Az ankét megjelent a Klikk Out 2023/12. számában.
Az előző részben bemutattuk, hogy milyen Prágában orvostanhallgatónak lenni, most pedig lecsekkoljuk a közelben lévő orvosi szakokat. Csóka Dávid a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának hallgatója, Tóth Bálint pedig a Pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi karának ötödéves hallgatója.
Milyen érdekes dolgokat tanultál eddig a suliban?
Csóka Dávid: Amit mindenképpen megemlítenék, az a tanatológia kurzus. Sajnos a kultúránkban az egyik legalapvetőbb és legbiztosabban bekövetkező esemény mindenki életében a halál, ami tabutémaként van kezelve. Ezen a kurzuson onkológusok, palliatív ellátók és hospice munkatársak adják át sokéves tapasztalatukat, aminek köszönhetően tágítani tudjuk a látótávolságunkat a téma irányába. Szó esik még az eutanázia kérdéséről is, a legtöbb esetben a kurzuson csoportos foglalkozások és beszélgetések folynak az adott témákról. A jogi kurzus keretein belül a Fővárosi Törvényszékre járok bírósági tárgyalásokra szakértői meghallgatásokra, ami felkeltette bennem az érdeklődést a jogi, igazságügyi szakértői irány felé egyaránt. Fontos, hogy az orvos és a beteg is megfelelő képzettséget szerezzen és tisztában legyen a cselekedetei következményeivel, esetleg lehetőségeivel. Felesleges szakzsargonnal nem szeretnék untatni senkit, ezért azt mondom, hogy emberileg mit tanultam és tanulok nap mint nap.
Karikó Katalin Nobel-díjas kutató, akire példaképként tekintek, azt mondta egy interjúban, hogy rá kellett jönnie, nem mindenki neki szurkol. Ennek köszönhetően én is rájöttem, hogy nem kell senkinek sem bizonyítanom és teljesen rendben van az is, ha nem örül feltétlenül mindenki az én sikereimnek.
Tóth Bálint: Már rögtön az első hónapban az egyik genetika előadáson hallottam egy jó mondatot az egyik professzorasszonytól, amikor magyarázta a gének kódolásának matematikai hátterét. Számomra kicsit abszurd volt, hogy az egész emberi lényt tulajdonképpen le lehet bontani egy négyjelű kódra, viszont az előadást ő azzal zárta, hogy tudja, mennyire hihetetlen, de ez „túl szép, hogy ne legyen igaz”. Nyilván nem tőle származik teljes mértékben ez az idézet, de tökéletesen leírta az akkori atmoszférát és sokszor még ma is eszembe jut. A második dolog talán a versenyfutás az elmélet, a fejlesztés és a klinikai gyakorlat között. Azt hinné az ember, hogy a szakemberek a gyógyíthatatlan betegségeknél a sötétben tapogatóznak, pedig ez távolról sem igaz.
Az esetek egy jó részében pontosan tudni, hol a hiba, néha azt is, hogy lehetne azt kijavítani, de hiányzik a dolog azon része, hogy egy adott gyógyszer csakis ott és csakis úgy hasson, mert különben többet ártunk vele, mint használunk. Sokszor a klinikai gyakorlatban nem ül a papírforma, mert mindenki egyedi módon reagálhat rá.
Hogyan kell elképzelni az orvosi szakot?
Dávid: Minden nap rá tudok csodálkozni arra, hogy mennyire tökéletesen van kidolgozva a természet és az emberi test. A legjobb érzés – szerintem ezt bátran kijelenthetem minden orvostanhallgató nevében – amikor meglátjuk az összefüggéseket a már tanultak között és rájövünk, hogy igazából minden mindennel kapcsolatban áll. Az orvosi egyetem úgy van felépítve, hogy az első három évben elméleti, majd a negyedik évtől a hatodik évig klinikai tárgyaink vannak. Itt megdönteném azt a tévhitet, miszerint a tanulmányunk során kell szakosodnunk.
A medikusok hat éven keresztül ismerkednek a jelenkori medicina minden egyes szegmensével, lehetőség van bekapcsolódni kutatótevékenységbe, opcionálisan részt lehet venni klinikai munkán az egyetemi klinikákon.
Bálint: A képzés nálunk hatéves, a tantárgyakat másfél-két évente lehetne csoportosítani tematika szerint. Az első két évben nagyrészt az emberi test leírásával foglalkozunk, majd ezekhez fokozatosan csatlakoznak az ezek működésével foglalkozó tantárgyak, mint az élettan és a biokémia. A harmadik évtől már az emberi test „gyenge pontjait” tanítják, tehát hol tud valami elromolni, és az hogyan hat a többi folyamatra. Ezek a tárgyak – a patológia és a kórélettan – adja az alapját aztán a klinikai tárgyaknak, amelyek szintén fokozatosan épülnek be az órarendbe. Negyedik évtől szinte már alig vagyunk magában az iskolában, minden óránk már a kórházak tantermeiben folyik, így végigjárjuk szinte az összes szakággal foglalkozó klinikát. Mivel többszázan vagyunk az évfolyamban, sokfelé oszlik el a tanítás a különböző tantárgyakon és sokféle véleménnyel lehet találkozni, de abban szinte mindenki egyetért, hogy a tanár munkáján van a legnagyobb hangsúly.
Kinek ajánlod ezt a szakot?
Dávid:
Annak ajánlom, aki figyel. Figyel magára, figyel a másikra és tiszta lelkiismerettel mondhatja azt, hogy mindent megtesz azért, hogy az adott helyzetben enyhítsen mások fájdalmán, sőt, mi több, szándékozzon javítani mások életminőségén minden eszközével.
Ezen felül nagyon fontos, hogy aki orvos szeretne lenni, az szeresse az embereket, igyekezzen megérteni mindenkit, tudjon csapatban dolgozni. Annak nem ajánlom, aki a presztízsért szeretné ezt a szakmát választani.
Bálint: Egyvalamit mindenkinek ajánlok átgondolni, akinek csak egy kicsit is motoszkál a fejében az orvosi, hogy ez végtére is emberekkel való munka. Ráadásul beteg, sokszor frusztrált és nem együttműködő emberekkel való munka.
Az egy dolog, hogy valakit érdekel a kémia és a biológia, de ha hiányzik belőle a kommunikációs alapkészség és a szociális interakció, akkor nagyon hamar ki lehet égni, ami egyik oldalnak sem előnyös.
Vannak persze olyan szakágak, ahol a betegekkel való kommunikáció minimális, de abból kevés van és általában nekik is végig kell küzdeni pár évet a klinikákon.
