A cikk megjelent a Klikk Out 2023/09. számában.
Mit is mondjak az első gondolatomról arról, hogy egy guruló „házikóval” tegyünk meg egy hatalmas „karikát” Csehországban? A lányokkal a nyári vakáció megtervezésének gondolatmenetében azon elmélkedtem, hogy miként lehetne megélni minél több élményt, miként lehetne teljesen „random” stílusban lezavarni egy kirándulást, és főképp, hogy tölthetnék el minél több időt együtt. Hotel? Talán két nap egy helyen, ám ötünknek egy házikó jobban megfelelne. Mivel a nyáron szinte minden ilyen lehetőség már jóval előre le van foglalva, így egy csodálatos gondolat futott át a fejemben. Mi lenne, ha házikónkat mindenhova magunkkal vinnénk?! Hamarosan már a lakókocsi kölcsönzők honlapjait böngésztem, és már az elején elárulom, hogy jobb ötletem nem is támadhatott volna…
Miért lakókocsi, és miért ne?
Amiért ne, arra nagyon kevés indokot találtam, ám hogy miért igen, arra egyre jobban hajlott a képzeletbeli mérlegem mutatója.
Egy biztos! Ha lakókocsival kelsz útra, kissé tapasztaltabb „pilótának” kell lenned, mivel nem épp egy kis „csodabogarat” kell – néha centizve – leparkolnod egy helyszínen, legyen az akár kemping, vagy egy sima parkoló a városközpontban.
A járgány több mint hétméteres hosszúsága mellett még nagyon oda kellett figyelni a magasságára is, hiszen az több mint három méter volt, így a hidak, sok esetben az úttestre benyúló fák és azok ágai alatt is nagy odafigyeléssel kellett vezetnem a lakókocsit, mindezek mellett a vezetőfülke felett még vagy egy méternyit előrenyúlott a fenti franciaágy, így egy kis időbe bele telt, míg megszoktam, hogy nem az első ütközőre kell odafigyelnem, inkább felfele irányuljon a tekintetem, amennyiben egy fa, vagy más akadály akadt az utamba parkoláskor.
Az autó maximális javasolt sebessége 120-130 km/h, ám nem nagyon hajlottam afelé, hogy az autó csúcssebességét kóstolgassam, a biztonság volt a legelső tényező, nem beszélve arról, hogy ha oldalszéllel kellett megbirkóznom, az aztán rendesen megingatta a „kicsikét”. 🙂
El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora móka maga az utazás is, amely egy személyautóval sokszor nagyon unalmas is lehet, na de egy lakókocsiban teljesen más a helyzet.
Menet közben asztal mögött ülsz, közben a snapszerban csak úgy repkednek a „csomók”, majd a hűtőből bármikor ételt-italt fogyaszthatsz, esetleg kinyújtózol az ágyon.
Az autó öt személynek nagyon kényelmes lakhatást biztosított, szinte luxuskörülmények közt. Távirányítós álló klíma (fűtés-hűtés), zuhanykabin, toalett, hűtőszekrény, emeletes ágy, franciaágy, és egy teljes értékű, kanapészerű szétszedhető ágy, valamint természetesen konyha, ahol szinte minden ételt elkészíthetsz. Tömérdek rakodóhely, pillanatok alatt felállítható terasz, szőnyeggel, kemping bútorzattal, asztallal, négy bicajra tartó, hangulatfényes LED-világítás, stb.
Ki ne vállalja ezt a jellegű kiruccanást és ki az, aki mindenképp próbálja ki?
Elsősorban azon személyeknek, családoknak nem való, akik az ötcsillagos puccos „ultra all inclusive” helyeken szeretnek megszállni, ahol takarítónő és más személyzet végzi el a mindennapi teendőket, akik a reggelit az ágyban szeretnék fogyasztani, esetleg akik félnek az erdőben a kullancsoktól, a kempingben való zuhanyzástól, esetleg kipattognak egy szúnyogcsípéstől, vagy nincs kellő tapasztalatuk a „csundérozásal”, vagy gondjuk akad a tűznél való szalonnasütéssel, esetleg távolságtartók az idegenekkel szemben, vagy épp tudni szeretnék, hogy pontosan hol és miként töltik a aznapi éjszakájukat. Mert mi nem tudtuk!
Az utunkat is csak nagyjából terveztem meg, olyannyira, hogy célba vettünk pár látványoságot, amelyeket mindenképp látni szerettünk volna, így az útitervünk eléggé változatosra és kalandosra sikeredett, de ez volt a fő célunk. Hogy szedtem rá a lányokat, hogy ez a kirándulás a legjobb, ami történhet velünk? Ezt már kiskorukban elkezdtem, mert már kétéves koruk óta rendszeresen csónaktúráztunk a Kis-Dunán, ami négy napot vesz igénybe, egyben hetven kilométernyi evezést, majd minden nap sátor össze- és szétpakolást, tűzgyújtást, bográcsozást, mosogatást von maga után. Így szinte felcsillant a szemük, amikor felajánlottam, hogy az idén nem evezünk, hanem vezetünk… 🙂
Manapság rengeteg applikáció segíti a lakókocsis közösség életét, mivel a kemping és parkolókereső mellett a vízmérték, a különleges navigáció, amelybe beütöd az autód adatait, amely épp a magasság miatt fontos, hogy elkerüld az alacsony hidakat vagy alagutakat. Vízmérték? Biztos felmerült a fejetekben, hogy minek?
Minek? Annak, hogy próbálj meg úgy aludni, hogy nincs vízszintben az ágyad… Az autó tartozéka egypár olyan ék, amelyet a kerekek alá helyezel, majd a padlón a telefonról megkeresed a legjobb helyzetedet, és készen is vagy a vízszinttel…
Kempingek és közösség
Sosem gondoltam volna, hogy ennyi helyen találhatóak kempingek az utak, tavak, vagy a városok mentén. Némelyikek nagyon jól felszereltek, modernek és tiszták, valamelyek nagyon retrók és úgyszintén tiszták. Egy applikációt hívtam segítségül, ahol a helyzeted alapján eldöntheted, hogy hol szeretnél megszállni, egyben a kempingezők által írt recenziók alapján sokkal könnyebb a döntés, hogy hol versz aznap horgonyt. Mindenképp érdemes telefonon érdeklődni a szabad helyek iránt, esetleg megtudni, hogy van e állandó recepció, mivel többnyire este nyolc óráig tartanak nyitva. Van kemping, amely olcsóbb, van, amelyik drágább, ám nagyjából harminc-ötven eurónyi kemény valutát kellett fizetnünk összesen a parkolóhelyért és a kemping szolgáltatásaiért összesen. Reggelit mindig én készítettem, és néha a vacsorát is, ám amennyiben kedvünk támadt, megálltunk egy „hospodában”, és már toltuk is a „svíčkovát”, meg az „utopencit”. 🙂
A kempingekben a közeg változó, ám ahogy a motorosok, úgy a kempingesek is egy közösség, amely összetart, segít, kóstol, megkínál, cseveg, vagy a cseheknél nagyon közkedvelt a tábortűz körüli gitározás, éneklés… Semmihez sem fogható élményeket éltünk meg, egy éjszakányi barátságok köttettek, holott tudtad, hogy talán soha többé nem találkoztok, mégis közvetlenek mindannyian.
Hogy ne kelljen esténként tüzet raknom, vittem magammal pár palack jó magyar pálinkát, megkínáltam tűz körül ülőket, és megkérdeztem, nem melegedhetnénk-e mi is a tűz mellett…:-) Volt ám „ty vole”… 🙂
Merre jártunk?
Az utunk első napján egy régi barátomat látogattam meg a morvaországi Ostrožská Nová Ves faluban, ahol egy ritka mangalicafajta tenyésztésével foglalkozik, így az első este vacsorára mangalica pörköltet főztem, amelyet finom körte pálinka kíséretében lakmároztunk egész éjszaka. Másnap egy hamisítatlan magyar lecsóval vártam a társaságot, majd miután elbúcsúztunk, útra keltünk Lednicébe és Valticébe, ahol megcsodáltuk a helyi kastélyt, megnéztük a várost, majd továbbkerekedtünk Znojmóba, majd České Budejovice, Hluboká, Český Krumlov, Příbram, Plzeň, Mariánské Lázne, Karlovy Vary, Prága, Humpolec, Pelhřimov következett, és így szépen lassan, komótosan, autópálya mentesen tettünk meg közel kétezer kilométert egy hét alatt. Annyi szépséget láttunk, hogy szavakba önteni nem lehet, tengernyi kalandot éltünk át, ám a lényeg, hogy az utazásunk során állandóan együtt voltunk, az első perctől az utolsóig. Nagyon élveztük, és úgy döntöttünk, hogy ezt a fonalat folyatjuk a következő kiruccanásunk során.
Semmi sem fogható ahhoz a szabadságérzethez, hogy ott állsz meg, ahol akarsz, ott alszol, ahol jól esik, oda étkezel, ahová visz az utad, felfedezel ismeretlen tájakat, megismersz ismeretleneket, és maga az utazás élménye egy ekkora járgányban, tiszta más világ.
Nagyon örülök annak, hogy a családomnak egy nem mindennapi vakációt tudtam összehozni, és hogy az együtt töltött idő (ami már nagyon hiányzott), kellőképpen megtette hatását.
Legnagyobb csalódás, legyen az akár kellemes
Nem gondoltam volna, hogy épp a világ egyik legszebb városa okozza a legnagyobb csalódást! Prága! A száztornyút már vagy százszor meglátogattam, ám ilyen negatív élményekkel még sosem találkoztam Prágában.
A turistatömeget inkább hagyjuk, mert szezon van, nyár van, mindenki, aki teheti, kirándul, és valóban, sokak úticélja Prága… Gasztronómusként azt is megértem, hogy az éttermek túlfeszültek, hogy néha fél vagy egy órát is kell várnod az étterem előtt, a közkedvelt U Flekú már szeptemberig foglalt, és egy vendéget som fogadnak az utcáról, ám a pincérek undorító viselkedése a vendéghez nagyon kiábrándító. Szinte undorral néznek rád, hogy mit is akarsz, annyira fáradtak, hogy a mosolyuk szinte ellentétes irányban nyilvánul meg az arcukon. A prágai kempingben szinte csak írek vagy „másodosztályú” angolok laknak, a tulajdonos elmondása szerint már hónapok óta, miközben azt gondolják, hogy övék a fél világ… Hangosak, etikátlanul viselkednek, nem tartják be az éjszakai csendet, szemetelnek.
Nagyon kellemesen csalódtam Karlovy Vary-ban. Sok helyen jártam már a nagyvilágban, ám ebben a városban első alkalommal. A gyönyörűséget, amit láttunk, ha szavakba lehetne önteni, akkor tíz oldalnyi szépséggel árasztanám el magazinunk tartalmát.
Hangulatos, káprázatos, egyéni, egyben eszméletlenül csodaszép miliővel rendelkező óváros. Imádom, és biztos, hogy egyszer majd több napon keresztül jobban felfedezem ezt a csodát. Felfoghatatlan a különbség a morva és a cseh emberek közt! Míg a morva emberek alázatosak, vendégszeretők, a csehek, főképp a Prága környékbeliek flegmák, és szinte undorító a viselkedésük. De semmiképp sem hagytuk, hogy mindez elrontsa a vakációnkat, így a kempingben, ahol lehorgonyoztunk, a tulajdonossal nagyon kellemeset beszélgettünk, kiemelkedőt söröztünk és vacsoráztunk, ám ahogy felkelőre vette magát a nap, mi is felhúztuk a vasmacskát, és már tovább is álltunk.
Költségek
A lakókocsi bérlete típustól, illetve a felszereltség miatt eltérő lehet, ám az általam választottal nagyon meg voltam elégedve, és a lányoktól sem érkezett panasz, hogy esetleg némi probléma adódott volna. Átlagosan napi százhúsz euróért már nagyon jó lakókocsi bérelhető, ám felhívom a érdeklődők figyelmét, hogy amennyiben autót szeretnének bérelni, tervezzék be már idejében, és foglalják azt le, mert nagyon korlátoltak a lehetőségek, ha az utolsó pillanatra hagyod a választást. Az autó fogyasztása nagyjából tizenhárom liter „folyadék” száz kilométerenként, amihez még az autópálya bérletet kell mellékelni – annak ellenére, hogy nem gurultunk pályán, azért a biztonság kedvéért megvásároltam. Minden más személyfüggő, mivel az igényeid és a pénztárcád szerint változtatható, ám az étterem öt személyre minimum 80-100 € üdítőkkel. Biztosan nem kerül többe, mint bármilyen más kiruccanás, ám tudom, hogy mindenképp megérte… 🙂
Remélem, jó páratoknak ihletet adtam a jövőben az utazásotokkal kapcsolatban, egyben beültettem a bogarat a fejetekbe, de semmit sem veszíthetsz, ha csak egyszer is kipróbálod a családoddal ezt a fajta kiruccanást. Rengeteg élményt mindenkinek, és én már most alig várom, hogy újra útra keljünk… 🙂
