a gyerekeknek, nem véletlen, hogy az oktatási rendszerük jelszava az, hogy a kevesebb több. Az iskola csak szabadságban és autonómiában tud működni. Finnországban is van alaptanterv, de a miniszter asszony ír hozzá egy levelet: ’Kedves Kolléga! Nagyon kérem, hogy ezt a tantervet ne tartsa be! Alkalmazza a mindenkori helyhez és időhöz és az egyes gyerekekhez!” – nyilatkozta korábban Vekerdy Tamás, pszichológus az nlc.hu szerkesztőjének, Szarka Nórának.
