Sipos Janka: Durvaszerdahely | Költőtoll

Mit is mondhatnék e havi versemhez elöljáróban? Nyilván a városról szól, ahol élek, annak mindennapjairól és jellegzetességeiről, mindarról, ami első látásra a legfeltűnőbb. Valahogy kikerülhetetlen volt az ironikus hangvétel, mert az ember szereti kifigurázni azt, amit unásig ismer, de egyben mégiscsak szeret is. Valahogy úgy, ahogy Ady volt anno a Nagy Ugarral, csak persze az ő nyomába érni nehezen sikerülhet a magamfajta halandónak. Ezennel kérek elnézést Radnóti Miklóstól is, de azért remélem, nektek, földijeimnek szórakoztató lesz ez a pár sor.

 

Sipos Janka: Durvaszerdahely

 

Ki repülőn száll fölébe, talán észre sem veszi,

odaföntre nem hallatszik a „micsinász, nocsi“.

Madártávlatból nem látszik más, csak térkő, beton,

a megmaradt tenyérnyi zöld, na meg a stadion.

Aki közelebb merészkedik, mit is láthat itt?

A virágágyásokban sok a … cigarettacsikk,

bár ez itt, kérem, haladás. Ez meg a Kék Duna,

homlokzatmaradványaival tele a kuka.

A Templomtéren piknikezni nem nagyon szokás,

súlyos gettórappel szól itt kánonban a fohász.

Amott egy babakocsiból gyerek pottyan ki épp –

bátorság kell a korzózáshoz, ha a beton nem ép.

Amott, a sétálóutcán magányos pálmafa,

mellette Dunaszerdahely őshonos állata,

a betondelfin köpködi szét a klóros vizet,

a kávézóban meg veszekednek, hogy most ki fizet.

A sörözőben nagy csapat, a szívük sárga, kék.

A Fő utcán az Audiban nemigen fog a fék.

Játékterem, meg szolárium akármennyi van,

Nem él meg kérem, oly biznisz, ami haszontalan.

Ha vásár van, hát hömpölyög a nép meg a ricsaj,

a pálinkától erős leszel, akár a bivaly.

Ki repülőn száll fölébe, talán észre sem veszi –

nem nagy, de a miénk: ezt tudja minden DS-i!

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább