A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
A munkám során egyre több olyan sportolóval beszélek, akiknek a pályafutása és a kitartása egyenesen lenyűgöz. Élvezem, hogy olyan beszélgetések részese lehetek, ami engem is inspirál. Eszembe jutott egy lány, aki már kislány korában is nagyon harcias és kemény volt. Később láttam, hogy a foci lett az élete, és ez felkeltette az érdeklődésem. Nagy Viktória pályafutása igazán kivételes. Mondhatni, már gyermekkorától kezdve tudta, focista szeretne lenni. A kitartásának köszönhetően pedig ott lehet az egyik legismertebb magyar futballcsapatnál, a Fradinál. Ő a Fradi női csapatának egyik oszlopos tagja! Az interjú során magabiztosan mesélt a sportmúltjáról, a kitartásáról és a focival kapcsolatos elképzeléseiről.
Viki, te már gyermekkorodban is egy igazán pörgős kislány voltál. Mesélj picit a sportmúltadról, hogyan kezdődött a focikarriered?
Pontosan, már kislánykorom óta a sport és a mozgás töltötte ki az életemet. Apukám által kerültem közelebbi viszonyba a labdarúgással. Úgy éreztem, hogy nekem is ezzel kell foglalkoznom. A családom inspirált leginkább arra, hogy kezdjek el focizni. A pályafutásomat Szlovákiában, Bögellőn kezdtem, itt 14 éves koromig maradtam. Majd 15 évesen elkerültem Budapestre a Fradihoz. Éveken keresztül fejlődtem, része voltam az U19-es csapatnak, és immáron öt éve a Fradi női felnőtt csapatának kerettagja vagyok.
Példaértékű a karriered. Milyen érzésekkel tölt el, hogy felvidéki lányként ott lehetsz a Fradi színeiben?
Mikor megkerestek ezzel a felajánlással, nagyon nagy dolog volt számomra. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen színvonalas és óriási múlttal rendelkező csapat azt szeretné majd, hogy közéjük tartozzak. Leírhatatlanul jó és különleges érzés. A környezetem nagyon örült a sikeremnek és megkaptam a szükséges támogatást. Eleinte próbaedzésekre jártam, ahová a családtagjaim valamelyike vitt el. Nekik köszönhetem, hogy idáig eljutottam, mert a pályafutásom során ők voltak azok, akik tényleg mindenben segítettek.
Kijelenthetjük, hogy egy igazán erős és céltudatos lány vagy. Milyen érzés női focistának lenni?
A labdarúgás nem egy tipikus lányos sport. Kezdetben sokszor fiúkkal fociztam, és mindenki meg volt lepődve, hogy lányként egy ilyen sportágat választottam. Sokan úgy gondolták, hogy nem leszek elég jó. Bizonyítanom kellett magamnak és a csapattársaimnak, hogy egy lány is helyt tud állni a fiúk között. Örülök, hogy ez idővel sikerült! Annak pedig még inkább, hogy a női foci jóval elfogadottabbá vált és egyre nagyobb figyelmet kap. Sokat fejlődött a pályafutásom annak köszönhetően, hogy megváltozott a világ megítélése a női focival kapcsolatosan.
Már hétéves korom óta a mindennapjaim részét képezi a labdarúgás, ami nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Ha épp valami miatt nem játszom pár napig, már hiányzik.
Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem focizhatnék. Az edzéseket és a meccseket is ugyanolyan izgatottan várom! Előfordul, hogy felkelek és annyira fáradtnak érzem magam, hogy nincs kedvem az edzéshez, de amint odakerülök, már elfelejtek minden mást, csak a pillanat számít.
Milyen pozícióban játszol a mérkőzéseken?
Több területen szoktam játszani. Pont azon nevettünk a többiekkel, hogy mostanság nem volt olyan meccs, ahol ugyanabban a pozícióban fociztam volna. Legtöbb esetben egyébként támadó vagyok, általában csatár. Ám voltam már középpályás is, de ez tényleg változó.
Hogyan néz ki egy heted az edzések és a meccsek tekintetében?
Mindennap van edzésem, egészen hétfőtől péntekig. Egy órával tréning előtt már ott kell lennünk a központban, hogy felkészüljünk a közös edzésre. Mobilizálunk, bemelegítünk és nyújtunk, majd kimegyünk a pályára. Utána elmegyünk együtt közösen ebédelni a Fradi éttermébe, utána megyek az egyetemre.
Elég sűrű napjaim vannak. Igazából van olyan nap, amikor két edzésem is van, ez attól függ, hogy a mérkőzések milyen időpontban vannak. Javarészt hétvégén van meccs, és általában vasárnap van pihenőnap.
Nagy lemondásokkal jár mindez, nincs túl sok szabadidőm, de nem így tekintek erre az egészre. Ez egyfajta elköteleződés, mert nem tudom az életemet elképzelni foci nélkül, szeretem ezt csinálni.
A foci egy kemény sportág, hogyan veszed az ezzel járó kihívásokat?
A futball folyamatosan más-más feladatok elé állít, legyen szó meccsről vagy bármi másról. Minden edzésen valami újat tanulok, nem érzem monotonnak. A kihívások újra és újra megjelennek, hiszen ha elveszítünk egy döntőt, meg kell tanulni továbblépni és dolgozni magunkon. Tetszik, hogy mindig van hová fejlődni. Hozzátenném, hogy a foci megtanított arra, hogyan legyek kitartó, mert minden edzésen oda kell tennie magát az embernek, ez hozza meg a várva várt eredményt. Az egész egyfajta rendszert hozott az életembe, amire szükségem is van, hogy egy csapat oszlopos tagja legyek. Mégis a legnagyobb előnye az, hogy sok új barátot szereztem az évek során és különböző edzőktől tanulhattam.
Milyen jövőképed van a labdarúgással kapcsolatosan?
Jövőre jár le a szerződésem a Fradinál, így egyelőre nem tudom, merre tovább. Még nem tudom, mi lesz, hogy maradok-e. A legfontosabb mégis az, hogy maradjak kitartó, mert ha el akarom érni az álmaimat, csak így sikerülhet. Csupán kemény munkával lehet elérni a céljainkat, nem szabad feladni egyből, folyamatosan próbálkozni kell.
