A cikk megjelent a Klikk Out 2024/03. számában.
Harmadik, befejező részéhez értem dél-afrikai kalandozásaimnak, így úgy vélem, hogy eléggé részletes élménybeszámolót sikerült összehoznom nektek. Nagyon örülök annak, és szerencsésnek mondhatom magamat, hogy én, Mundi Jóska Hodosból keresztül-kasul „lenyomtam” több mint tízezer kilométert autóval ebben a csodálatos országban. Végighajtottunk két óceán partján, Fokvárostól Durbanig, majd Johannesburgból fel a hegyekbe, Zimbabwe és Mozambik határát súrolva áthaladtunk a Kruger nemzeti parkon, majd az Indiai-óceán Santa Lucia- és a Richard-öblét érintve vissza Johannesburgba. Ha mindez még nem lenne elég, akkor Johannesburgból indulva a Kalahári-sivatagi Tosca útvonalat, amelyről alább lesz szó, már harmadszorra tettem meg. Ekkora dél-afrikai körútról még a világhálón is nagyon kevés információ található, így hatalmas impulzus volt számomra e ismeretlen világ felfedezése…
Az egész afrikai kalandomban a legszebb élményeim közé tartozik a vadidegenekkel való ismerkedés. Higgyétek el, hogy sokkal több a jó a nagyvilágban mint a rossz! Többnyire nagyon készséges, kedves emberekkel kommunikáltam, holott elsőre egyáltalán nem ilyen benyomást keltettek. Amennyiben tudtak, mindig segítettek, útba igazítottak, jó tanáccsal láttak el. Nagyon sokat adnak nekem ezek a „kiruccanások”, mert szinte teljesen feltöltenek energiával, pozitív gondolkodásmódot kölcsönöznek számomra, mindenfajta félelemtől felszabadítják az elmémet. Imádom az ismeretlent megismerni, a látatlant felfedezni, a virágok illatát szippantani, az ottani élet aromáit mélyen magamba szívni, különleges ízvilágokat kóstolni, szebbnél szebb borokat degusztálni, és a természettől felvenni mindannyi energiát, amennyit csak lehetséges. Eltárolom, elraktározom, és a következő utamig mindig merítek belőle egy csipetnyit. Sokaknak más az érdeklődési köre, ám számomra a zene, a hi-fi analóg hangrendszerek és az utazás a szentháromság. Természetesen a család az első, ám egyszer élek, és a bakancslistámon igyekszem minél több úticélt letudni.
Afrika nemcsak egy másik földrész, inkább egy teljesen más világ. Eléggé vad, egyben csodaszép, holott néha meglehetősen embert próbáló vidék, ám mindenképp örök szerelem.
St. Lucia város a Kwa Zulu Nathal tartományban található az Indiai-óceán partján, és információink szerint az egyik leggyönyörűbb rész a keleti partvonalon, egyben a hazaiak közkedvelt üdülőhelye, így gondoltuk, megér egy misét. Sötétedéskor érkeztünk, az éjszaka már sokat nem láttunk St. Luciából, így kíváncsian vártuk a reggelt. Napkeltekor bepakoltunk az autónkba, majd útnak indultunk felfedezni a környéket. Kimentünk az óceán partjára, ám mindenhol figyelmeztető táblákat láttunk, hogy a tengerben cápák, a part mentén a növényzetben krokodilok, a mocsarasabb részen pedig vízilovak tanyáznak. Gondoltam, hogy mindenki ilyen üdülőhelyre vágyik, ahol nem fürödhetsz a cápák miatt, még csak nem is sétálgathatsz, mert vagy egy krokó, esetleg a városban az úton neked szembe jövő viziló szemezget veled. Nem véneknek való vidék ez, gondoltam, majd pár fotó elcsettintése, és egy remek reggeli után „húztuk is a belünket” tovább.
Santa Luciából haladva a Drakensbergen (Sárkány-hegységen) át vitt az utunk, amelyet semmiképp sem szerettem volna autópályán megtenni, így mellékutak rengetegségen közlekedtünk egészen Johannesburgig, amely az utazásunk célja volt, hiszen a repülőnk innen indult visszafelé, Zürich érintésével Bécsbe. Ez még kissé odébb van, útközben azért még történt egy és más. A Sárkány-hegység 1100 km hosszan nyúlik, Dél-Afrikán keresztül Lesothótól egészen Szváziföldig. Utunk lenyűgöző csúcsok és csodálatosan zöldelő völgyeken haladt keresztül, amelyek tövében nagyon gyakoriak voltak a kisebb-nagyobb patakok, amelyek a végtelen szépség helyszíni panorámáit kínálták. Olyan helyszínek lelhetőek itt fel, amelyek inspirálják a lelket, és örömkönnyekre biztatják a szemeinket ennyi csoda láttán. Kissé csalódva Santa Luciában biztos vagyok abban, hogy a Sárkány-hegység a Föld egyik legszebb helye. Legmagasabb pontja a 3482 m magas Thabana-Ntlenjan hegy, amely Lesotho területén található. Utunk során gyakran találkoztunk az út mentén sétáló emberkékkel, ezt-azt árusító „vállalkozókkal”, így ha tehettük, pihenésképpen többnyire megálltunk egy kis „szösszenetre”, pár szóra.
Szinte mindenki tág mosolyal fogadta társaságunkat, kérdezgették, merre megyünk, merről jövünk… Voltak, akik sörrel kínáltak, volt egy fiatalokból álló társaság, akik tánccal köszöntöttek.
Mivel már kezdett későre járni, megkértem Attilát, hogy lessen körül a környéken, és keressen egy helyet, ahol majd lehajthatjuk a fejünket… Jobb választást nem is tudtam volna elképzelni, mint amikor bekanyarodtunk az ANEW resort Vulinta területére, amely Newcastle városka mellett található a Sárkány-hegység egyik csodaszép völgyében. Egy nagyon modern épületkomplexus fogadott, remek ár-minőség arányban. Az étterem remek borkínálattal szolgált, egyben kimagasló gasztronómiai élményt nyújtott. Annyira megtetszett a golfpálya közvetlen közelségében elhelyezkedő szálloda, hogy úgy döntöttünk, eltöltünk ott két éjszakát, és kipihenjük a több mint hatnapos utunk fáradalmait. Nagyon jó döntés volt, az biztos, a képek magukért beszélnek! A szállodában a masszáról is gondoskodtak, amelyet igénybe is vettünk, és napközben hosszas sétákra hívott bennünket a közeli természet. Attilával elgondolkodtunk, hogy kipróbáljuk a golfozást is, ám végül is elengedtük ezt „showt”, mivel nem nagyon voltunk járatosak ebben a sportágban. Legalább körbesétáltuk a Dunblane Golf and Trout golfpálya javát, utána egy hatalmas Jenga-partyt nyomtunk le a fiúkkal… 🙂
Szépen lassan elteltek a pihenőnapok is, így újra útnak indultunk felfedezni Dél-Afrika egyik fővárosát, az igazi „Max Max” városát (ahogy a hazaiak nevezik), Johannesburgot. A szállásunktól mindössze négy óra autózásra volt szükség ahhoz, hogy célba érjünk, ami sikerült is, hiszen elég jó tempóban haladhattunk.
Kissé megzökkentünk, amikor Jo’burg közelében egy benzinkút ablakán egy golyó ütötte nyomot véltünk felfedezni, így már biztosra vehettük, hogy bizony már nagyon közel járunk.
Érkezésünk után elfoglaltuk a szállásunkat a Hotel Sky Sandtonban, majd frissítő zuhanyt vettünk, egyben felkészültünk az esti programunkhoz. A recepción a bejelentkezéskor észre vettem egy reklám “flyert”, amely a hotel medencepartyjára invitált, így jó ötletnek tartottam ott kezdeni az esténk „előjátékát”. Nem is juthatott volna jobb ötlet az eszembe, így a vacsoraidőig kellemesen elszórakoztunk a DJ remek repertoárja által. Kellemes környezet, kellemes társaság, remek italok, mi kell ennél több? Úgy este hét óra tájékán szedtük a sátorfánkat, és egy közeli, nagyon színvonalas sushi étterembe vettük az irányt, ahol a pultnál foglaltunk helyet, hogy minél jobb rálátásom legyen a séf kézügyességére. Kimagaslóan színvonalas ellátást kaptunk, rendesen végigkóstoltuk a felhozatalt, és kellő mennyiségű saké elfogyasztása melett vitattuk meg a további teendőnket. Sajnos az afrikai kontinens legmagasabb felhőkarcolójában található bárba nem jutottunk be, mivel nem volt előre foglalásunk. A bárban törzsvendégként maga a híres Dj Black Coffe is gyakran megfordul. Maradt a B verzió, így nemsokára a Sundton Sun and Towers tetőterén folytattuk az estét, és lazultunk vagy éjfélig, majd fáradtan „eltettük” magunkat másnapra.
A második nap a városnézésről szólt, így kellőképpen felkészültünk az aznapi tevékenységünkre. Piacok, street food court, steakhouse, Nelson Mandela tér, mindez egy mondatban, ám általuk az egész nap elillant, mint a pinty. Johannesburg eléggé megosztó város, hiszen a hely, ahol a szállodánk volt, az egyik legbiztonságosabb része, ám napközben jártunk olyan helyeken is, ahol nem szívesen forgolódtam volna sötétedés után. Minden esetben résen kell lenni, így a veszélyesebbnek titulált helyektől elővigyázatosságból távol tartottuk magunkat.
A piacon rengeteg fajta ételt kóstolgattunk, remek utcazenészek előadásait hallgattuk, remek söröket fogyasztottunk, tudniillik Dél-Afrikában, akárcsak a borászat, a sörfőzés is világszínvonalú.
Hogy ne essünk ugyanabba a hibába, mint a felhőkarcoló bárjában, így időben helyet foglaltunk Johannesburg egyik legjobb steakhouse-ában, a Trumps-ban. Valódi bőr chesterfield páholyokban élveztük a zamatos, AA minőségű steakek minden falatját, mert ez a vacsora valóban egy életre szóló élményt nyújtott a számunkra. Az étteremnek külön borterme is volt, emellett kiválaszthattad a magad húsfalatját az ennek fenntartott érlelő hűtőből. Hatalmas elégedettséggel, és tele pocakkal indultunk el egy jó kávéra a közeli Hard Rock Café teraszára, ahol elidőztünk egy kicsit, majd lassan visszatértünk a szállodánkba. Másnap reggel fitten ébredtünk, ám egy nagyon rossz hírt kaptam a reggeli során, amely megpecsételte a további ottlétemet, így már alig vártam a délután négy órát, hogy elinduljunk a reptérre, és minél előbb repüljünk haza. Nyugodj békében, Martin J., barátom!
Amennyiben a sors úgy alakul, szívesen ellátogatok még Dél-Afrikába, vállalom kisebb-nagyobb csoport hatalmas élményekkel teli utazásának teljes megszervezését, levezénylését, kivitelezését, egyben kíséretét. Legyen szó szafariról, borkóstolóról, körutazásról, bármiről…
Aki úgy érzi, hogy „valami másra” vágyik, keressen bátran!
Viszlát, Te csodás Dél-Afrika!
