Gyermekeink szocializációs színtereinek első lépcsőfokai a bölcsőde, óvoda, később pedig az iskola. Ezek az intézmények pedagógiai programmal rendelkeznek, oktatási-nevelési irányelveikről, céljaikról, tapasztalataikról és lehetőségeikről számolnak be bennük. Szülőként gyermekünk mindennapi tevékenységét látva megismerhetjük ezeket, ugyanis minden egyes tevékenységnek meghatározott kerete és pontos célja van.
A gyermekek számára a munka és a játék, még az óvodáskor végére sem különül el teljesen, ugyanis egy-egy tevékenységet ő még nem az eredményért végez el, hanem magáért a tevékenységéért, a közben átélt sikerélményért. Az eredményre törekvés csak később jelenik meg, mint ösztönző erő és ami később is további cselekvésre motiválja majd, miközben rájön, hogy mennyi mindenre képes egyedül is, másoktól teljesen függetlenül. Képes felelősséget vállalni a tetteiért, önmagáért és másokért.
A munka a játékkal sok vonatkozásban mutat azonosságot. A személyiségfejlesztés hatékony eszköze, mely felkészíti az életre és a társadalom megismerésére, abban való elhelyezkedésére. Lehetőséget ad a tapasztalatszerzésre, különféle szokások megismerésére, elsajátítására, a kompetenciaérzés kialakulására és az önbizalom fejlesztésére. Már egészen kiskorukban megismerik azt, hogy „mindenki másképp csinálja”.
Az óvodai és iskolás közös munka a játékban szerzett tapasztalatok felhasználásával erkölcsi, esztétikai, értékteremtő készségeket és képességeket fejlesztenek. Rendszeres, változatos és folyamatos munkalehetőségekkel a pedagógusok teret adnak a munka örömének átéléséhez, erősítik a kitartást, az önállóságot, a felelősséget, a céltudatosságot, a helyes önértékelést, a társas kapcsolatok kibontakoztatásához, megtanulják a közösségért végzett munka értékét és nem mellesleg a felnőttek munkájának megismerését, megbecsülését és tiszteletét.
Ilyen mindennapi tevékenység lehet az önkiszolgáló munka, mint például az önként vállalt, „naposi feladatok”; az óvodában már a legkisebb gyermekek is részt vesznek a játékok elrakásában, a rend helyreállításában; a nagyobbak segítenek a játékbabák fürdetésénál, a játékok szétválogatásában, javításában; készítenek egyszerűbb bábokat, fejdíszeket, kellékeket, melyeket használat után a helyükre tesznek; segítenek a termet átrendezni, akár az ágyazásnál is; részt vesznek az ünnepek előtti készülődésben, a terem díszítésében; a nagyobbak segítik az új gyermekeket eligazodni az épületben, például a kicsiket bekísérik az udvarról a mosdóba.
Belekóstolnak még a növény- és állatgondozásba, ami sok ismerettel és tapasztalattal gazdagítja őket. Segítenek például az öntözésben; gyűjtik és folyamatosan cserélik az évszakoknak megfelelő terméseket és növényeket az erre a célra kialakított természetsarokban; otthonról hoznak csíráztatáshoz, hajtatáshoz, ültetéshez szükséges magvakat, ágakat és örömmel kísérleteznek velük; ősszel segítik gyűjteni a lehullott faleveleket.
A tevékenységek során a pedagógusnak, óvodapedagógusnak lehetősége van arra, hogy megfigyelje az egyes gyerekeket, és egyéni fejlettségének megfelelően tűzze ki a célokat, feladatokat. Az egészséges fejlődéshez, fejlesztéséhez a heti és napirend biztosítja a feltételeket, a megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető munkák során, melyek segítik a struktúrában, egészben és a részletekben való gondolkodást.
