A cikk megjelent a Klikk Out 2023/09. számában.
Borítóterv: Gocoň László
Mikor az ember a gyerekére néz, vagy a még meg sem született gyerekére gondol, eszébe jut, milyen világ lesz itt, mire ő felnő és dönthet az életéről. Milyen közeg fogadja majd, félnie kell-e, ha bárhogy is dönt, és amire a szülő talán leginkább befolyással tud lenni, milyen színvonalú szellemi/érzelmi eszköztára lesz ahhoz, hogy bármiről is döntsön.
Közel 35 éve élünk demokráciában, amit sokan sokféleképpen szoktak ekézni, és gyakran felmerül az az érv is, hogy ebben nem kellene mindenkinek részt venni. Mármint jogot biztosítani mindenkinek arra, hogy részt vehessen, dönthessen. Mert a hülyék országa ez, és jobb lenne, ha nem az maradna.
Ezzel viszont visszatérnénk az alagsorba, és a jogegyenlőség helyett legitimálnánk az egyenlőbbeket, kiütve azt a kellő színvonalú szellemi és érzelmi eszköztárat, intelligenciát, amivel szeretnénk, hogy a gyerekünk rendelkezzen.
Gyakran hangzik el, hogy a demokrácia nálunk közel 35 év elteltével is gyerekcipőben jár, illetve hogy ugyanakkor ennél jobbat azóta se találtak ki. Valóban olyan, mintha a társadalom helyenként gyerekként viselkedne, és hetente kérné az ajándékot, mivel tudatában van, hogy telik rá, viszont következetlen és hálátlan, és nem tudja kellően megbecsülni, amit kap. Ugyanakkor az az anyagi és szellemi jólét, aminek birtokában lehet, már itt marad, hacsak nem fossuk le szisztematikusan, hosszan és tudatosan a saját lábunkat.
Samo Marec publicista nemrég egy írásában válaszolt egy kérdésre, mihez kezd, ha Robert Fico visszatér a hatalomhoz. Azt írta, nekifog egy fociról szóló könyv fordításának. Amit egyébként is tervezett. Nincs itt semmi látnivaló. A demokrácia éppen erről szól, hogy megvannak és megmaradnak a lehetőségeink.
Korrupt, populista kormányok jönnek-mennek, a társadalom – még ha helyenként hosszabb távon is, de – kellően érzékeny ahhoz, hogy reagáljon bármire, mivel ezt tanulta. Ezek a küzdelmek kicsiben, egy családon belül is lezajlanak. A minták pedig nem engednek. Ha a minta egy egészséges szellemi és érzelmi háttér, akkor a taknyolások után is van kiút.
Nálunk a minta, hogy nem akarunk elnyomást, traumákat. Ez a szükséglet nem változik, legfeljebb az emlékezet rövid, és enged vissza olyasvalakiket a hatalomhoz, akik arra méltatlanok. De ez társadalmi szempontból olyan, mint egy erősebb megfázás. Tudjuk, hogy idén ősszel is lesz, hiába szedjük be az összes vitamint. Meg azt is tudjuk, hogy aztán megfogunk gyógyulni, csak résen kell lenni.
A címben feltett kérdésre a válasz tehát az, hogy lesz. Lesz, és kész. Egy kicsit legyünk mindig egészségesebbek – fejben és érzelmileg –, ne betegebbek, és akkor minden rendben lesz.
