A többgenerációs, vagy más néven kiterjeszett családtípus a szűkebb családon, az anyán, apán és gyerekeken kívül magában foglal(hat)ja a nagyszülőket, a testvéreket, a sógorokat és a sógornőket, a nagynéniket, a nagybácsikat és az unokatestvérek is. A köznyelv inkább a többgenerációs meghatározást használja, de sokszor nem generációs együttélésről van szó.
A többgenerációs, vagy kiterjesztett család egy olyan hagyományos társadalmakra jellemző családi csoport, ahol több mint két nemzedék él együtt, egy közös háztartásban, vagy egymáshoz nagyon közel. Hosszú évszázadokon keresztül ez a családtípus volt a legelterjedtebb együttélési forma, mert mindenkinek kényelmet, biztonságot adott. Már akkor is tudták, hogy a rokoni viszonyok kötelezettségekkel is járnak, a fókuszban mégis az összetartozás állt. Ez egy alapvető win-win helyzetet biztosít minden tag számára, ugyanis egyikük segíti a másikat. A fiatalabbak gondoskodtak az idősebbekről, az idősebbek pedig vigyáznak a gyerekekre és segédkeznek a nevelésükben, gondozásukban. A feladatok megoszlanak köztük és egyes nehezebb, nagyobb kihívást jelentő esetekben is könnyedén kiválthatják egymást.
Erősségeik:
– Az idősek segítése, gondozása, tisztelete
– A felelősségek és a feladatok megoszlása a tevékeny felnőttek közöt
– Közös gyermekgondozás, gyermekfelügyelet
– Szociális támogatás
Gyengeségeik:
– Az együttélés során számtalan nézeteltérés, nehézség adódhat abból a helyzetből, hogy gyakorlatilag három generáció él együtt.
– Alkalmazkodniuk kell egymáshoz, ami senkinek sem könnyű.
– Különösen akkor adódik nagyobb probléma ebből, ha kényszerűen döntöttek az együttélés mellett és nem azért, mert ez mindenkinek jobb. Ez a kényszer lehet az egyedüllét, a kiszolgáltatottság, vagy az anyagi szűkölködés.
