Ehhez a csodás napos januári vasárnaphoz most egy igazán kellemes és frissítő zenés összeállítással jelentkezik a Vikkendhouse legújabb epizódja. A válogatásban egy dunaszerdahelyi illetőségű kutató professzor, Takács Gergely tíz kedvence szerepel.
Fotók: Ugróczky István
Akárhogy is csavarnám ezt a bemutatkozást, olyan szempont szerint nem sikerülne összerakni, hogy releváns legyen a rovat számára – szóval csapjunk bele… Takács Gergelynek hívnak, a helyi felsőoktatástól és tudományos élettől megcsömörlött, kiugrott egyetemi professzorként jelenleg az autóiparban dolgozom mint kutató. A zenén kívül pedig a napi zajtoleranciámat két óvodáskorú gyermekem teszi próbára.
Milyen a kapcsolatod a zenével?
A legjobb kifejezés a hullámzó. Édesanyám zongoratanárnőként dolgozott, így az első emlék, ami hirtelen a zenével kapcsolatban eszembe jut, az a Művészeti Alapiskola folyosóján zengő kakofónia. Gyerekként emlékszem az osztályokból kiszűrődő, egymással keveredő skálázásra… de ez inkább a zene… ellentéte volt. Aztán egy darabig nem volt különös viszonyom még fogyasztóként sem, sőt, becsületesen ellenáltam a saját zongoraoktatásomnak is.
A kilencvenes évek végén, a gimnáziumi évek elején fedeztem fel a zenehallgatást. Ez egybeesett azzal a korszakkal, amikor az elektronikus zene bizonyos ágai csúcsra jártak, és rengeteg olyan dal született, ami még a mai füllel is megállja a helyét. Akkoriban még nem tudtam nevet adni ennek, egyszerűen csak tetszett egy bizonyos stílus és kész. Ez a felfedezés viszont máig kitartott,
az elektronikus műfajok rajongója vagyok, talán a technokrata beállítottságom miatt is.
Ezt némi hullámvölgy követte, ami abban rejlett, hogy kevésbé aktívan hallgattam zenét. Ugyan voltak kedvencek, eljártam koncertekre is, főleg a fesztiválszezonban, viszont egyáltalán nem volt tudatos. Nem kerestem, nem rajongtam, inkább csak sodródtam az árral.
Az utóbbi, körülbelül öt évben ez ismét változott. A stílus megmaradt, de most már válogatok, keresgélek és jobban figyelek, szerintem sokkal több időt is töltök zenehallgatással. Két pici gyermek mellett a zenei események látogatása is nehezebb, de ennek van egy pozitív oldala is: nagyon meg kell válogatnom, mire szánom az időmet, ha van lehetőségem fesztiválra vagy koncertre menni.
Mennyi időt töltesz zenehallgatással, és milyen platformokon hallgatsz zenét?
Az utóbbi időben hétköznap a munkámból kifolyólag szinte egész nap lehetőségem van zenét hallgatni, és ezt élvezem is. Ilyenkor persze az ingerküszöb alatt folyik a zenehallgatás, másrészről viszont pont ez az az időszak, amikor bátrabban kipróbálok olyat, ami egy picit kivisz a komfortzónámból. Munka közben nem tudok válogatni, így általában valamilyen élő DJ-szettet választok, vagy van pár zenei podcast is, amit felkeresek. Hétvégén is szól a zene, de ilyenkor inkább a jól bevált és szeretett kedvencek listája pörög.
A médium egy érdekes kérdés a technikai beállítottságom miatt is… Szimpatizálok a bakelitlemez reneszánszával, talán a hangulat és főleg a fizikai zenehordozó léte miatt. Viszont nincs otthon lemezjátszóm, azt hiszem ez a vonzalom egyelőre legalábbis nem fordul át szerelembe. Egy időben érdeklődtem a zenelejátszás sarlatánságai iránt, mint például ahogy az extrém drága vezetékek vaktesztjén a fémakasztó szerepelt a legjobban, vagy hogy gyakorlatilag nincs különbség a tömörített és nagy felbontású digitális formátumok közt.
Az audiotechnikai sárkányfű eloszlatása után rájöttem, tökéletesen megfelel nekem a tömörített digitális média és annak kényelme.
Szóval, a válaszom a platformokra teljesen mindennapi: Spotify szabadidőben, munkaidőben pedig marad a YouTube.
Tudnál ajánlani egy dalt vezetéshez, egyet ébredéshez és egyet munkához?
Ez a vezetés talán a legizgalmasabb kérdés, nagyon helyzet és hangulatfüggő. Éjszaka, esőben egyedül vezetni például olyan Nora En Pure – Lake Arrowhead vagy, napsütésben egy kabrióban már Frank Sinatra – Fly Me To The Moon. Reggel kiöntöm a bögre tejet a gyerekeknek (Robbie Doherty & Keees – Pour The Milk) aztán esetleg Stray Beast – In Motion, mert arra mindenki felkel és mozog, munka közben, amikor fókuszban kell lennem, pedig RÜFÜS DU SOL – Innerbloom a választásom. Csaltam, ez öt volt!
Térjünk a mixhez, amiben a 10 kedvenced szólal meg. Mi alapján válogattad a zenéket a mixhez, és mennyire volt ez nehéz feladat számodra?
Valaha volt legkedvesebb zene válogatása teljesen lehetetlen feladat, álmomban sem merészkednék rá. Szerintem a kedvenc napszak, időjárás, hangulat és még sok minden más függő. Amolyan térben és időben készült metszet, ha holnap kérdezel róla, már mást mondok. Pont ezért a válogatás inkább egy szabad asszociáció, mi jut eszembe most ebben a pillanatban – így nem esik nehezemre, igaz nem is veszem halálosan komolyan.
Köszi G!
A MIX:
Az elsőző epizódokat az alábbi címen találod.
