FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A Vásártér elnevezéssel többé-kevésbé a „kezdetektől” találkozhatunk, vagyis már 1900 előtt is ebben a térségben volt a község, majd a város vásártere. Területe az idők során többször is módosult, pl. azt az utcácskát, ahol ma Árpi barátom sportruházati szaküzlete található egykor „Fapiacz”-nak hívták.
Gyerekkoromban itt volt a Kis-Duna vendéglő, jó nagy terasszal, amelyet a Jednota üzemeltetett. Ahogy a szomszédos élelmiszerüzlet is. Meccsnapkor a sarkon, egészen a Zväzarmig szotyiárusok kínálták portékájukat a Vásártér felőli hátsó kapun át a stadionba igyekvőknek.
A Vásártér valójában egy jókora dunaszerdahelyi terület neve, nem csupán a szigorúan vett vásárok tere, illetve helye, amit Lunaparkként is ismerünk.
Az 1954. június 7-én, ünnepélyes keretek között átadott új dunaszerdahelyi stadion mögött egy park tervezetét jelöli a korabeli térkép, elkészültét pedig egy további térkép igazolja. Ez szerint az átlósan, keresztben és hosszában futó sétányok középütt találkoztak. Megszaladva az időben – 70 év múltán – ülünk ikergyermekeinkkel ezen a helyen egy padon. Már abból sincs semmi, ahogy kissrác koromban kinézett a környék, nemhogy azon a térképen. Akkor a fehér panelkerítés mögött fabarakkok álltak, majd a salak- és oldalt alkalmi korcsolyapálya. Szemben a 70-es években létrehozott közlekedési park, de jó is volt!
Ha még kerékpároztál a dunaszerdahelyi közlekedési parkban, akkor te sem vagy mai gyerek. Nem vagy öreg, csak régebb óta fiatal.
Most játszótér és műfüves pályák, vendéglő, emlékmű, és egy elhagyatottan álló középiskola az említett egykori közlekedési park helyén. Ez a volt Ozorák-iskola. Meg persze a Szent János Apostol Egyházi Alapiskola és Óvoda, avagy a város negyedik magyar tannyelvű alapfokú oktatási intézménye, amelyben 1992-ben kezdődött az oktatás.
Udvarán a 2008-ban felszentelt Lourdes-i barlang, és a régi időkben a templomkertben is álló fogadalmi kereszt.
Hétvégi programjaink közé tartozik, hogy erre járva meg kell állnunk a „barlangos néninél” is, aki a Jézuska anyukája – így hívja Emese és Máté a Lourdes-i barlangokat. Szombat lévén ilyenkor egy társaság béreli ki az egykori Park Presszó melletti műfüves pályát. Nevezték Zerda pub-nak is, mindkettő ezen vendéglátóhely becsületes neve volt. Jelenleg Park Bisztró néven üzemel.
A gyerekek csúszdáznak, hintáznak, az örökifjak fociznak. Mindig ugyanazok és mindig szombat délelőtt, ismerős arcok, Pakke, N.K., Romi, Laci, meg a többiek.
Fura fétis, hogy szeretem nézni, amint a srácok és urak, pusztán kedvtelésből kergetik a labdát, miközben egymást heccelik, ugratják. Régebben péntek esténként jártam ugyanide egy másik csoporttal. Emez kapuban én, a másikban olykor Chili, vagyis a Klikkout főszerkesztője állt. Akkor még nem ismertük egymást, persze tudtam, hogy ő írja a DAC régi honlapjára a jegyzeteket Chilavert néven, de ennyi. Ez a varázsa az alkalmi csapatoknak, sosem tudod, kivel hoz össze a sors.
A maiak összeszokott társaságnak látszanak. Pár elcsípett hangfoszlányból tudom meg, melyik csapat áll vesztésre, vagyis kik fizetik majd a sört…
Anno mindössze pár év alatt alakult át ez az addig betonkerítéssel körbevett, gazos, elhanyagolt terület a város legújabb találkozópontjává. Kisgyermekes családok és a már szülők nélkül is bátran lófráló ifjúság kedvenc helye lett. Ahol addig szinte csak vásárok idején, eztán már naponta megtelt élettel a környék. Viszont ez egyben a klasszikus lakótelepi grundok végnapjait is jelentette! Merthát ki szeretne porban csúszni-mászni, ha eztán kulturált körülmények között játszhat, hintázhat és focizhat.
A Vásártéren lévő városi szabadidőpark pedig azóta többször átalakult, teret adva csaknem minden, tájainkon „őshonos” sportnak, vagy csak egy cserfes gyermek mozgásigényének.
Az első lurkókból azóta bizonyára felnőttek lettek, akik talán már saját csemetéiket pesztrálják ugyanitt. S míg régen a műfüves pályát bárki kénye-kedve szerint használhatta, addig később már csak bérlet befizetése mellett. De így lett igazságos, hiszen megannyi társaság vagy céges csapat jött, hogy a jó móka után „szuvenírként”, de nem tudatosan, a pályára szórt gumigalacsinnal távozzanak hajlataikban, focicsukáikban, alsógatyáikban. És mit volt mit tenni, a kapusok néha ujjaikkal „fizettek” egy-egy bravúros hárításukért. Igazolom…
MÉG TÖBB FOTÓ A VÁSÁRTÉRRŐL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
