Az interjú első alkalommal 2023 februárjában jelent meg.
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Újra alkalmam nyílt arra, hogy megismerjek egy különleges nagymegyeri női sportolót, akinek a sporttal való viszonya irigylésre méltó. Molnár Zsuzsika nagyon inspiráló személyiség, aki a birkózás világának fiatal reménysége. Az edzője, Raisz Attila a szívén viseli a lány sorsát és fejlődését. A közöttük uralkodó kötelék erős és megtörhetetlen. A beszélgetésünk során vidám hangulat alakult ki, és több fontos kérdésre is sikerült választ kapnunk. Zsuzsika nap mint nap tesz azért, hogy az elkövetkezendő időszakban minden kihívást kipipáljon és kijusson az olimpiára.
Kijelenthetjük, hogy te, Molnár Zsuzsika egy női birkózóreménység vagy! Hosszú út van mögötted, de ha visszatekintesz a gyermekkorodra, milyen volt a kapcsolatod a sportokkal?
Igazából már kisgyermekkorom óta csináltam valamit, folyamatos mozgásban voltam. Először az iskolás éveim alatt kezdtem rendszeresen sportolni, eljártam sulis futóversenyekre, képviselve az iskolámat. Majd kipróbáltam magam az atlétikától kezdve a súlylökésig mindent, még fociztam is egy darabig, de nem tetszett, nem éreztem igazán az enyémnek. Aztán egyszer a testvéreimmel együtt elmentünk egy birkózóedzésre, ahol végül hármunk közül csak én maradtam kitartó. Az edző képes volt annyira megszerettetni velem ezt a sportágat, hogy ez lett az életem.
Volt valamilyen különleges oka annak, hogy a birkózásban ennyire otthonosan érezted magad és ilyen kiemelkedővé váltál benne?
Ezt nehéz megfogalmazni. Talán az, hogy a birkózás mindenből kisegít. Ha rossz passzban vagyok, akkor ez kizökkent a hétköznapokból. Nem tudom elképzelni, hogy ne ez legyen a mozgatórugóm. A birkózás megtanított arra, hogy megbecsüljek minden kis dolgot. Például, ha az edzésen minél több kis dolog sikerül, annak szívből örülni kell. Mindez teljesen az életem része lett. Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy nem a legjobb vagy a legkiemelkedőbb vagyok, mert mindig jobb és jobb akarok lenni magamnál. Van egy célom, és ezt szeretném elérni.
A sikerek hajtanak afelé, hogy mindent elérjek, amit elterveztem. A legfőbb célom jelenleg az, hogy kijuthassak a 2024-es párizsi olimpiára, és jó eredményt érjek el.
Eláll a szavam tőled, hihetetlen inspiráló a kitartásod! Az olimpia gondolata is már példaértékű, milyen nehézségekkel és szabályokkal kell szembenézned, hogy kijuthass?
Nem olyan egyszerű dolog ez, mert ez az egész nem úgy működik, hogy gondolok egyet és kimegyek az olimpiára szerencsét próbálni. Az új szabályok szerint most az Eb-n az első tíz helyezett közé kell bekerülni, hogy kijuthass először is a vb-re. Majd a világbajnokság keretein belül első három helyen kell végezned ahhoz, hogy ott lehess az olimpián. Ha nem leszel érmes a világbajnokságon, akkor lesz még két kvalifikáció, ahol rajta kell állnod a dobogó első két fokának valamelyikén. Két harmadik helyen végzett sportoló még megküzd egymással a helyért. Mindenhonnan érmet kell szereznem ahhoz, hogy kijuthassak az olimpiára. Több versenyre is készülünk az évben, amelyekhez rengeteg támogatásra van szükség. Az edzőm a legnagyobb példaképem, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ott lehessünk az elkövetkezendő fontos versenyeken. Legyen szó bajnokságokról, Eb-ről, a vb-ről, és remélhetőleg az olimpiáról is.
Nagy elszántságra vall mindez! Emlékszel a kezdeti sikerekre? Mesélj picit az elmúlt évek eredményeiről.
Zsuzsika: Legelőször akkor éreztem magam eredményesnek, amikor az első igazi verseny keretein belül az ötödik helyen végeztem. A legkiemelkedőbb kezdeti eredményem az volt, amikor megnyertem az Európa-bajnokságot 2018-ban. Jó érzés volt azt tudatosítani, hogy érhetek el akár nagyobb sikereket is a birkózásban és újra kijuthatok majd az Eb-re vagy a vb-re is. Fel sem fogtam igazán, hogy megnyertem életem első Európa-bajnokságát. Egy örök élmény marad számomra. Ott volt a kupa és az érem a kezemben, de még a verseny után is kavarogtak bennem az érzések, és nem hittem el, hogy sikerült.
Raisz Attila edző: Pár évvel később meglett a várva várt eredmény! A verseny minden pillanatára tisztán emlékszem. Csak néztem az órát, megverte a magyar csajt, legyőzte az észt lányt, és érkezett az orosz. Hihetetlen izgalmas küzdelem volt, de helytállt Zsuzsika.
Az agyam fel sem fogta, hogy az én tanítványom, a fogadott lányom Európa-bajnok lett! Ez volt a legszebb születésnapi ajándék, hogy 2018. május 18-án aranyéremmel és kupával térhettünk haza.
Megérdemli, hogy ott legyen a dobogón, amiről a szerénysége, a kitartása és az önzetlensége is tanúskodik.
A 2018-as sikeres Eb után mi történt?
Úgy mondanám, hogy ezután döbbentem rá igazán, hogy mit jelent számomra a birkózás. Az Eb után kezdtünk úgy igazán rákapcsolni erre az egészre, hogy sokkal komolyabban vegyük a kihívásokat. Pontosan azért, mert szeretnék valami igazán kiemelkedőt elérni ebben a sportágban. Küzdelmes út ez az egész. Jött egy időszak az elmúlt évben, amikor kicsit kikészültem, mert szerettem volna mindenkinek megfelelni. Nem voltam rendben, nem is tudtam olyan jól koncentrálni. Majd az edzőm támogatásának köszönhetően újra felszínre kerültem. Az utóbbi pár versenyem során újra összeszedtem magam annyira, hogy ha valami nem is sikerült úgy, ahogy elterveztem, nem adtam fel. Minden esetben ott kell lenni fejben, mert másképp nem megy. Képes vagyok végre felülkerekedni a megfelelési kényszeren, és nem szeretnék másnak bizonyítani, csakis önmagamnak. Tavalyi évet a finnországi győzelemmel zártuk, ahol sikerült aranyérmet szereznem egy nagyon színvonalas felnőtt nemzetközi versenyen, a 16. Helsinki Open-en. Konkrétan, 21 ország, 112 klub és 678 versenyző részvételével rendezték meg.
Akkor megértetted a sportnak a szeretetét, igaz?
Igen, teljes mértékben. Nehéz időszak volt, mert jöttek a jobbnál jobb eredmények, és mindenki azt várta el tőlem, hogy mindig első legyek. Mindig hozzam az érmeket.
Folyamatosan jónak kellett lennem, és kicsit belebetegedtem, hogy nekem mindig meg kell felelnem és mindig top állapotban kell lennem. Végül rájöttem, hogy magamért kell csinálni, nem másokért.
Van valamilyen technikád a küzdelmek során, vagy csak odalépsz, és abban a pillanatban döntesz arról, hogy mit fogsz tenni az ellenfeleddel?
Zsuzsika: Konkrétan technikásnak nem érzem magam, inkább erősebb védekező vagyok. Nagyon sokat számít, hogy velem van az edzőm, és ő jobban látja kívülről a szituációt, mint én, aki benne vagyok. Hihetetlen sokat segít nekem, mert hallgatok az edzőre. Például, ha ott vagyunk egy küzdelem közben, az edzőm rám szól, hogy vegyek levegőt és koncentráljak.
Raisz Attila edző: Zsuzsit vezetni kell mind a mai napig. Zsuzsi az a típus, aki néha nehezen tanul, és hamar elfelejt dolgokat. Igyekszem mindig mellette lenni, és instrukciókat adni neki, ha látom, valamit nem úgy csinál, ahogy kellene. Hála égnek, hallgat rám és az útmutatásomra. Jó érzés, hogy képes rám bízni magát. Sokszor rápirítok, hogy menj és csináld magadtól, de ragaszkodunk egymáshoz. Megérdemli azt, hogy a szárnyaim alá vegyem és vezessen ezen az úton, hogy elérjük a céljainkat közösen, és ott legyen az olimpián. Erről eszembe jutott egy történet, mikor Belgrádban voltunk. Zsuzsi nem volt ott fejben, nem koncentrált eléggé, és elveszítette a küzdelmet egy hiba miatt. Nem szóltam hozzá, mert szerettem volna, ha megérti azt, hogy mit akarok számára közvetíteni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Ő számomra olyan, mint a nevelt lányom, és örülök, hogy fejlődik és sikereket ér el. Kislány kora óta ott vagyok mellette, és leszek is.
Érezhető köztetek az erős kötelék. Elmondhatjuk, hogy az edzővel és a klubbal közös céljaitok vannak?
Zsuzsi: Nekem a klub úgymond a második családom, a nővéremék pedig az első. Nekem ők jelentik a világot, és szerencsés vagyok, hogy vannak nekem. Úgy érzem, az edző az édesapám. Számomra ez természetes, mert tisztelem, becsülöm és felnézek rá. Ő az igazi példakép számomra. Örülök, hogy a sporttal egy másik otthonra leltem. Egy a mottóm: soha nem szabad feladni!
Raisz Attila edző: Nincsenek különálló céljaink, mert a célunk közös Zsuzsival, az pedig maga a siker és a fejlődés. Úgy gondolom, hogy klubként megvan az egyensúly, hogy mindenkinek egy célja van.
2023-as versenyek (a lista még nem tartalmazza az Eb-t és a vb-t):
Január 30. – Tbilisi
Február 3. – Záhreb
Február 3-12.– Snina
Február 14. – Március 7. – VT Tbilisi
Március 8-12. – Yasar Dogu – Istambul
Március 14. – Április 15. – VT Tbilisi
Április 16-21. – ME Záhreb
Április 21. – Május 14. – VT SVK
Május 15. – 30. – VT Tbilisi
Június 1-5. – Kirgistan 3 Raiking
Június 6-14. – VT SVK
Június 15-17.– MT SVK senior
Július 15-16. – VT Budapest – 4. Raiking Budapest Magyarország
Június 17.- Szeptember 15. – VT Tbilisi
Szeptember 16. – 23. – MS Sbsko Belehrad
Szeptember 23. – Október 22.– VT SVK
Október 23. – December 5. – VT Tbilisi
December 6 – 14. – USA World Cup
