Szeptember elején mutatták be először a Bánk bánt a Nemzeti Színházban Vidnyánszky Attila legutóbbi, immáron hetedik rendezésében. Házi bemutatóját márciusra tervezték, nyilvános bemutatása azonban őszre csúszott.
„A becsületes kínoztatik, megostoroztatik, kipörkölik szemeit, s midőn minden kitelhető csapást kiállt, akkor törik kerékbe.”
A Bánk bán zseniális alkotás, a leginkább színpadra írt mű nagy klasszikusaink, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája mellett. Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. „A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót” – mondta Vidnyánszky Attila, a darab rendezője.
Évezredes Kelet és Nyugat közé szorultságunk, köztes létünk életérzése, történelmi konfliktusaink örök ismétlődése, meg nem értettségünk és kibékíthetetlenségünk a világgal sorjáznak a bennünket máig foglalkoztató kérdések, amiket a Bánk bán sorra felvet. „De Katona nem válik didaktikussá, hanem a szerelem, a hűség, a csábítás, az árulás, a hazaszeretet, a hatalom, a politika megannyi szálából alkotott megrendítő történetet” – tette hozzá a rendező, aki a 2002-es és a 2017-es verzió és az Erkel-opera többszöri színrevitele után újra megrendezi a Bánk bánt a Nemzetiben.
„Amikor 2002-ben foglalkoztam a művel, az az érzet munkált bennem, hogy a világ változóban van. A világ pedig mostanra gyökeresen és visszavonhatatlanul megváltozott, ezért is döntöttem úgy, új előadást készítünk új gondolatokkal, ezúttal fiatalokkal. És nekünk, magyaroknak megint újra kell gondolnunk a bennünket ezer éve feszítő kérdéseinket megosztottságról, széthúzásról, gyűlöletről, amit nemzedékek nemzedékekre örökítenek” – zárja sorait az előadás felvezetőjében Vidnyánszky Attila.
Nem érdemes elmenni a darab közéleti szemszöge mellett sem, ugyanis az új darab kontextusának van egy erős politikai áthallása is. A hvg.hu kritikájában kifejti, hogy Vidnyánszky Attila legutóbbi rendezése egy reflexió lenne a mai politikai helyzetre, melyben ez a Bánk Bán megmarad csupán ízelítőnek: bizonyos pártmonológok korábbi ismerete nélkül ugyanis az egyes jelenetek értelmezhetetlenek.
„Még ennél is rosszabbul megvalósított jelenet a transzvesztita férfi megalázása: gondolom, evidensnek kellene vennem, hogy aki férfiként női ruhába öltözik, az valami rosszat tesz – de hogy jön ez ide? Az előadás kísérletet sem tesz arra, hogy ezt a momentumot beépítse saját szövetébe, hacsak nem számítom bele az előadásba a kormánypropaganda évek óta visszhangzó frázisait; de nem akarom beleszámítani, hiszen egy színházban vagyok, és nem egy pártkongresszuson. Legalábbis remélem. Márpedig ennek a jelenetnek csakis akkor van értelme, ha fejben hozzáadom a jelenethez a kormánykommunikációt: a Fidesz valamelyik politikusa elmondja nekem, hogy a transzvesztitizmus vagy transzneműség káros dolog, majd látom, ahogy egy ilyen káros eszmét képviselő személy megjelenik II. András magyar király udvarában, tehát értem, miért is kell őt onnan kikergetni. A mondat első része nélkül viszont a jelenetnek nincs értelme, ahogy nincs a szótanítgatásnak sem, de még az is üres gesztus marad, amikor vérrel öntik le a feldarabolt mágnes-Nagy-Magyarország darabjait: ez sem állít többet annál a finoman szólva sem újszerű állításnál, hogy Trianon rossz dolog volt” – vélekedik a szerző.
Kritikájában a revizoronline.com is kiemeli, hogy bizony elkél a vizuális segítség a kevésbé gyakorlott nézőnek. „Vidnyánszky színpadán szokás szerint rengeteg akció zajlik szimultán. És bár közel három tucat közreműködő szereplő neve olvasható a színlapon, akik a színpadi gépezet konstans működése jóvoltából másodpercek alatt hullámszerűen elárasztják, vagy épp kiürítik a folyton újraformálódó teret, az erővonalak a színészi készenlét szintjétől függően gyorsan kialakulnak. Ez a mostani Vidnyánszky Bánk bán juniorja, hiszen csupa fiatal, többnyire egykori tanítványai játsszák a főszerepeket, az idősebb generáció a mellékszerepeknek ad súlyt jelenlétével. (Már ha kap rá lehetőséget: ki tudja, hányadik nemzetis bemutató ez, ahol Nagy Mari biodíszletként asszisztálja végig a játékidőt.) A középiskolások amúgy nem járnak rosszul, ha erre az előadásra vezénylik ki őket kötelezően: ha valaki nagyjából képben van a Bánk bán sztoriját illetően, itt elámulhat azon, hogy a szövegnél mennyivel többet tud a színpad(technika)” – vélekednek a szakértők.
Hogy mennyire érzékelhető valóban a politikai felhang a darabban, döntsd el Te magad. Az előadás legközelebbi időpontjai november 22-23-24. napokon lesznek és jelenleg is vannak még szabad helyek.
