Fotó: Pixabay.com
Nem szoktunk ezen a portálon konkrét pártokhoz, kormányokhoz köthető intézkedéseket boncolgatni, a józan ész, az áldozatok és a gyengébbek mellett azonban minden nagyobb horderejű, a politikát közvetlenül is érintő témákban kiállunk. Így volt ez a Covid-járványt, vagy épp a háborút, adott esetben pedig a másságot érintő kérdésekben, és így kell legyen ez a Büntető Törvénykönyv legutóbbi módosításait illetően is. Több esetben ugyanis hajmeresztő, bicskanyitogató, sőt, vérlázító, ami belekerült a parlament által elfogadott verzióba.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy középkor, amikor a lopásért akár kézlevágás, súlyosabb bűntényekért akár akasztás is várt. A testi fenyítés, csonkítás és a halálbüntetés középkori maradványok, még ha utóbbi ma még civilizáltabb társadalmakban is létezik a legsúlyosabb életellenes bűncselekményeknél. Az utca hangos embere persze visszahozná a szemet szemért elvet, és az effajta gondolkodás akkor tulajdonképpen érthető is, amikor az ember hozzátartozójával történik bármi borzalmas.
A független, józan szemlélő viszont az ilyesmit inkább nála szakavatottabb figurákra bízná. A politika képviselői nem vagy nem feltétlen azok, és mint azt a mostani eszeveszett büntetőjogi enyhítés is mutatja, a szakavatottabb figurákat igyekeznek is kihagyni a képletből.
Mert mégis melyik releváns szakember tanácsolná azt, hogy 10 évnyi nemi erőszakot vagy 5 évnyi gyilkosságot egyszerűen felejtsünk el. Engedjük el, tegyük túl rajta magunkat mi, ne büntessük érte azokat, akik azokat elkövették.
Márpedig ha a mostani módosítás március 15-én hatályba lép – sokszor hangsúlyozzák, hogy akár egy percre is – akkor a 2004 és 2014 március közepe között elkövetett nemi erőszak felett egyszerűen szemet hunyunk, ahogy a 2009 előtt elkövetett gyilkosságok felett is.
Tekintsünk rájuk úgy, mint az elkövető – teszem azt – fiatalkori bolondozására, urambocsá, hibájára, és még akár koccinthatunk is vele, hogy végre nem kell aggódnia szerencsétlennek.
Ünnepeljük a gonoszságot, alattomosságot, szemben azokkal, akiket az elkövetők nem 10 vagy 20 évre, de akár egy életre traumatizáltak.
(Ez ügyben érdemes elolvasni volt kolléganőnk, Nagy Mészáros Krisztina írását az Új Szó-ban.)
És ezek még csak a legsúlyosabb bűntények, mivel lemehetünk a lopásig, tolvajok, betörők, csalók is traumatizálni képesek egy életre nagyon sokakat. Az unokás csalók tízezrektől fosztanak meg időseket, és a mostani enyhítések között szerepel például az is, hogy ha például 250 ezer euróig terjedően (26 ezer felett) meglopnak, az az eddigi 20 helyett 5 éven belül elévül, tehát aki 2019 előtt követett el ilyesmit, és még nem gyanúsították meg, az már meg is ússza (lásd. Barak Dávid összegzését a Paraméteren).
A korrupciós bűntényekről nem is beszélve. Ha a mai politikai vezetés bármelyik politikai vezetés múltbéli bűneit akarná semmissé tenni, az nem nézne ki másképp. De itt nemcsak az ő bűneikről van szó, hanem sokakéról.
A rendőrségi nyilvántartásokból, illetve a kitörölhetetlen emlékekből minősítéstől függően 5-7-10-15 évnyi felderítetlen bűntett tűnne el. Arról nem is beszélve, hogy a mostantól elkövetett, akár súlyosabb vagyon elleni bűntetteket – ha egyáltalán elfogják őket a szűkített elévülési időn belül – Matisz nagypapa szavaival élve tulajdonképpen leülhetik a vécén.
