A Vikkendhouse mixsorozatban helyi, a kultúrában, médiában, művészetekben tevékenykedő emberek kedvenc zenéi után kutatok, és mindig nagy örömömre szolgál, ha valaki kitárulkozik, és mesél a személyes zenés kötődéséről, egyben megosztja tíz kedvenc zenéjét egy mixben. Így van ez ma is, vendégem a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem hallgatója, egy helyi fiatal zenész cimbora, Mezei Ádám.
Fotó: Ugróczky István
Mezei Ádám vagyok, 21 éves, jelenleg időm nagy részét Nyitrán töltöm, egyetemi tanulmányaim miatt. Ha minden jól megy, és ha nagy leszek, tanár leszek.
Az első ősemlékre egyáltalán nem emlékszem. Mindig dereng a fejemben egy Balázs Fecó-koncert, de nem hiszem, hogy ennek hatására váltam zenefogyasztóvá. Későbbi koncertekről már nyilván van emlékem, de az egész talán ott kezdődött, hogy bármilyen utcazenésszel, népzenésszel, lakodalmas muzsikussal, vagy koncerttel találkoztunk, én sikeresen lefagytam, (valószínűleg már akkor is kritizáltam a technikájukat), valamint arról, hogy folyamatosan sípoltam, dúdoltam, kattogtam, énekeltem.
Aztán ez első meghatározó esemény elsős koromban történt, amikor az akkori napközis tanító bácsink bevezetett minket a hangszerek világába. Így hát én is elkezdtem népdalokat furulyázni, majd beiratkoztam a zenesuliba is, ahol négy évig tanultam hegedülni. A mai napig nagyon közel áll hozzám mindkét hangszer. Aztán történt, hogy a bátyám az egyik születésnapjára kapott egy gitárt, amit én egy bizonyos türelmi időszak leteltével gyakran kölcsön kértem. Ekkor a mindenki által ismert egyszerűcske, 4 akkordos dalocskákat játszottam több-kevesebb sikerrel. Majd mire nagyjából vállalhatóan tudtam akkordozni, elkezdtem járni gitártanárhoz is, ekkor már gimnazista voltam.
Sajnos a zenei tanulmányaim a covid miatt újra megszakadtak. Ekkor már érdekelt több különböző stílus is. Az alternatív stílusok pedig kifejezetten, sok Kispált, 30y-t és Quimbyt hallgattam, valamint még kilencedikes koromban találkoztam Django Reinhardt nevével, emiatt a gypsy jazzt is valami óriási csodának tartom, és órákig tudom grimaszolva bámulni a zenészeket. Az alter zene iránti rajongásom a mai napig tart, talán ez az az irányzat, amit a legtöbbet hallgatok, valamint immáron majdnem két éve a tanulmányaim miatt a komolyzene foglalkoztat leginkább, ugyanis magyar nyelv és irodalom-zeneművészet szakon tanulok a nyitrai egyetemen.
Korábban magazinunkban már rögzítettünk egy akusztikus minikoncertet Ádámmal és bátyjával, Mátéval, amit mindenképp érdemes meghallgatni!
A legnagyobb inspiráció talán a már említett napközis tanító bácsi, Sebő József, valamint gimis éveim alatt részt vettem többször is egy nyári táborban, ahol volt szerencsém egy francia zeneszerző, Miquéu Montanaro keze alatt dolgozni, ami szintén az egyik legmeghatározóbb élményem.
Egyébiránt pedig bármilyen koncertet látok, azt érzem, hogy én ezt szeretném csinálni.
Manapság mennyi időd jut zenehallgatásra?
Zenehallgatással egészen sok időt töltök, kezdve a saját, kedvtelésből történő agytakarítástól, egészen a kötelező komolyzenei műelemzésekig. Furcsa károsodás, de valahogy mindkettőt kedvelem. Nem telik el nap, hogy ne hallgatnék jó sok „valamit”.
Térjünk cikkünk második részéhez, amiben az általad megjelölt tíz dal szerepel. Mi alapján válogattad a zenéket?
A mixben szereplő zenéket főként véletlenszerűen választottam ki, több listát is meg lehetne tölteni olyan, általam fantasztikusnak tartott zenékkel, amelyek szerintem valami miatt egyedülállóak. Szóval körülbelül, ami rögtön az eszembe jutott.
