Amióta világ a világ, mindig tapasztalható volt az erőszak. Annyi mindenben fejlődött az emberiség, modern technikákat fedeztünk fel, de az erőszakot még mindig nem tudtuk elhagyni. Holott az erőszak nem szül semmi jót, csak további brutaliást, fájdalmat és szomorúságot.
November 25-e egy kiemelten fontos nap ebből a szempontból, ugyanis e napot a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjaként tartjuk számon.
A nők elleni erőszak felszámolásáért küzdő aktivisták már 1981 óta számon tartják e napot. Abban az évben, pontosan november 25-én a dominikai diktátor parancsára meggyilkolták a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit, a Mirabal nővéreket. Emiatt lett éppen erre a napra kitűzve a világnap, melyet az ENSZ 1999-ben tett hivatalossá.
Az erőszaknak számos formája van, melyeket világszerte elkövetnek a nők ellen. Legyen szó nemi erőszakról, fizikai bántalmazásról vagy lelki bántalmazásról – ez mind borzalmas és elszomorító.
Gyakran előfordul, hogy fel sem ismeri az illető, hogy erőszak áldozata, s csak tűr és csendben szenved. A némaságba való burkolózás számtalan esetben igaz akkor is, ha az erőszakot elszenvedő fél nagyon is tisztában van azzal, hogy mi történik vele.
Hallgatnak. Sokszor azért, mert rettegnek a további következményektől, sokszor pedig a szégyenérzet nem engedi, hogy beszéljenek. Bármily elkeserítő belegondolni, bizony megannyi olyan nő él a világban, aki szörnyű erőszaknak van kitéve nap mint nap, de egyszerűen nem képes kitörni belőle. Emiatt fikarcnyit sem hibáztatható senki, hiszen sorozatos bántalmazás esetén – legyen szó fizikai vagy lelki bántalmazásról – az áldozat akár traumát is szenvedhet, mely bénítóan hat rá. Nem tud, nem mer lépni az illető. S hát valljuk be, egyáltalán nem lehet könnyű még csak beszélni sem az ilyen dolgokról. Az effajta átélt borzalmak egy életre nyomot hagynak valakiben, s minél tovább van valaki ilyen helyzetben, annál inkább elhiszi, hogy neki ez jár, ez az ő sorsa. Pedig nem!
Senki nem szolgál rá az erőszakra. Van, hogy ezt egy kívülálló tisztábban képes látni, éppen ezért, ha azt látjuk, hogy valaki bántalmazás áldozata, ne habozzunk segítséget nyújtani.
Sokszor csak a kezdő löket hiányzik valakinek, a megerősítés, hogy valaki azt mondja neki, lépnie kell, mert bármi is történt, nem érdemli meg azt, amit kap.
Nem szabad félvállról vennünk a témát, ha kell, nyújtsunk segítő kezet. Legyen szó testi vagy lelki bántalmazásról, egyiket sem kell némán tűrni…
