Nagyon erős a kötődésem a szülővárosomhoz, Dunaszerdahelyhez. Ha valaha valamit tetováltatnék magamra (nem fogok), az valószínűleg az irányítószám lenne – lássunk hát most egy azonos című verset, amely nem takarja el ugyan a város hiányosságait, gyengeségeit sem, de legalább ilyen vehemenciával domborítja ki mindazt, ami miatt jó itt élni.
Kovács Andrea (Kёri) – 92901
körforgalom
kockakövek
termál, pláza,
embertömeg
aszfalt, gyomok
árnyék csepp sem
„jóvanazúgy”
hagyjuk ember
kabriózás
slusszkulcs-nézés
szerdahelyi?
életérzés!
drága telek
négy jacuzzi
evickélnél?
tanulj úszni
ismerősök
lépten-nyomon
ez meg ki volt?
vajon rokon?
városcímer
kék és sárga
DAC-szurkolók
kántálása
fesztiválok
koncert, színház,
remek bárok
kiállítás
a Fő utcán
végig menni:
péntek nyüzsgés
szombat semmi
bármi jöhet:
otthon marad
biztos föld
a lábunk alatt
