FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
2001. október 6-át írtunk, amikor a Galántai úton megnyílt a város első nyugati mintájú bevásárlóközpontja, s a lakosság vásárlási szokásai egycsapásra megváltoztak. Fiatal családok, de még az idősebb szomszédasszonyom is nagy pakkokkal indultak haza: ez is olcsó, ezt is megéri, ez meg akciós volt. Magdus néni alig várta a következő alkalmakat, és jó előre mesélt a terveiről is: megyek a „Kaflandba” – nem elírás, ő mindig így mondta.
Közel s távol Dunaszerdahely jelentette az első magyarok lakta várost az országban, ahova betette lábát a német áruházlánc, majd őket követte a többi. S bár nem mind ide, a Galántai útra tette le székhelyét, úgy vélem, a város összes utcája közül az évek során éppen a Galántai út változott a legtöbbet. Régi nyomvonala – napjainkban a Múzeum utca része – a Slovlik „lekvárgyár” előtt elhaladva a Sárga kastély mellé hozta be az utazót, mígnem a nyolcvanas évek elején, a Vajanský utca átépítésével egyidejűleg, a szintén az 507-es országúthoz tartozó új Galántai út került sorra.
A Fő utca és a Jilemnický utca között széles, nyílegyenes területet jelöltek ki, folytatásaként pedig a lengyár és városszéli gyümölcsöskert területét megkurtítva a kanyarban (a mai Kaufland-körfogalomnál) ért össze az új út a régivel.
Az öreg út egy ideig párhuzamosan futott az újjal, kissé elhagyatottan, porosan, kordonnal elzárva. Itt álltam meg egy alkalommal apámmal. Kerékpározni voltunk valahol, ami egyáltalán nem számított ritkaságnak a családban. Néztük, amint a hatalmas területet elkerítve épül a Kaufland, illetve az öreg út helyén a bevásárlóközponthoz tartozó parkoló. Túloldalon a gyümölcsöskert maradványai álltak, ahol gyerekként szintén gyakran megfordultam, míg nagyapám ott őrködött. A gondozatlan „almás” helyére épült később a Hypernova, amit aztán a Max komplexuma kebelezett be.
Az ezredforduló környékén bizony még itt, a mai Kaufland-körfogalomnál volt a város vége.
Nyár volt, tiszta erőből nyár, amondó vagyok, hogy 2001 nyara. Ezeket a bevásárlóközpontokat pikk-pakk felhúzták, a Kaufland vázszerkezete is állt már, hiszen az októberre tervezett átadását nem lehetett elodázni. Könnyebb dolgom lenne évszámok tekintetében, ha az eredetileg a bevásárlóközpont homlokzatára kiállított alapkő szövegét elolvashatnám, de az egy későbbi átépítés során eltűnt. Persze lehet, csak én vagyok „vak”, és csupán áthelyezték máshová.
Fogalommá vált a műanyag bevásárlószatyor, a PET-palack meg a heti rendszerességű bolti magazin, hogy aztán ugyanez a „nyugat” két évtizeddel később megtaníttassa velünk a zöld és környezettudatos életmódot is.
Ez lett minden bizonnyal a legnagyobb újdonság akkoriban, merthogy a lakótelepi élelmiszerüzlethez szokott lakosság a kifli mellé akár pólót vagy cipőt is vehetett egy kalap alatt. Na igen, akár még kalapot is vehetett, vagy éppen játékfigurákat a gyereknek, ezzel ösztönözve őt az óvodalátogatásra. Az ilyet hívnák mostanság korrupciónak, „lefizettem” a gyerekem dínóval, lovacskával, és még vagy húszféle-fajta állatkával, amelyekkel természetesen apa is előszeretettel játszott. Mert hát addig jó, míg gyerek marad az ember, mégha ezernyi gond terheli is a vállát fene nagy önállóságában.
Hogy mi (és mikor) épült a Kauflandon túl, azt istenigazából követni sem tudtam. Engem valahogy sosem szippantott magába a flancból pénzt költeni nevezetű kissé szabados életérzés.
Inkább csak arra emlékszem, miképpen alakult a Galántai út város felé eső szakasza, pedig az már szinte történelem. Meg persze az egykori lengyár és a Slovlik kéményeire, amelyek legbelül egy letűnt kort idéznek bennem. A visszafordíthatatlan idő kerekét, amikor egyik a „mama kéménye”, míg másik a „papa kéménye” lehetett. Az utca ezen részén működött a 90-es évek elejétől a Partner-M mögött a város egyik első – ha nem a legelső –, „külföldi” töltőállomása, az Avanti. Ebből lett később a hatlábú kutyát formázó Agip, amit 2015-ben átvett a Slovnaft…
Egy fecske nem csinál nyarat? – de igen!
Visszatérve 2001-re, s a Kaufland karácsony előttre időzített megnyitására: az első hetek-hónapok forgalma a társaság szerint minden várakozást felülmúlt, hiszen immár este 18 óra után is mehettél boltba. Dunaszerdahely városát egészen addig mellőzték a nagy üzletházakat üzemeltető társaságok, így a helybéliek a hétvégi nagy bevásárlásokat rendszerint Győrben vagy Pozsonyban ejtették meg. Már aki!? A helyzet azonban évről évre változott, hiszen a szuper- és hipermarketek egyre inkább kezdték felfedezni a Csallóköz fővárosát is. Kis idő múlva három európai üzletlánc jelent meg Dunaszerdahelyen. Dodi haverom a megmondhatója, hogy én mégis lojális maradtam a Jednotához…
MÉG TÖBB FOTÓ A GALÁNTAI ÚTRÓL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
