A cikk megjelent a Klikk Out 2024/05. számában.
Közismert dolog, hogy a repülőgépeken felszolgált ételek távolról sem a legfinomabbak a világon, ám amennyiben azt hisszük, hogy az ételek minőségében van a hiba, akkor hatalmas tévedésben vagyunk! Mivel a repülőben az alacsony légnyomás és a száraz levegő miatt jócskán tompul az íz- és a illatérzékelésünk, emiatt ugyanaz az étel teljesen más ízvilággal rendelkezik a földön, mintha a repülőben fogyasztanánk. Bár nagyon valószínűtlen, hogy a repülőgépen felszolgált ételekkel bármilyen gond legyen, ennek ellenére a pilótáknak utasításba adja a légitársaság, hogy különböző ételeket fogyasszanak a kínálatból. Ennek főleg az az oka, hogy ha valamelyik pilóta „kidőlne a sorból” a másik pilóta még mindig biztonságban le tudja navigálni a gépet a földre…
Tudtad, hogy évi 2,3 milliárd utast szállítanak a repülőtársaságok szerte a nagyvilágban? Ám ne gondold, hogy a világ jelenlegi népességének egyharmada utazgat. Van olyan utas, aki egy évben több száz alkalommal is repülőgépre ül. Nagyon megdöbbentő, hogy a statisztikák világszerte azt mutatják, hogy a népesség 95%-a még soha életében nem ült repülőgépen! Így, ha már legalább egyszer az életedben bármerre is utaztál repülővel, akkor a szerencsések 5%-ához tartozol. És akkor még csak a turistasosztályról beszélgettünk. Amennyiben az első vagy a biznisz osztály utasa voltál legalább már egyszer, ez esetben a felső 1%-ba tartozol.
Nos, ennyit a statisztikákról, meg a számokról. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy sikerült utasként elkapnom egy ajánlatot az EVA AIR Royal Laurel Class Bécs-Bangkok járatára, így tág szemekkel, nyitott fülekkel, és felkészülten vártam a fellegek feletti kimagasló kényeztetést. Sokszor repültem már szerte a világban, ám minden esetben beértem a turistaosztállyal, mivel a két repülőjegy közt nagyon jelentős az árkülönbség, így a mai napig is azt gondolom, hogy a különbséget jobban is felhasználhatom egy utazás során. Ám így utólag belegondolva ég és a föld a különbség a két osztály közt. Nézzünk csak utána!
Az első osztály és az üzleti osztály közt is hatalmas az árrés, ám sajnos az első osztályt valóban a nagyon tehetősek vehetik csak igénybe, így hatalmas öröm volt számomra a saját jegyem. A törődés a vendéggel már akkor elkezdődik, amikor a repülőtérre érsz. Külön gyors sávban történik az ügyintézés, amelyben többnyire egy percet sem kell várakoznod. Kétszer akkora csomagot vihetsz magaddal, mint a turistaosztályon, ám számomra ez teljesen felesleges, mivel többnyire egy hátizsák és egy kis koffer a poggyászom. A gyors beléptetés után azonnal a reptér vámmentes területén találod magad, ami a parasztvakítás netovábbja számomra, és még mindig csak arról szól az egész, hogy a vásárolj. Nos, nem ez a lényeg, inkább az, hogy a repülőtársaság biztosítja a repülőgépbe való beszállás előtt a teljes ellátásodat a reptér lounge részében, ahol mindenféle eszem-iszom megtalálható korlátlan fogyasztással.
Elvonulhatsz letusolni, vagy a pihenő részlegen „ásítozgathatsz” kedvedre, és a tömérdeknyi könyvből olvasgathatsz.
Mivel már bejelentették, hogy itt az ideje a beszállásnak, fogtam a cók-mókomat, és megkerestem a megfelelő kaput, ahol újra egy gyors sávban, elsőként kísérnek fel a repülőgépre, majd ültetnek le a helyedre, úgy, hogy ott már egy zúzmarás pohár színvonalas pezsgő vár az asztalkádon…
Igen, nemcsak, hogy asztalkád van, de olyan hatalmas, a BMW által fejlesztett fotelod is, amely több helyzetbe is pozícionálható, és akár egy teljes értékű ágyként is igénybe vehető. Hűtés, fűtés, masszázs…? Semmi gond, az ülésed ezt mind tudja!
Ahogy helyet foglaltam, próbáltam felfedezni mindazt a luxust, amely az elkövetkező közel tizenegy órában várt rám. Hatalmas, multifunkciós kijelző előttem, amely természetesen távirányítóval működtethető, egyben tömérdeknyi szórakozási lehetőséget kínál az előtted lévő hosszú úton. Tág szemekkel lesegettem jobbra-balra, míg észrevettem egy kis szekrénykét a jobb felelem, majd kíváncsian kinyitottam. Kiváló minőségű bluetooth vezérlésű fejhalgatót húztam elő elsőre, ám mindig magammal hordom a sajátomat, amellyel azért sokkal inkább elégedett vagyok. Továbbá egy papucs került a kezembe, így már veszem is le a sportcipőmet, és pár pillanat alatt már nyújtogatom a lábaimat, ami a turistaosztályon elképzelhetetlen. Keresgélek tovább, majd egy pizsama akad a kezembe, továbbá egy higiéniai szerekkel megtöltött jó minőségű bőrből készített Armani kistáska, amelyben a fogkefétől kezdve a szájvízig, különböző krémekig szinte minden megtalálható volt, még egy alvást segítő selyem szemmaszk is. Miközben kinéztem az ablakaimon (mivel három is volt az ülőhelyemen), véltem észrevenni, hogy az üveg is gombokkal sötétül vagy halványodik ki… 🙂
Ahogy felfedezgettem a területemet, közben ki is szürcsölgettem a poharam tartalmát, ám hamarosan megjelent a légikísérő kisasszony, és már öntötte is a következő adagot, közben jelezte, hogy ha bármilyen kívánságom lenne, azonnal szóljak. Ahogy helyére került az összes utas, a légikísérők egy kis „amouse bouche” kóstoló falatkát helyeztek az asztalra, majd adtak egy étlapot, illetve egy itallapot is, amelyből ki kellet választanom a hatfogásos vacsora fogásait a hideg előételtől kezdve a desszertig. Míg válogattam a fenséges kínálatból, a pilóta bejelentette, hogy hamarosan felszállunk, így felkészültem a kedvenc élményemre a repülés alatt, a hihetetlen gyorsulásra. Egy-két-há, és már el is emelkedtünk a földtől. Ahogy távolodni láttam a Schwechat reptér fényeit, gondoltam, „viszlát egy hónap múlva”, majd zenét hallgatva megvártam, míg elérjük az utazó sebességet, közben figyelemmel kísértem a repülő hátralévő útját a képernyőn. Röpke idő alatt már a fellegek felett szálltunk, majd kezdődött a lakoma…
Asztalkámat fehér abrosszal terítették, majd ráhelyezték a fém evőeszközöket, üvegpoharakat, só- és fűszertartót, olívaolajat, vajat és hamarosan szolgálták is fel az előételt, amely egy jellegzetes osztrák minizsemle, sajttal, vajjal és sonkával, majd krémsajttal töltött cukinni volt az első fogás. Meleg előételként grillezett garnélát és polipot tálaltak quinoa salátával, válogatott magvakból készített kenyérrel. Akárcsak egy étteremben, úgy forgolódtak a légikísérők, és valóban minden nagyon ügyesen, professzionális szinten zajlott, mintha a földön egy remek étteremben lennék. Rövidke szünet és pár korty pezsgő után már tálalták is a leveseket, amely ez esetben sárgarépa- és gyömbérkrémleves volt, amely nagyon ízletesre sikerült.
Ki sem fújtam magam és már tálalták is a főételt, amely Papilote módra készített tengeri sügér volt grillezett citrommal, majd desszertként friss gyümölcsöt és fagylaltpoharat kaptam. Ha ezt tudtam volna, nem ettem volna magam degeszre a reptéri lounge-ban, ám ott is nagyon ízletes mákos nudlit kóstoltam vanília öntettel, olyannyira, hogy kétszer is tértem…
Ahogy lezajlott a vacsoraidő, az emésztésre és alvás előttre még lenyomtam két „Blue Labelt”, majd kezdtek leragadni a szemeim, így egy gombnyomásra fekvő módba helyeztem az ülésemet, majd kaptam takarót, vánkust, felhelyeztem a fejhallgatómat majd Baptiste Sejourne dallamaira úgy elaludtam, mintha csak az ágyamban feküdtem volna.
A kabinomban olyan érzetem volt, mintha egy kisebb szobában lennék, és teljes mértékben megtaláltam a magam nyugalmi zónáját. Szinte kicsordult a nyálam, akkorát aludtam, holott úgy terveztem, fent leszek az egész repülőút során, hogy minél inkább élvezhessem a Royal Laurel Class kényeztetését. Ez nem jött össze! Arra ébredtem, hogy halványodni kezdenek a fények és egyre világosabb van. Amikor a térképre néztem, már csak két órányi időnk maradt a bangkoki landolásig. A hétszázát, gondoltam, még egy utam Thaifölfre sem tűnt ennyire rövidnek.
Míg feleszméltem, átfutott a fejemen, hogy több mint hat órát egyfolytában aludtam.
Hipp-hopp ébresztő, reggeli higiénia és már tálalták is a finom reggelit, kávét, teát, ki mit kért. A reggelim darált hússal töltött uborka, rizskása, rántotta tavaszi hagymával, és valamilyen köretek, amiket nem nagyon tudtam beazonosítani. Egy rövidke séta során körbejártam a gépen, elfogyasztottam még egy-két pohár frissen facsart narancslevet, két doppiót, majd hamarosan a helyemre invitált a hangrendszer, melyben elhangzott, hogy „hamarosan landolunk Bangkokban, a hőmérséklet 32 fok és hétágra süt a nap”. Gyorsan a helyemre értem, kinéztem az ablakon, és olyannyira gyönyörű kék volt az ég, hogy megörökítettem ezt a pillanatot is. Egy teljesen más szint az utazásban, egy olyan érzés, mikor élvezet a több mint tíz órás repülőút is. Nem voltam összetörve, kipihenten, lazán érkeztem meg Bangkokba. Már a repülőn átváltottam a ruhámat melegebb éghajlat üzemmódba, majd simán landoltunk. Természetesen elsőként szálltunk le a gépről, szintén a gyors sávban intéztük a beléptetéssel kapcsolatos vizsgálatokat, majd kiléptem a reptér tág ajtaján, és hatalmasat szippantottam a jellegzetes thai „bukéval” fűszerezett levegőből… Köszönöm, Istenem…! Már sokadszor, mintha otthon lennék, ez az érzés tört fel zsigereimben…
Mit, hol, mennyiért? Pattaya vagy Sin City? Bangkok, csak egy éjszaka? Szigetek, ha igen, melyikek? Erre, és sok(k) minden másra is rátérek a következő cikkben…
Folyt. köv.
