A cikk megjelent a Klikk Out 2024/04. számában.
Fotó: a szerző
„Úgy érzem magam, mintha meghámoztam volna a koponyámat, és az agyamat kitettem volna az asztalra” – mondja Kácsor Zsolt egy interjúban az új könyvéről. A Pokoljárás bipoláriában alcíme szerint regény, valójában pedig olyasfajta egyveleg, amit mintha naplóbejegyzésekből, tudatfolyamdarabkákból, brutálisan őszinte vallomásokból, valamint rögeszmésen betolakodó számokból és magánhangzó nélküli szavakból gyúrt volna össze egy különösen ügyes kéz úgy, hogy a végén meg mégis csak valahogy az legyen belőle, aminek mondják. Regény.
Írója évtizedek óta küzd a bipoláris depressziójával, amely – ahogy ő fogalmaz – tulajdonképpen egy népbetegség. Sokkal több embert érint, mint azt elsőre gondolnánk, és nekik segítséget nyújthat ez a szívbemarkoló kitárulkozás, melynek az elbeszélője emberfeletti bátorsággal küzd a démonaival. Csatát csata után veszít el velük, sorra üldözi el maga mellől azokat, akik a legtöbbet jelente(het)tek (volna), de hát az ő paranoid fantáziájában mindegyikük eleve azért akart csak a közelébe férkőzni, hogy titkos ügynökökként információkat gyűjtsenek róla.
Gombóc nő a torkodban, ha a Pokoljárást olvasod, ne vidd magaddal a nászutadra. De van, amikor ilyet kell olvasni: ami letarol, hogy aztán újra kisarjadhass.
