Amikor a minap egy kedves barátom a dunaszerdahelyi témájú írásaim miatt krónikásnak nevezett, jólesően megmosolyogtam. Tisztában vagyok vele ugyanis, hogy egy vérbeli krónikás, aki nem csupán a „levegőbe beszél”, hanem szavai súlyát mérhetetlenül sok kutatómunka előzi meg, s leírt gondolatait a lábjegyzetek teszik hitelessé. Ilyen krónikás Nagy Attila helytörténész is, akit – bízom benne – minden további nélkül nevezhetek barátomnak. Az viszont már más lapra tartozik, hogy nevezett Nagy Attila barátom, a szerdahelyi szösszeneteim miértjét ezzel a mondattal illette: „Mert bolond vagy, mint én…”.
Nos igen, a mai rohanó világunkban meglehet valóban picit „bolond”, aki a múltat megszállottan kutatja. Mert divatja lett a bulvárnak, mégha azok tiszavirág életűek is, ám így hellyel-közzel sem lesznek ugyanolyan maradandó hatással az emberre. Elsorvadt szabados értékrendünk pedig ilyenképp melegágya a múlttal és gyökereinkkel való szakításnak, nyelvünk, kultúránk feladásának. Aki tenni szeretne ez ellen, s velem együtt önként beállna a – persze jó értelemben vett – „bolondok” táborába, azoknak volna egy tippem:
A napokban jelent meg Nagy Attila legújabb könyve, melyet helytörténeti albumként harangoztak be 100 szerdahelyi történet címmel.
A könyv bemutatójáról hazafelé tartva azon elmélkedtem, elolvassam-e egy szuszra, avagy hagyjak magamnak száz napra való érdekes, de egyben hiteles múltbéli szerdahelyi tartalmat? Mit ne mondjak, már maga a könyvbemutató helyszíne is magával ragadott, hisz szülővárosom ide vagy oda, nem mindennap fordulok meg a Csallóközi Múzeumnak otthont adó Sárga Kastélyhoz ily közel. Hogy pontos legyek, a Csallóközi Múzeum kiállítócsarnokának Hármas könyvbemutató elnevezésű estjén jártam, ahol Nagy Attila könyve mellett Darnai Zsolt: Csallóközi sztorik a múltból és a Múzeumi Híradó 2023-as évfolyama is terítékre került. A két szerzővel a múzeum igazgatója, Nagy Iván beszélgetett.
A 100 szerdahelyi történet című A4-es színes, képekkel gazdagon illusztrált helytörténeti album 100 érdekes, rövid és izgalmas ismeretterjesztő íráson keresztül ad bepillantást a Csallóköz szívének, Dunaszerdahely városának az életébe – a honfoglalástól egészen a 21. századig [fülszövegrészlet].
Szerzője, Nagy Attila 1975-ben született Magyarországon, Tokaj városában, ahol 1993-ban érettségizett a helyi gimnáziumban. 1997-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett történelem–földrajz szakos tanári oklevelet. 2001-ben elvégezte a Budapest Média Intézet és a Petit Press Nyomtatott sajtó tanfolyamát. A foglalkozására nézve helytörténész, főszerkesztő, újságíró, grafikus, tördelőszerkesztő, városvédő, a tanári diploma megszerzése után feleségét követve került Szlovákiába. Városunkban, Dunaszerdahelyen telepedtek le, s itt alapítottak családot. Attila előbb tíz éven keresztül a Katedra, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjának a szerkesztője volt, majd a grafikai és a webdizájn szakirány felé váltott.
Munkája mellett a helytörténet-kutatás foglalkoztatja, azon belül is a regionális egyháztörténelem.
Elsősorban Dunaszerdahely város történetét érzi közel magához, de az összefüggések miatt a szűkebb régiótörténelem is vonzza. Ennek tárháza lehet például egy korabeli képeslap, ami általában a település legbecsesebb részeit ábrázolja. De visszaköszönnek rajtuk a régi épületek is, s így jól megfigyelhetők a változások. Nagy Attila elindítója a csallóközi katolikus templomokat bemutató Sancta Mater Ecclesia in Chalóköz című könyvsorozatnak. Célja többek között a mikrorégió még elérhető dokumentum- és fotóanyagának megőrzése és átadása az utókornak, ennek érdekében létrehozója volt a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Adattárnak, illetve a 2012-ben indult dunaszerdahelyi helytörténeti portálnak. Alapító tagja a Csallóköz-Szerdahelyi Kaszinó 1860 Városvédő Egyletnek, illetve elnöke a konzervatív Biró Márton Polgári Társulásnak – amely társaság gondozásában a kiadvány is megjelent.
2016. május elsejével Dr. Hájos Zoltán polgármester Dunaszerdahely város krónikaírójává nevezte ki.
Ezzel olyan nevek mögé sorakozott fel, mint például az első ismert dunaszerdahelyi krónikás, az 1900-as évek elején tevékenykedő Révész Bertalan evangélikus iskolaigazgató. De ismert és elismert krónikásai voltak még a városnak többek között Hartmann József, Antal András, vagy az egykori múzeumigazgató, Mag Gyula is… A községi, városi krónikaírás célja a helyi események, történések rendszeres, időrendi feljegyzése, illetve a város fejlődésének, kulturális és sportéletének, oktatásának, önkormányzati munkájának stb. pontos és tényszerű, meghatározott szempontok szerinti összegzése.
Nagy Attila 2019 óta a Dunaszerdahelyi Hírnök és a dunaszerdahelyi.sk regionális hírportál főszerkesztője.
2019-ben a Csallóközi Múzeum jubileumi díjával tisztelték meg munkásságát, melyet a közösségi hálón az „Az én városom Dunaszerdahely” nevezetű Facebook-oldalon is nyomon követhetünk. Ezen munkássága többek között kitér városunk sportéletének történetére is, mellyel kapcsolatban a Klikkout, Bemutatkoznék DAC-szurkoló vagyok c. rovatunkban is olvashattak vele egy rendhagyó interjút. Rendhagyó azért, mert a szerző nem tartja magát vérbeli szurkolónak. Nagy Attila helytörténész, Dunaszerdahely krónikása, akinél viszont aligha akad felvilágosultabb ember a városban, ha akár a DAC történelmét vesszük alapul.
Ám Nagy Attila 100 szerdahelyi történet c. könyvében az olvasó választ kap számos egyéb kérdésre is:
Mi volt a Pókhegy, a Csiger, a Szerdahelyi Czéczeg? Mikortól Szent György a város védőszentje? Merre állt a szerdahelyi vár? Hol voltak a település korai vásárterei? Miért épp Szent Péter volt a város történelmi pecsétjében? Kikről nevezték el Sikabonyt? Ki volt a szerdahelyi lucifer? Ki énekelt palinódiát, átírva a helyi reformátusok történelmét? Hogyan készült a híres „csíkos káposzta”? Melyik híresség született Kétszer-Újfaluban? Vannak-e kísértetek a Sárga kastélyban? Miről kapta a nevét az egykori Csillag utca? Milyen sírok vesztek oda a régi temetőkben? Milyen kincset ástak ki a kápolna falánál? Ki volt Horthy Miklós dunaszerdahelyi ükapja? Hogyan is nézett ki a híres Kondé kripta? Hogyan éltek a szerdahelyi haszid zsidók? Mit énekeltek az éjjeliőrök a szerdahelyi utcákon? Miért háborogtak a szülők a tornaórák miatt? Miért volt büdös a „büdös udvarban”? Hogy beszéltek a régi csallóköziek? Hogy került magyar gomb a cseh Hrabek majmára? Valóban éltek királyi ivadékok Dunaszerdahelyen? Ki volt a leghíresebb sikabonyi fácántenyésztő? Ki volt a királyi viadorok utóda? Ki volt a magyar magánjog szerdahelyi zsenije? Hányszor égett porrá a város? Kik voltak az első dunaszerdahelyi lánglovagok? Szerdahelyen született a magyar ejtőernyőzés úttörője? Hogyan szökött meg Uraszov a fogolytáborból? Kik és miért fotóztak a 19. század végén a városban? Miért lett sárga-kék a DAC? Miképp tért haza Dunaszerdahely?
Nem az első és bízom benne, nem is az utolsó kiadvány, amihez Nagy Attila a nevét adta – mint szerző, avagy mint társszerző. Hisz a motiváció és a kíváncsiság, amit magában érez, gyakorlatilag kiapadhatatlan. A múlt kutatása elhivatottság, s aki érez magában ilyen vágyat és szeretetet, az az útja elejét már megtette. A 100 szerdahelyi történet c. kiadvány, úgy vélem – akár karácsonyi ajándékként –, nem hiányozhat egyetlen lokálpatrióta könyvespolcáról sem. A kötet célja az ismeretterjesztés:
A várostörténet mozaikjainak, fehér foltjainak további kirakása, a helyi és a regionális történelem kiszínezése, élettel megtöltése – ugyanis maga a szöveg, de a képanyag is rengeteg új információt tartalmaz, érintve többek között a település életmódtörténetét, gazdasági és társadalmi viszonyait vagy éppen gasztronómiáját, fotótörténetét, jeles személyiségeit, illetve történelmének kulcsfontosságú állomásait [fülszövegrészlet].
Mert, ahogy „a legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István jelmondata is tartja:
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
