Vasárnap hivatalosan is elkezdődik a karácsonyi visszaszámlálás. Holnap a családi ebéd előtt fellobbannak az első gyertyák a koszorúkon – belépünk az advent időszakába.
Az évnek talán legszebb időszaka ez, ilyenkor történnek az igazi csodák. Ezeket az alapvetően csodás pillanatokat viszont hajlamosak vagyunk tönkretenni. Hogy hogyan is tesszük ezt?
Elkezdünk idegeskedni, ráfeszülünk az ajándékvásárlásra, a sütés-főzésre, rástresszelünk a tömegben való mozgásra, a karácsonyfaállításról pedig már ne is beszéljünk…
Holott ezek mind olyan dolgok, melyeknek örömmel, melegséggel kellene, hogy eltöltsék a szívünket. A készülődés pont azért lett kitalálva, hogy ráhangolódhassunk az ünnepre.
Tehát, az ajándékvásárlást ne egy lehetetlen küldetésként fogjuk fel. Gondoljuk át, mivel okoznánk örömet szeretteinknek és minden túlzás nélkül szerezzük be a megfelelő meglepetéseket. Nem kell három havi fizetésünket rákölteni az ajándékokra, az ünnep nem a méregdrága – és legtöbbször felesleges – holmiktól lesz szép.
Ha hosszú sor fogad minket valamelyik boltban, akkor sem kell azonnal a plafonra másznunk tőle. Mérlegeljünk inkább ahelyett, hogy idegbajt kapunk. Gondoljuk át, valóban szükségünk van-e azokra a dolgokra, melyek a bevásárlókosarunkba kerültek, s ha úgy érezzük, igen, akkor higgadtan álljunk be a sorba és várjuk ki, míg ránk kerül a sor a kasszánál.
Hölgyek, az ünnepi menü kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy karácsonykor is mindannyiunknak egy gyomra van. Ilyenkor sem kell egyszerre huszonöt féle ételnek az asztalra kerülnie, hiszen úgysem bírunk annyit elfogyasztani, s végül a kukában fognak kikötni az egyébként finom falatok. Abszolút felesleges napokig a konyhában állni és szinte már ipari mennyiségű ételt és süteményt készíteni.
Persze, kerüljenek az asztalra a karácsonyra jellemző finomságok, de normál mennyiségben.
Nincs karácsony, karácsonyfa nélkül, ugyebár. Az egyik fő eleme az egésznek a fa, amit olykor macerás beszerezni és felállítani. Sokaknál rendre kiveri a biztosítékot, ha nem sikerül tökéletesre rögtön az első próbálkozás után. Majd jön a káromkodás, veszekedés, idegeskedés, s máris elveszett a varázs. De mi lenne, ha higgadtan állnánk ehhez a feladathoz? Mi lenne, ha nem borulnánk ki, ha kicsit még görbe az a fa és igazítani kell rajta? Mi lenne, ha türelemmel, örömmel szöszmötölnénk azzal a faállítással? Hiszen nem kell mérgelődni, nincs min mérgelődni.
Szóval, csak nyugodtan álljunk neki a készülődésnek, az eszünk legyen a helyén, s akkor nem lesz semmi probléma. ☺️
