FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Mindig van egy időszak, amit kutatással töltök, hogy a legjobb és legkülönlegesebb sportolókra találjak rá. Időről időre egyfajta erős izgatottság lesz úrrá rajtam, ha olyan emberre találok, akivel a beszélgetés előre láthatóan is inspiráló lesz. Most sem történt ez másképp, Tóth András szerény, ám magabiztos hozzáállása lenyűgözött. Fiatal kora ellenére az egyetemi tanulmányai mellett a sport az élete. Sokáig a karate volt a mindene, amelyet lassanként felváltott az MMA. András fogorvostan-hallgatóként ingázik Pozsony és Bős között nap mint nap, hogy az álmait élje. Az interjú során mesélt a küzdősportok iránti szeretetéről, valamint a sikerének, a kitartásának és motiváltságának titkáról.
András, mesélj picit magadról. Mikor vált a sport az életed mozgatórugójává?
Tízéves koromban csöppentem bele a karate világába, Alistálon csatlakoztam egy helyi kyokushin karate klubhoz. A mai napig igyekszem aktívan járni az edzésekre, de picit háttérbe szorult, miután 14-15 évesen megismerkedtem az MMA, a boksz, a ketrecharc és a brazil jiu-jitsu küzdősportok művészetével. Sokat segített, hogy előtte éveken keresztül jártam karatéra, így könnyebb volt egymásra építeni ezeket a sportokat. Az, hogy miért pont ezt választottam, véletlenszerű. Az iskolánkba eljött egy srác reklámozni a klubot, és úgy gondoltam, miért is ne tanulhatnék meg pörgő rúgásokkal küzdeni egy harc során. Végül, teljesen megtetszett az egész! Úgy érzem, erős kontaktsportról van szó, ez pedig kell nekem!
Érezhető, hogy szereted a kihívásokat! Nem elégedtél meg egyetlenegy sportolási lehetőséggel, valami többre vágytál. Mi az, ami ennyire megfogott a karatéban és az MMA-ban?
Igen, szeretem a kihívásokat, és ezt a küzdősportokban meg is találom. Eleinte a szüleim hatására kezdtem el rendszeresen edzeni, pedig mindig volt valamilyen kifogásom. Ennek ellenére folyamatosan buzdítottak, hogy muszáj, mennem kell! Aztán hirtelen megváltozott a hozzáállásom, nem tudtam kihagyni az edzéseket. Beleszerettem ebbe az egészbe! Úgy érzem, ha épp valamiért nem sportolok, nem vagyok önmagam. Olyan érzés, mintha más ember lennék, de tényleg, jóval ingerültebbé válok.
Szükségem van a mozgásra, ezzel képes vagyok levezetni a stresszt. Ennek köszönhetően képes vagyok kiélni magam!
Imádom a karate és az MMA minden kis részletét, még azt is, ha megütnek és fáj. Élvezem a mérkőzéseket, mikor kifigyelhetem az ellenfél technikáját, kombinációját, amelyre rá is építhetek.
Akkor, ha jól értem, most az MMA-t részesíted előnyben.
Igen, jelenleg több edzésem van Bősön Gróf Lóriéknál. A karate picit háttérbe szorult, hetente csak egyszer jutok el edzésre, de az is nagyon ritka. Ezzel szemben ötször van MMA-edzésem, ami szét van osztva különböző küzdősportokra. Hétfőn birkózás van, kedden MMA, szerdán jiu-jitsu, csütörtökön boksz és pénteken újra MMA.
Ez hihetetlen elhivatottságra vall. Fejlődni akarsz és teszel is érte. Könnyedén belerázódtál az újabbnál újabb kihívásokba?
Fejlődés szempontjából igen, mert gyorsan magával ragadott ez az egész. Nagyon összetett sportokról van szó, amelyben van földharc, állóharc és kopogtatás is. Úgy gondolom, gyorsan ráéreztem ennek az ízére. Igaz, van olyan része az edzésnek, amely kevésbé megy, ilyen a boksz is. Nem vagyok egy nagy bokszoló, de mindennel együtt ezt is megszerettem. Az alaptermészetem részét képezi, hogy küzdjek és sportoljak, valójában a fél életemet ebben éltem le. Úgy érzem, ha belépek a terembe, a második otthonom köszön vissza. Olyan, mintha hazamentem volna. Van, hogy fáradt vagyok, vagy nem érzem jól magam, de akkor is elmegyek az edzésre. Tudom, hogy ezzel jót teszek magamnak, s így képes vagyok folyamatosan fejlődni.
Ha jól informált vagyok, egyre nagyobb eredményeket zsebelsz be. Mi a titka a sikerednek?
Ha épp nincs meccsem, akkor nagyon vágyom egy megmérettetésre. Úgy érzem, indulnék egy gálára, belépnék a ketrecbe és küzdenék. Nyilván, mikor odakerülök az adott helyzetbe, akkor jön rám az igazi stressz, hogy kellett ez nekem? Ilyenkor felülkerekedek magamon, s úgy elraktározom magamban az egészet, hogy igen, szükségem volt erre a küzdelemre, amelynek minden pillanatát imádtam, még akkor is, ha kikaptam. Pontosan azért, mert a győzelemből és a veszteségből is tanulunk. Emlékszem az első igazi meccsemre, elterveztem mindent, végül teljesen másképp alakult. Azok a pillanatok egy teljesen más közeget adnak, mint az edzések. Amikor az ember belép a ketrecbe, minden elnémul körülötte és nem hall semmit. Ennek köszönhetően tudsz koncentrálni. Sokszor úgy érzem, mintha az ellenfelemmel együtt csak ketten lennénk a világon.
Az eredményeimet tekintve 6 győzelemmel és 2 vereséggel büszkélkedhetek. Nemrégiben CFT bajnok lettem és elnyertem a bajnoki övet.
Gondolom, az eredményeidhez sokat hozzátesz az, hogy odafigyelsz a felkészülési időszakra. Hogyan vagy képes kivitelezni mindent egyszerre?
Nyilván a meccsekre való felkészülési nagyon sokat tesz hozzá a sikereimhez. Sokszor több nehézséggel kell szembenéznem, hiszen egyetemre járok (András a pozsonyi orvosi egyetem, fogorvostan-hallgatója). Befolyásolja az eredményeimet, hogy mennyi időm van a felkészülésre. A mérkőzések előtt igyekszem 9-10 kilogrammot lefogyni, amelyet a tanulmányaim mellett nem a legkönnyebb kivitelezni.
A felkészülési időszak egész évben tart, hiszen folyamatosan vannak edzéseim. A meccsek előtt próbálok mentálisan is felkészült lenni, ami rettentően nehéz, mert sok mindenre kell egyszerre koncentrálnom. Előfordul, hogy nem úgy jön ki a lépés, ahogy elterveztem. Jelenleg a vizsgaidőszakra helyezem a hangsúlyt, de ahogy befejeződik a téli szemeszter, újra belevágok a felkészülés folyamatába.
Szeretném jól beosztani az időmet. Nagyon megtetszett az utolsó bunyóm Bécsben, ahol több pontot is bezsebeltem. Nagyon színvonalas eseményről beszélhetünk, ahol jobbnál jobb bunyósok voltak. Úgy érzem, erre van szükségem. Ha ki is kapok, tudom, hová és mennyit kell még fejlődnöm. Kijelenthetem, hogy adrenalinfüggő vagyok, kell ez a fajta sokk a testemnek.
Milyen vágyaid vannak az életeddel kapcsolatosan?
Az alapelképzelésem az, hogy elvégezzem a főiskolát. Fogorvosnak tanulok, ami eléggé komoly kihívás az életemben. Emellett szeretnék elegendő hangsúlyt fektetni a sportra. Nehéz összehangolni a kettőt, de nem lehetetlen. Ha tudok, hazajövök a suliból, elmegyek edzésre, alszom, és másnap újra visszamegyek Pozsonyba. Úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy kipréselem magamból a maximumot. Igyekszem annyi edzésre és gálára elmenni, amennyire lehetséges. Jó lenne egy magasabb szintre eljutni az MMA-ban.
Jó érzés, hogy az iskola mellett van egy másik célom, amit tovább vihetek magammal. Szeretném sokra vinni az életben úgy a sportban, mint a saját szakmámon belül is.
Tudom, mindez lemondásokkal jár, de megéri! Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiket erősen motiválnak a csapattársai és a háttérből a család, a barátok is.
Tudsz valamilyen motiváló gondolatot, ami téged is elkísér a saját utadon?
Úgy hiszem, a sport fontossága elengedhetetlen. Az, hogy milyen sportot űz valaki, az teljesen emberfüggő, de mindez képes „gerincet” adni ajándékul. A sport egy olyan dolog, ami nem ítél el, bármikor fordulhatsz hozzá. Van, hogy elmegyek egy edzésre, ahol jól meghajtanak minket, akkor kitisztul a fejem és nem tudok semmi másra koncentrálni. A sport megtisztít, új ember leszek tőle!
