FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nem jött össze a repeta, ezúttal üres kézzel távoztunk a City Arénából. A rájátszás küzdelmeivel folytatódott a Niké Liga, s míg a legutóbbi fordulóban a felsőházért imádkoztunk, átlátva a helyzetet máris a dobogót céloztuk meg. Tehettük mindezt, hiszen kezdésképpen a harmadik helyezett Nagyszombat otthonában léptünk pályára, ahol három hete az eddigi utolsó győzelmünket arattuk. Ha akkor sikerült, most miért ne sikerülhetne? – gondoltuk kincstári optimizmussal.
És valóban, elnézve a táblázatot csak az első helyezett Slovannak van bérelt helye. Bármennyire kilátástalannak ítéltük meg eddig ezt az idényt, mi még akár a tavalyi ezüstérmet is elcsíphetjük?! Hogy ez a bajnokság színvonalán múlik-e, avagy rajtunk, az más lapra tartozik. A héten újabb „klub nélküli”, ingyen igazolható játékos „jelentkezett” a keretbe, aki Nagyszombatban csereként máris szóhoz jutott:
#5 Pape Cheikh Diop – csapatot építünk, vagy csak „téglát” rakunk?
A spanyol és a francia élvonalbeli tapasztalatokkal rendelkező szenegáli középpályás eddigi pályafutását a hullámvasúthoz hasonlítanám, akiért annak idején 10 millát is fizettek ugyan, de mostanában labdába se rúgott – gyakorlatilag tavaly júliustól nem volt igazolt játékos. Az, hogy a szurkolók előítéletekkel tarkítva fogadták a DAC újabb „erősítéstét” betudható a klub átláthatatlan koncepciójának, miszerint „mindegy ki, csak lehetőleg hazai gyerek ne legyen?!”
A klub részéről sajnos ezzel nap mint nap megkérdőjelezik a DAC valódi küldetését, az egykor kimondott magasztos terveket, miszerint azokra építenék a jövő csapatát, akiknek a DAC nem csupán három betű az ábécében.
Ezúttal kicsit kevesebb, számszerűleg 131 sárga-kék fanatikus kísérte el a csapatot Nagyszombatba, abban bízva, hogy a lefújás után ismét kedvező eredmény születik számunkra. Három hete ez még 156 főt jelentett, és egy tetszetős első félidőt, ami ezúttal elmaradt. Ennek ellenére kapura tartó lövés csak a DAC nevéhez fűződött, a játékrész végén szerencsétlen módon a saját kapunkra is: Andzouana próbált menteni, de öngólt vétett – 1:0.
Sosem tudjuk meg, hogy vajon ez az öngól vette-e el a fiúk kedvét a focitól, vagy a második 45 percben előbb-utóbb döntésre vitték volna az egyébként szintén gyengébb hazaiak a dolgot?!
A második játékrészt, ha lehet még az elsőnél is nagyobb csalódásként élhettük meg. Megint ugyanaz a szitu, egy szerény Spartak ellen egy még annál is szerényebb DAC állt fel. Nem csupán a játékunk hagyott némi kívánnivalót maga után, a kispadról sem érződött nagy nyomás. Minőségi változtatás még annyi sem. A 65. percben hármas cserére szánta el magát Xisco Muñoz: Trusa, Jürgens és Gruszkowski le – ez oké, de Kharatin, aki kb. egyszer sem ért labdához miért nem? A három friss ember még játékba sem lendült, s jött a második hazai találat. Nem kevésbé furább sztori, mint az öngólunk.
Meglehet szabálytalanság előzte meg Csinger kárára, ám semmit sem változtatott a helyzetünkön. Kétgólos hátrányba kerültünk.
A 71. percben újabb két csere, Ramadan és Jürgens le. És Kharatin? A 78. percben a Spartak ismét betalált, ezúttal nem cifrázták: 3:0 oda. Így már fájdalmas lett a vasárnap este, s lehetett volna még fájdalmasabb, ha Popović nem hárítja a végjátékban a VAR által ellenünk megítélt büntetőt. Szépítésre nem futotta, az utóbbi négy meccsen mindössze egy gólt rúgtunk. Jól van ez így? Nem hinném…
Háromgólos vereséget szenvedtünk, de nem a Nagyszombat vágott vissza a három héttel ezelőtti győzelmünkért. A küzdeni kevésbé akaró csapat veszített, s ez a csapat sajnos mi voltunk!
Nincs értelme hétvégenként „kabátot cserélni”, bejutottunk ugyan a felsőházba, ezt viszont meg kéne becsülnünk. De nem így, fiúk! Hogy ki fog részünkről gólt rúgni, és kik azok, akiknek keresnivalójuk sincs Szerdahelyen? Nem irigylem, de nem is sajnálom Xisco Muñoz mestert, tudta mit vállal. Szurkolótársaimat sem irigylem, túl sok érzelmet fektettem ebbe a klubba ahhoz, hogy egy kézlegyintéssel csak úgy tovább tudjak lépni. Volna egy ötletem, ugyan mi baj történhet?
Most kéne a fiatalokat, urambocsá’ felvidéki magyar fiatalokat csatasorba állítani.
Kiesni nem tudunk, Európa úgy néz ki messze van. Ha most se jó, akkor mikor lenne jó? Akkor is a DAC!
NAGYSZOMBAT–DAC 1904 3:0 (1:0)
DAC: Popović – Gruszkowski (65. Yapi), Kacharaba, Csinger, Andzouana – Herc, Haratin, Vitális (65. Cheikh) – Trusa (65. Redzic), Jürgens (71. Gavrić), Ramadan (71. Barišić).
