Fotó: Pixabay.com
Urbančok Larisa, lélek-tudat koordinátor, családállító, író, a HAP módszer megalkotója segít Nektek az új év kezdetén pár személyre szóló tanáccsal. Drága Szülők, persze rólatok sem feledkeztünk meg és akár volt újévi fogadalmatok, akár nem, íme pár tipp 2024-re, amit érdemes Nektek is megfogadnotok.
Mit tanácsolnál a mai tiniknek az új évre?
Kistini vagy? Akkor épp az alapiskola felső osztályaiban koptatod a padot. Te pontosan tudod, hogyan telnek a napjaid. Őszintén szólva nem igazán tudsz sokat változtatni a mindennapjaidon, hisz eleve egy csomó időt töltesz a suliban, a többi idődet meg valószínűleg a szüleid osztják be. Ez még nem az a kor, amikor a te kezedben van a sorsod. Ennek oka van. Gyerek vagy és még arra van szükséged, hogy a szüleid figyeljék a mindennapjaidat, vigyázzanak rád.
Sokszor vagy fáradt, mert növésben vagy. Valószínűleg sokszor érzed azt, hogy semmi nem érdekel. Ettől nem vagy gáz, csak kiskamasz. Ebben a korban nagyon nehéz fókuszáltnak lenni, hisz minden változik körülötted, benned, rajtad. Tudom, hogy nem igazán hat meg, ha azt mondom, hogy ebben a korban mindenki átesik ezen a változáson, hisz téged csakis az érdekel, hogy te hogy vagy, és ez neked mennyire fájdalmas. Minden változás fájdalommal jár. Mondhatnék most szép szavakat is, meg hinthetnék port a szemedbe, mint sok felnőtt teszi, csak azzal te baromira nem mégy semmire, és unalmas is a sok megmondó. Lehet ezt az írást is únod már. Gondolhatod, mit habblatyol neked ez a szemüveges jóasszony, aki a képről mosolyog decensen. És igazad van, amikor únod a dolgokat. A te korod túléléséhez az unalom az egyik kulcs. Unatkozz sokat. Hisz az unalom az agyadat meglepően kreatívá teszi. Miközben folyton csinálsz valamit, lefoglalod az agyad. Amikor telóztol, számítógépen játszol, valamilyen programon veszel részt, szaladsz az egyik körről a másikra (sport, nyelvtanulás, zeneiskola, stb.), akkor az agyad folyamatosan le van
terhelve. Pedig a te agyad akkor tud kreatív lenni, akkor jössz rá korszakalkotó gondolatokra, amikor unatkozol, azaz pihenteted az agytekervényeidet.
Mi az amire koncentrálniuk kellene a kiskamaszoknak az életben?
Kistiniként arra érdemes koncentrálnod, hogy az iskolában kihozd magadból azt, amire képes vagy.
Próbálgasd magad. Ez az a kor, amikor érdemes több mindent megtapasztalnod. Kistiniként a suli után, heti maximum 2 napon érdemes 1 iskola utáni aktivitást beiktatnod (hogy legyen időd unatkozni is). Ez az időszak nem az elköteleződések időszaka. Persze akadnak gyerekek, akik 3 éves koruk óta szenvedéllyel csinálják a hobbijukat, de valljuk be őszintén, ez kb. ezerből 1 gyerek. Tehát a maradék 999 gyereknek fogalma sincs, hogy mihez volna kedve. Ha te is a 999 gyerek egyike vagy, akkor az a megfelelő megoldás, hogy minél több dolgot próbálsz ki. Addig próbálgasd a tevékenységeket, amíg meg nem találod azt, amitől 6 lóval sem lehet majd téged elvontatni. Lehet ezt majd csak felnőttként találod meg, de ha nem próbálgatod a helyzeteket, dolgokat, tevékenységeket, akkor soha nem fogod megtalálni, és csak belekeseredsz abba, amire a szüleid beiratnak. A legjobb szándékkal teszik, így ne utáld őket. Ha valami nem tetszik, akkor szólj nekik, beszéljétek meg. Találjátok ki a következő lépést.
Mit tehet a szülő, hogy megfelelő partnere legyen ebben gyerekének?
Hagyd a gyereket unatkozni és engedd meg a gyereknek, hogy minél több mindent kipróbáljon.
A gyerek ebből azt tanulja meg, hogy szabad változtatni, amikor olyan helyzetben vagyok, amit nem szeretek, ami nem jó nekem. Ezzel készíted fel szülőként arra a gyereked, hogy felnőtt korában majd fel tudja ismerni, és meg tudja különböztetni a számára megfelelő helyzeteket a nem megfelelőktől. Ezzel a tudással megspóroneki egy rakás szorongást felnőttkorában. Ha felmerül benned, Kedves Szülő, hogy akkor honnan tanulja meg majd azt, hogyan kell kitartónak lenni,
akkor erre egy nagyon egyszerű válasz létezik: a megfelelő mintából. Ha látja, hogy te kitartó vagy abban, amit szeretsz (és itt a hangsúly a szeretszen van), akkor megtanulja tőled, a példamutatásodból, hogy a jó dolgok mellett kitartani mekkora öröm.
Ha a családtagok eltávolodtak egymástól, hogyan/mivel/miként kerülhetnek közelebb egymáshoz?
Odafigyeléssel, egymásra fordított idővel, türelemmel. Nem megy a változás egyik napról a másikra. Az a helyzet, ami az elmúlt pár évben következett be, azt nem lehet egy hétvége alatt megváltoztatni. A családot ti, felnőttek irányítjátok. Nektek kell először összeülni, és meghatározni a családotok számára megfelelő életminőséget, elveket. Nem tanácsos ebbe a folyamatba bevonnotok a gyerekeiteket, hisz nekik mindehhez sem tudásuk, sem tapasztalatuk nincs. Ők
még nem tudják, hogy egy adott viselkedésnek milyen következményei vannak a felnőtt világban. Erre a felelősségre még nincsenek felkészülve. Mutassatok ti felnőttek példát. Változzatok, és ők veltek együtt fognak változni. A gyerekeitek most tanulják, hogyan érdemes működni/viselkedni a világban. Pontosan úgy működnek/viselkednek, ahogy azt tőletek látják, hallják. Azt veszik alapul, ahogy egymással, egymásról, másokról beszéltek, ahogy egymással és másokkal viselkedtek. Mutassátok azt nekik, amit viszont szeretnétek látni bennük.
Nagyon egyszerű példát hozok: amikor a szülő az egyik rokonnal kedvesen beszél, de miután beült az autóba, jól kibeszéli őt a háta mögött, akkor ebből a gyerek azt tanulja meg, hogy a mi családunkban az a normális, amikor alakoskodunk, hazudunk, bántunk másokat. Ha ő azt látja, hogy a családotokban mindezt szabad, akkor ő elhiszi nektek, hogy ez a megfelelő viselkedési forma a világ felé. Tehát ezeket a viselkedési módokat fogja használni a suliban, más felnőttekkel, de még veletek kapcsolatban is.
Amit tanácsolok: Viselkedj úgy, hogy ha a viselkedési formádat a gyereked veled szemben használja, akkor az ne fájjon neked!
