Mi, emberek, szeretjük meghatározni magunkat, magyarázatokat keresni a miértekre, majd nevekkel ellátni a formákat, amiket felismerünk. Így van egy a családokkal és azok formáival is. Korábbi cikkeinkben a mozaikcsaládokról szóltunk, sőt, szakértő is válaszolt nekünk, most a „klasszikus”, ha úgy tetszik nukleáris családformáról szólunk pár szót.
A nukleáris, vagy más néven hagyományos család két, közjogi értelemben házas szülőből és gyermekeikből áll. Lehetnek egy vagy több biológiai vagy akár örökbefogadott gyermekeik, és fő jellegzetességük, hogy két szülő neveli fel őket együtt, a közös otthonukban. Az utóbbi évtizedekben e családforma hanyatlásnak indult, működőképessége egyes esetekben megkérdőjelezhető, de sokak szerint ez volna az ideális környezet egy gyermek felneveléséhez.
Erősségei és hátrányai
Ideális esetben erősségei közé tartozik a pénzügyi stabilitás, mert mindkét szülő dolgozik, ezért a gyerekek egy megszokott rend szerint, stabil környezetben nevelkedhetnek. A nukleáris család hátránya, hogy a megszokott sűrű napirend miatt a tágabb családot kizárja, ami izolációhoz és stresszhez vezethet. A mindennapi súrlódások során egyre több konfliktus fordul elő, aminek a megoldását legtöbbször elhalasszák, hiszen erre sem jut sok idő. Veszélye, hogy túlságosan gyermekközpontúvá válhatnak, a szülők hajlamosak saját magukat, kapcsolatukat és baráti kapcsolataikat is a háttérbe szorítani. Ezzel a magatartással – akár akaratukon kívül is – figyelmen kívül hagynak másokat, amit a gyerekek pontosan érzékelnek. Könnyen önközpontú gyermekeket és családokat eredményezhetnek. Ha a szülők távol költöznek a nagyszülőktől, a támogatási rendszerük nem lesz erős, így a nehéz idők átvészelése is kihívást jelent majd a számukra.
A család már nem közös teremtő erő
A nukleáris család típusa az ipari forradalom hatására terjedt el, hiszen azzal, hogy a munkahely és lakóhely szétvált, megszűnt a család közös termelői egység funkciója. Az iskoláztatás általánossá vált és már nem volt szükséges több generáció folyamatos jelenléte a családban. A friss házas gyerekek elköltöztek a szülőktől, saját családot alapítottak, melynek tagjai mind-mind a maguk útján végezték el iskoláikat és soroltak be a közeli munkahelyekre.
A „letöredezett” oldalági rokonok és a következő generációk is eltűntek a nagycsaládokból, vagyis csak a mag, a „nucleus” maradt meg, innen ered a nukleáris család kifejezés. Családmagnak, vagy nukleáris családnak a szülőket, tehát az apát és az anyát, valamint a gyermekeket nevezzük.
Egy zárt rendszer
Egy nukleáris család már önmagában csökkenti a sokoldalú kapcsolódás lehetőségét, amely magával hozta a családok és családtagok esetleges elmagányosodását. Hiányoznak belőle a több generáció együttéléséből származó nevelési helyzetek, a többgyermekes családokra jellemző differenciált szereprendszer, és a kapcsolati és érzelmi gazdagság. Több nukleáris család együttélése szimulálhat némi strukturált közeget, ám az elidegenedett, egymást nem családtagként vagy rokonként, még csak ismerősként sem kezelő családtagok hamar rövidre zárják a kapcsolataikat. Mivel egy zárt rendszerben élnek, hajlamosak egy ugyancsak zárt keretrendszerben gondolkodni és a társadalmi kapcsolódások helyett újra és újra a izoláltságot választani.
