Kevesen tudják, hogy május 2-án ünnepeljük a nemzetközi Harry Potter-napot, amelyet 2012-ben David Cameron, az akkor hivatalban lévő brit miniszterelnök nevezett ki. Ennek a napnak a célja J. K. Rowling irodalmi munkásságának elismerése, ami természetesen nagy örömöt okoz a varázsvilág rajongóinak is. A dátumválasztás nem véletlenszerűen történt, mivel ezen a napon győzte le Harry Potter az ellenfelét, Lord Voldemortot. A rajongók világszerte különböző módon ünneplik ezt a különleges napot, a filmmaratonoktól kezdve a kvízversenyeken át a jelmezbálokig és a varázsitalkészítő tanfolyamokig számos tematikus esemény valósul ma meg.
Még mielőtt elrepülnénk a Roxfortba, a Harry Potter-rajongók bemutatkoznak:
Cetli Kati: Örökké szétszórt, kicsit feledékeny, kalandvágyó fantasy- és sci-fi-rajongó. Legszívesebben az év nagy részét utazással és a világ felfedezésével tölteném. Képzeletben már feltaláltam a teleportot és a hetet Új-Zélandon indítanám Hobbitfalván, kedden átugranék Tunéziába Mos Eisley-be, szerdán John Wickkel vágtatnék New York utcáin, csütörtökön a portói Lello könyvtárban olvasgatnék, pénteken fagyiznék a Millenium híd mellett Londonban, szombaton Tonsbergben Thor nyomában loholnék, vasárnap pedig megpihennék Felsőszeliben, ahol az otthon van.
Kaprinay Barbara: Gyógyszerész, kutató vagyok a Szlovák Tudományos Akadémián, gyógyszertárban is dolgoztam. Jelenleg anyaságin vagyok a két kislányommal, akikkel előszeretettel készítjük el a karácsonyi Roxfort-díszletet a lakásunkban 🙂
Mivel varázsolt el téged a Harry Potter c. regénysorozat?
C. K.: Leginkább az, hogy a varázslóvilág a legapróbb részletekig fel van építve a könyvekben. A főszereplők szerethetőek, a történet pörgős, érdekes, és hét részen át fogva tudott tartani. Én nagyon szeretem a leírásokat a könyvekben. Ahogy a Roxfortot vagy a Tiltott rengeteget leírta az írónő, az én képzeletemet is beindította és számomra egy teljes világ kelt életre, ami fokozatosan bontakozott ki.
K. B.: Gyerekkoromban kórházba kerültem és anyukám egy kölcsönkapott Harry Potter-könyvből olvasott nekem, amit akkor nem sikerült befejezni. Állandóan motoszkált a fejemben, hogyan is végződhetett a története a velem majdnem egykorú varázslófiúnak. Ezután kaptam meg az első könyvemet, ez volt életem első terjedelmesebb regénye. 10 éves voltam csak, de faltam minden oldalát.
Lenyűgözött a sok aprólékosan kigondolt részlet, emlékszem, amikor az utolsó részt olvastam, teljesen megdöbbentett, hogy még az első regényben történtek is összefüggtek a végkimenetellel.
Csodálom J. K. Rowlingot a fantáziájáért! Már többször elolvastam az egész sorozatot, mindig találtam benne valami új felfedeznivalót. Elég, ha elolvasom az első könyv első fejezetét, és tudom, hogy meg sem állok az utolsóig.
Hatással volt az életedre a történet, esetleg valamelyik karakterek? Mit tanított neked ez a varázslattal teli világ?
C. K.: Az első részt 16 éves koromban olvastam, teljesen véletlenül bukkantam rá a helyi könyvtárban. Akkoriban kezdtek el érdekelni a fantasy- és sci-fi-történetek. Nekem még volt úgy, hogy éveket kellett várnom a folytatásra, nem tudtam egyszerre ledarálni mind a hét részt.
Megszerettette velem az olvasást, aztán fokozatosan megfertőztem vele a környezetemet. Nálunk otthon mindenki tudja, hogy ki Hedvig és miért kell vigyázni a Mandragórával. Volt olyan időszak, mikor annyira bele voltunk bolondulva, hogy egy random beszélgetés közben a barátnőm feldobta: „Mit csinálhat most Hermione?”
Azóta ez szállóigévé vált köztünk. Ebből egyértelmű szerintem, hogy Hermione a kedvenc karakterem. Nekem ő a főhős, mindig megmenti a fiúkat és a helyzetet, rá lehet számítani.
K. B.: Nagy hatással volt, hiszen vele nőttem fel. 10 évesen kaptam az első könyvet, de 17 voltam, mikor megjelent az utolsó. A karakterek nagyjából mindig olyan korúak voltak, mint én, így még jobban bele tudtam magam élni. A filmre ugyanez igaz, pl. Emma Watson csak 1 évvel idősebb nálam. Számomra a mai napig megnyugtató belecsöppenni a történetbe, hol könyv, hol film formájában. A legfontosabbak, amiket a regényből tanultam, az az, hogy mindenki változik, senki sem tökéletes, sose adjuk fel, és hogy nem szégyen segítséget kérni. Hogy nem mindenki rossz, aki annak néz ki. Szeretet nélkül nem élet az élet, és hogy a megszállottság rosszra vezet. Rosszabb pillanataimban Dumbledore szavai tudnak megnyugtatni: „Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség, mert a sötétséget elűzi a fény.” És ha épp még meg nem történt dolgokon aggódom (igen, hajlamos vagyok ilyenre :D) akkor is egy, a könyvből származó mondatot mantrázok: „Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”
Mit tennél, ha hozzád kerülne a Tekergők térképe?
C. K.: Megkérdezném a Weasley ikreket, hogy miért nem tűnt fel nekik, hogy Ron évekig Peter Pettigrew-val aludt egy ágyban? (megjegyzés: Peter Pettigrew animágus, állati testben Ron patkánya, Makesz).
K. B.: Szólnék Ronnak, hogy egy 12 éve halottnak hitt ember lakik a szobájában. 😀 Inkább hasonlítok Hermionéhoz, szeretem betartani a szabályokat, a térképpel talán kicsit merészebb lettem volna az iskolai évek alatt.
Melyik a kedvenc varázslatod?
C. K.: Persze hogy a Vingardium Leviooosa – jó, nem, a „Transportus”: zsupszkulcsot készít bármilyen tárgyból, mindig is akartam egy saját teleportot. Ja, és a „Hey Siri, Lumos” megvan? Ha iPhone-od van, ez is egészen praktikus varázslat.
K. B.: Egyértelműen az Expecto Patronum. Az azkabani fogoly a kedvenc kötetem, és mindig borsódzik a bőröm attól a résztől, mikor Harrynek sikerül megidéznie a szarvast. A kedvenc filmjelenetem! Ha találok egy botot, és senki se lát, akkor el is játszom. 😀
Ha a Roxfortban tölthetnél egy napod, akkor mit tennél?
C.K.: Leugornék Roxmortsba egy kis vajsörre és megnézném, mit csinál Hermione. Aztán meg küldenék haza egy képeslapot Hedviggel.
K.B.: Beülnék átváltoztatástanra, bájitaltanra, és a sötét varázslatok kivédése órára. Megkérném Hagridot, hogy mutasson meg minden lehetséges legendás állatot (remélve, hogy repülhetek egyet Csikócsőr hátán), és vigyen el egy sétára a Tiltott Rengetegben. A hosszú séta után jóllaknék a nagyteremben, vennék egy fürdőt a prefektusi fürdőben, majd innék egy vajsört a Griffendéles klubhelyiségben. Végül biztosan találnék valami indokot, amivel Dumbledore-hoz fordulhatnék, hogy megnézhessem az irodája minden szegletét.
Számodra miért értékes a Harry Potter c. regénysorozat?
C. K.: Számomra a történet elsősorban a barátságról, a bátorságról és a gonosz elleni küzdelemről szól. Azért értékes számomra, mert régi emlékeket ébreszt. Egy-egy részt újraolvasva előbújnak kedves, már elfeledett emlékek abból az időszakból, amikor épp először olvastam. Mindig egy kicsi időutazás, személyes időnyerő.
K. B.: Rowling elmerít egy világban, amit sose kell elhagynod, elég, ha kinyitod a könyvet vagy bekapcsolod a TV-t.
Minden egyes karaktere tanít valamit. Gyerekként a sztori, a varázslatos világ fogott meg, felnőttként az egész pszichológiája, a karakterek fejlődése nyűgöz le. Mindig is Harry volt a hősöm.
Kinek ajánlod?
C. K.: Ez egy óriási kaland, amit kár lenne kihagyni. Viszont a dementoroktól máig kiráz a hideg, így 12 éves kortól ajánlanám.
K. B.: Mindenkinek. Annak is, aki azt hiszi, távol áll tőle a varázslók világa, mert garantálom, hogy Rowling megtalálta a módját annak, hogy közelebb hozza. 🙂
Könyv vagy film?
C. K.: Könyv-örökké. Bármennyire is szeretem a filmekben Emma Watson vagy Maggie Smith alakítását, fenntartom, hogy egy filmes feldolgozás nem tudja és nem is hivatott átadni Rowling univerzumának komplexitását.
K.B.: Kezdetnek mindenképpen a könyv. Sokkal több a részlet, és mivel terjedelmes sorozatról van szó, így tovább tart a varázs. Aki nem olvasta lemarad olyan karakterekről, mint pl. Hóborc vagy Winky. A filmeket is imádom, zseniális a díszlet, a szereposztás és a színészek játéka. A filmek után pedig kötelező olvasmány Tom Felton életrajzi regénye, hogy aztán legyen újabb indok megnézni elölről az egészet, hogy részletesen megfigyelhessük a jeleneteket, amiről ír. 😀
