FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A bajnoki rájátszás 5. fordulójának rangadóján Pozsonyban a Nemzeti Futballstadionban, vagyis a Téglamezőn léptünk pályára, ahonnét nagyot küzdve egy ponttal távoztunk. A DAC jubileumi évében ez volt az első alkalom, hogy az égszínkékekkel találtuk szemben magunkat. A Slovannak a liga további alakulásától függetlenül egy pont is elég volt a bajnoki cím bebiztosításához, nekünk viszont minden pont jól jön, hogy a dobogón maradhassunk. Ünneprontásra készültünk, amire már volt példa a világtörténelemben.
Egy nappal a mérkőzés előtt szomorú esemény apropóján gyűlt össze a DAC-szurkolók népes tábora. Czafik Lacit, egykori dobosunkat, Huli barátunk édesapját búcsúztattuk a dunaszerdahelyi temetőben. A gyászszertartást vezető Olgyay Csaba diakónus a család, a barátok és ismerősök mellett a DAC-szurkolók nevében is búcsúzott elhunyt szurkolótársunktól, aki Ervin mellett évekig adta az ütemet rigmusaink alá. Eszembe jutott 2017 augusztusa, amikor édesapámat szólította magához a Teremtő. Pár napjára rá ugyanígy Pozsonyban játszott a DAC, és akkor is elhoztuk az egy pontot a fővárosból.
Bizonyára sokan imádkoztunk, és lélekben talán bíztunk is abban, hogy a fiúk ezúttal Laci szép emlékéért is játszanak majd. Fohászunk úgy vélem nem lett hiábavaló!
A pozsonyi túráknak mindenkor különleges töltetük van, általában nagy számban képviselteti magát a Slovan otthonában a sárga-kék szurkolótábor. A megszokott, vonatos utazást lehetőségét viszont ezúttal keresztülhúzta az állami vasút. Aznap ugyanis Úszor és Misérd állomások között felújítási munkálatok miatt vágányzárt rendelt el. Így aztán a Leo Express járatait vonatpótló autóbuszok helyettesítették az említett vonalszakaszon, amelyek képtelenek lettek volna a megnövekedett utasforgalmat biztosítani. Öröm az ürömben, hogy:
Maradt a szervezett buszos utazás, s talán ezzel még jobban is jártak klubunk hűséges hívei. Egyébként mindössze 153 kiutazót számoltak össze a szervezők a vendégszektorban,
ami nem jó, de nem is tragikus. Figyelembe véve, hogy a hazai szektorokban sem tolongott a nép, holott sportünnepre készülhetett a majd félmilliós város! Gyönyörű napsütéses időben kezdődött a mérkőzés, amelyen bebiztosított védelemmel léptünk pályára és kontrákból próbáltunk erényt kovácsolni. Az első félidőben egy-egy veszélyes helyzet adódott mindkét oldalon: a pozsonyiak kísérletét Popović hatástalanította, Trusa külsővel megereszkedett lövését pedig a Slovan hálóőre Borjan védte. Rövidnadrágban!
Merthogy a volt magyar válogatott kapushoz, Király Gáborhoz hasonlóan a kanadai hálóőr is általában mackóalsót visel.
Fordulást követően a második 45 perc DAC-helyzetekkel kezdődött: előbb Trusa fejelt a kapufára, majd Herc próbálkozását kellett védenie Borjannak. Igaz, a túloldalon Popović sem unatkozott, azonban kis szerencsével akár a három pontot is bezsebelhettük volna. Helyenként egyébként úgy nézett ki, mindkét csapat számára nagyon is megfelel az egy pont, ami tulajdonképpen igaz is volt. Redzic beállásával – a meddő Koné helyett – veszélyesebbek lettünk elöl, majd Gouré, valamint Káčer pályára lépésével az öttagú hátvédsorunkat négy főre csökkentette Xisco Muñoz, ami egyértelműen jelezte győzelmi szándékunkat. A pozsonyiak szintén friss erőket vetettek be, azonban a játék képe lényegesen nem változott, és még a lefújás előtt elkezdődött a pozsonyi fieszta.
A mérkőzés gyakorlatilag úgy ért véget, hogy Slovan-szurkolók álltak az alap- és oldalvonal mellett, akik a hármas sípszót követően elözönlötték a pályát, holott a játékvezetők és a DAC játékosai még a játéktéren tartózkodtak!
Nem hinném, hogy ez így teljesen szabályos, de hát a Slovan, az a Slovan. Nem tudok szó nélkül elmenni az mellett sem, hogy egyesek az önfeledt ünneplés helyett, előbb inkább magyargyalázó szólamokba kezdtek. Ezt követően pedig a pozsonyi szurkolók elénekelték a We Are the Champions c. Queen nótát, mert hát „na szlovenszku po szlovenszkí”! Abban bizonyára megegyezhetünk, hogy hasonló körülmények között mi ugyanezt legalább erős magyar akcentussal tennénk!?
A 0:0-ás döntetlennel értékes egy pontot szerezve megőriztük harmadik helyünket a táblázaton.
Legközelebb egy hét múlva a Rózsahegy együttesét fogadjuk idahaza, remélhetőleg mindhárom pontot Dunaszerdahelyen tartva! Xisco Muñoz miután gratulált pozsonyi kollégájának a bajnoki címhez, megjegyezte: nem könnyű elsőnek lenni a Niké Ligában. A DAC-nak valóban nem könnyű mester, a DAC-nak valóban nem! A Slovan viszont öt körrel a vége előtt valahogy mégis összehozta. És mindezt zsinórban hatodszor egymás után! – édes Istenem, hát hogy lehet ilyet nyilatkozni? De ha már a kákán is csomót keresek, azért Ramadan mellőzését se hagyjam ki! Hajrá, DAC!
SLOVAN–DAC 1904 0:0
DAC 1904: Popović – Andzouana, Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez (70. Goure) – Herc (70. Káčer), Dimun, Vitális (88. Haratin) – Trusa (88. Gruszkowski), Koné (57. Redzic).
