Bíró Szabolccsal decemberi számunkban olvashatnak interjút, ennek egy részletét, ami a karácsonyhoz kapcsolódik, weboldalunkon is közzétesszük most, a beszélgetést pedig az ünnepek között két részletben.
…
Amellett, hogy írsz és leköt a saját regényeid világa, nyilván olvasol is. Mit ajánlanál a mostani vagy korábbi könyvtermésből?
Idén rákaptam a képregényekre, de ami valóban irodalomnak számít, noha nem idei megjelenés, Bence fiamnak elolvastam egészben a Narnia-sorozatot, majd rögtön utána a Végtelen történetet. Gyakran előfordult, hogy az adott év terméséből nem olvasok semmit, hanem a több éves mulasztásaimat pótolom. Ugyancsak ajánlom David Attenborough-tól az Egy élet a bolygónkon c. könyvet, ami nagyon szórakoztató, de legfőképp aggasztó és fontos. Az öcsém több éven keresztül történt ajánlgatásai nyomán pedig idén rákaptam Andrzej Sapkowski Vaják-könyveire is. Idén főleg fantasy világokban jártam, amit viszont még nagyon fontosnak tartok, az Kelen Károlytól az Egy birodalom ébredése, amely az Athenaeum alapítójáról, Emich Gusztávról szól, aki a reformkorban, 1842-ben megcsinálta az első magyar médiabirodalmat. Ez az ember csinált „sztárt” Petőfiből, és szinte mindenkiből, akiről a gimiben tanultunk.
És mi az, amivel Bíró Szabolcsot meg lehet lepni karácsonykor?
Nagyon nehéz engem meglepni. Azért is, mert nem is szeretek nagyon cuccokat halmozni, amire igazán szükségem van, azt pedig megveszem évközben. Tavaly nagyon rá voltam kattanva az űrkorszak aranykorára, és nagyon vágytam egy könyvre, Az igazak címűre, amit a feleségem végül meg is vett. Csak antikváriumban volt beszerezhető. Kiderült viszont, hogy ez nem egy nonfiction könyv, és ugyan angolul nagyon jó, magyarul förtelmes a fordítása.
Most mondtam a feleségemnek, hogy képregényeket szeretnék, de olyan igaziakat, mint a Batman vagy a Hellboy. Szeretem, mikor azt látom, hogy olyan történet van elmesélve képregényben, ami arra lett kitalálva. Ezekre kattantam rá. Csináltam is helyet a polcomon…
