Griselda Blanco egy olyan szereplője a kolumbiai és amerikai bűnözés történelmének, amelyről itthon szinte egyáltalán nem is hallottunk. A drogkartellek legendái azonban mindig „hálás“ alapanyagot szolgáltatnak a sorozatok, filmek készítői számára, így nem csoda, hogy a Griselda c. hatrészes minisorozat hamar a Netflix legfelkapottabb műsorai közt találta magát.
Már a nyitó képkockák is hatásosak – ahogy a bevezetőben elhangzik, Pablo Escobar életében csak egyetlen férfitól félt. Ez a „férfi“ pedig főszereplőnk, Griselda Blanco volt. Sofia Vergara-t rengetegen skatulyázták be, miután a Modern család c. sorozatban, tizenegy évadon keresztül játszotta a naiv, olykor butácska, angolul nehezen beszélő Gloriát. Ezzel a szereppel azonban maga mögött hagy minden sztereotípiát. Magabiztosan alakítja a becsvágyó és kegyetlen maffiavezért, aki Kolumbiából az Egyesült Államokba menekül gyermekeivel, hogy ott kezdjen a „saját üzletébe“. Griseldának persze nem fekszik a polgári foglalkozás, hamar megszervezi saját elosztói hálózatát Miamiban, ahová egy nőnek alapesetben is lehetetlen bekerülnie.
Prostituáltakat reptet az Államokba, akik melltartóban csempészik neki az első drogszállítmányokat. A kiszolgáltatott, szegénységből érkező lányok az „amerikai álom“ reményében érkeznek, jótevőjüket „Keresztanyának“ nevezik el. Ebben a történetszálban mutatkozik meg leginkább a karakter kettőssége – egyrészt hidegvérű gyilkos – feljegyzések alapján, mintegy kétszáz ember megölése írható a számlájára. Másrészt viszont védelmezi a személyzetét, a drogháború áldozatainak hátrahagyott családtagjairól gondoskodik.
A hat rész alatt láthatjuk a hirtelen meggazdagodással járó, már-már röhejesen nagyzoló életmód kellékeit – testőrségét, elképesztő extrákkal rendelkező házát és a fényűző partikat, ahol tálcákon aranyláncokat „szolgálnak fel“ a meghívottaknak, valamint a férjének szánt születésnapi ajándékot is: egy arany géppisztolyt.
Ha bármilyen negatívumot lehet felhozni a sorozat rovására, az részemről a férfi karakterek „alulírtsága“ – nem sokat tudunk meg róluk, különféle szerepeikben – bűnözőként, rendőrként, apaként – végtelenül egyszerűek, inkompetensek. Nyilván egy ilyen erős női karakter fénytörésében, nem maradt elég idő és kapacitás, az ő történeteikben való elmélyülésre.
A sorozat minden elemében hordozza a Narcos-életérzést, jelmezek, helyszínek, zenei választások terén is. Az átfedés nem véletlen – a rendező Andrés Baiz, aki Escobar történetét is filmre vitte, emellett a producergárda is innen jön – Eric Newman, Doug Miro, Ingrid Escajeda és Carlo Bernard személyében.
