Meglehet, hogy én is öregszem. Azt hiszem ez abban mutatkozik meg, hogy egyre nehezebb engem lenyűgözni zenehallgatási szokásokkal, kedvenc előadók ismertetésével, dalszövegek sajátos értelmezésével. Ám nemrégiben megtörtént a csoda, amikor Berényi Matyival beszélgettem. Fiatal kora ellenére bejárta a zene olyan mélységeit, ahova másoknak évtizedekig tart a merülés.
Fotók: Ugróczky István
Berényi Mátyás vagyok, 18 éves, tömeggyártott humanoid, egyszerű kultúraélvező, nagyvárosi fűszerezésű falusi ember, he/him, XY, fehérbőrű, kétszeres gyűröttruha-díjas öltözködő, anyajegy méretben községi rekordtartó (deréktájt, rendezői jobbon, a medencecsont kiálló végén) proletár, diák, Pilátus a krédóban, aki aktív viszonyban kutatja az élet chiaroscuróját, a disznóölés illatú dél-szlovákiai rónák toprongyos vidékin.
Ha volna rá mód, még a heveny féregnyúlvány-gyulladásomban, a vakbél-függelékemben is zene szólna, de hát nincs, szóval mindenhol máshol zene szól, zakatol. Nemrégiben a napjaimba iktattam a zenehallgatás oly mód kifinomult formáját, amikor csak zenét hallgat az ember, minőségi fülhallgatóval, semmi mást nem csinálva közben (opcionálisan csukott szemekkel). Ajánlom mindenkinek, nemtől, rassztól, vallástól és a medvecukorhoz fűződő viszonytól függetlenül.
Mi a zenés ősemléked?
Gyermeki ősélményem nagyjából a Volkswagen emanációs botrányának idejére szögezhető. Ekkortájt, nyáron, 7-8-9-10 évesen (fő a magabiztosság) a megszokott kiruccanási térképen belül (1918-as Magyarországi Tanácsköztársaság) utaztunk Horvátországba a családdal.
Az autóban apukám és anyukám fiatalkori slágerei dübörögtek. Jelentésükről fogalmam sem volt, de büszkén dúdoltam a „Jég dupla Whiskyvel”-t és Feke Pál Rossz Pénz c. opuszát, azóta ezek lettek pszichikus ősélményeim. Később parazitaként nőtt rám az Illés, Hobo, Kispál, Quimby és a külföldiek (migránsok) Sting, Pink Floyd, The The, The Doors és a Beatles, az autóerősítő jóvoltából.
Most hallgassunk meg egy zenés összeállítást a kedvenceidből. Mi alapján válogattál?
Zenéimet a végtelenül komplikált „ami épp tetszik” alvilági módszerrel válogattam. Alkalmas nóták elmélyülésre, háttérben való dübörgésre, sétálásra, alvásra, bulizásra (többé kevésbé, inkább kevésbé)
Megszerettem a hosszú számokat, amik élményt és érzést kölcsönöznek, megtalálnak egy lelki G-pontot, spirituális átszellemülésre és tényleges zenehallgatásra alkalmasak. Fontosnak tartom a dalszöveg minőségét, ez is szelektálási tényező volt.
U.i.: a Boards of Canada – Music Has The Right To Children albuma egészében a legélvezetesebb, Sziámi – Ha c. száma pedig Pintér Béla színész előadásában, a YouTube-on.
A MIX:
TRACKLIST:
1. Ethnofil – Közel
2. Pink Floyd – Pigs (Three Different Ones) – 2011 Remaster
3. Boards of Canada – Aquarius
4. Father John Misty – Ballad of a Dying Man
5. Fleet Foxes – Helplessness Blues
6. Brothers Moving – Minnie The Moocher
7. JPEGMAFIA – 1539 N. Calvert
8. Danger Mouse, Black Thought, MF DOOM – Belize
9. Jeff Beck – Cause We’ve Ended as Lovers
10. Sziámi – Ha
Az előző epizódokat az alábbi címen találod!
