FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A mai ismereteink szerint a világunkban sok mindenből sok van, de talán igazságból van a legtöbb. Mindenkinek megvan a maga igaza, a saját, külön bejáratú véleménye, a maga valósága. A világ viszont nemcsak fehér és fekete, jó és rossz, a dolgok, a történetek sokféleképpen, sok szemszögből nézhetők, láthatók és láttathatók. Erre teszünk ma kísérletet a Klikkout Sokszög című műsorában.
Isszuk reggel, délben, aztán délután és éjjel. Isszuk az utcasarkon, az autóban, munka előtt és munka után. Isszuk tejjel, cukorral, isszuk feketén. Isszuk már évszázadok, sőt évezredek óta. Az iható mágia, azaz a kávé serkentő hatásának felfedezéséhez rengeteg legenda fűződik. Az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy etióp pásztor fedezte fel Krisztus előtt 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek. Ezt elmondta a közelben élő szerzeteseknek, akik rájöttek arra, hogy ha a magokat megpörkölik, ízletes italt készíthetnek. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Ma itt sok szögből járjuk körül szűkebb pátriánk, a Csallóköz kávézási szokásait. Akik erre ma a segítségemre lesznek, és akiknek nagyon köszönöm, hogy elfogadták a meghívást, Domonkos Dalma, a dunaszerdahelyi Cafe Frei képviseletében, Süke Csilla, a dunaszerdahelyi Budapest Kávézó színeiben és Petes Marek, a Buena Coffee House csapatából. Hölgyeim és uram, legyetek üdvözölve!
Ha az egyik legfontosabb élvezeti cikkről, a kávéról beszélgetünk, akkor nem kerülhetem meg az első kérdést: kinek hogyan kezdődött a kapcsolata a kávéval?
P.M.: Szakközépiskolába jártam, pincér-szakácsnak tanultam ki. Dunaszerdahelyen és környékén rengeteg helyen dolgoztam, többnyire éttermekben, csak az utolsó éveimben kezdtem el a kávézóban. Megtaláltam magam a kávézó-érzésben, nincsenek ételek, nem kell a hotel vendégeivel törődni, magamat adhatom, beszélgethetek a vendégekkel. Ha jól tudom, az első dunaszerdahelyi kávézó a Segafredo volt. Ott dolgoztam, majd kimentem Ausztriába, ahol szintén két Segafredoban kerestem a kenyerem.
És mikor jött képbe a Buena?
P.M.: Négy és fél évvel ezelőtt szerettem volna belevágni a vállalkozásba. Akkor még Ausztriában dolgoztam, de nem a vendéglátóiparban és már szerettem volna visszatérni. A párom is vendéglátós, ő ott is dolgozott, amíg én szünetet tartottam. Őszintén szólva, anno kiégtem, már nagyon vágytam az emberek társaságára, az egész körforgásra. Ekkor jött a hír, hogy eladó ez a kávézó Dunaszerdahelyen és le is csaptam a lehetőségre. Bementem, körülnéztem, nem számolgattam, csak kijelentettem, hogy nekem ez kell. Hazamentem, megbeszéltük párommal, aki az első félóra után rá is bólintott, nem kellett tovább győzködnöm. Úgy vagyok vele, hogy jóval többet látok az emberekben, mint ők saját magukban.
Úgy gondoltam, hogy ha a párom és én belerakjuk szívünk-lelkünk, akkor biztos, hogy jó lesz a mese vége. A mese zajlik és szeretem is. A helyemen vagyok.
Dalma, a te történeted is ilyen sok kanyart tartalmaz?
D.D.: Ennyire sokat nem. Ruhákkal foglalkoztam, árusítottam, ami nem állt annyira közel hozzám. Váltani akartam, és egy cukrászdába mentem dolgozni, ami egy picit már közelebb hozott a kávézáshoz, kávézók világához. Ott kaptunk egy alapszintű képzést a kávéról. Néhány éve még nagy bögrében ittam az instant kávét, fogalmam sem volt róla, milyen is a jó fekete. Ez idő után rájöttem, hogy már képes vagyok különbséget tenni jó és rosszabb kávé között. A cukrászdából a Frei Kávézóba kerültem, ahol én is megtaláltam a helyem. Nyilván itt egy picit magasabb szintű az iskolázás, sokrétűbb, sokszínűbb az egész, sokkal közelebb áll hozzám, mint a ruhák, vagy anno a cukrászda. Picit hasonló, de mégis más.
Csilla, ti pedig már húsz éve viszitek a Budapest Kávézót…
S.Cs.: Igen. Az édesapánk nyitotta húsz esztendővel ezelőtt. Először az iskola mellett, hétvégi brigádosként voltam ott jelen, majd úgy hozta az élet, hogy egyre nagyobb szerepet vállaltunk nővéremmel a kávézó üzemeltetésében. Édesapám már egyre kevésbé tudott benne részt venni, gyakorlatilag mi vezettük, de hivatalosan hét éve vásároltuk meg az édesanyánktól, azóta pedig a miénk a kávézó. Nővéremmel visszük tovább az édesapám álmát.
Videóinterjú:
Süke Csilla, Domonkos Dalma, Petes Marek | Sokszög
Úgy gondolom, szeretni kell a családi üzleteket is, mert nem mindig szereti az ember, amit a szülei elkezdtek…
S.Cs.: Apukám tanult pincér volt, az elejétől kezdve rengeteget tanultunk tőle az egész kávézóról. Ezt próbáljuk továbbvinni, nagyon sokat emlegetjük őt. Ha bármit szeretnénk újítani a kávézóval kapcsolatban, akkor mindig feltesszük a kérdést, hogy apuka vajon mit szólna ehhez, hogy döntene? Szeretnénk megőrizni a hangulatot, nem is gondolkodtunk stílusváltásban, mert ez így a Budapest Kávézó. Nyilván újításra mindig szükség van, de a hangulatot szeretnénk megőrizni.
A kávéhoz nemcsak az íze, hanem egy hangulat is kapcsolódik. Édesapád legendás pincér volt és emberként is nagyon sok jó emléket őrzünk róla. Hiányzik, akárcsak a törzsgárda, például Tilajcsík Imi, akik ehhez a kávézóhoz szívben számomra kapcsolódnak. Dunaszerdahelyen, az ezer kávézó városában rengeteg új kávézó nyílik. Mi vonzza az embereket? A jó kávé, a kávézó hangulata? Mert ha egy új kávézó nyílik, az egy új lehetőséget is jelent. Mennyire igényesek jelenleg a dunaszerdahelyiek a kávéválasztásban: mit határozza meg, hogy ki melyik kávézót választja?
S.Cs.: Szerintem ez egy eléggé összetett dolog, nem csak a kávé vagy a helyszín. Nagyon fontos a kiszolgálás és a környezet.
D.D.: Szerintem nem feltétlenül csak egy kávézóba járnak az emberek. Például én Marekhoz is járok, és olyan emberekkel találkozom nála, akik hozzánk is járnak.
Van törzsközösségetek?
P.M.: Szerintem mindegyik kávézónak vannak törzsvendégei. Mivel kisvárosról van szó, mindenképpen lokálisan kell gondolkodni. Dunaszerdahelyen megeshet, hogy minden harmadik embert vagy valamelyik rokonát ismerem.
A kávézókban megmutatkozik a generációk különbsége is?
P.M.: Jelen pillanatban szerintem a Buena Coffee House kávézóban megtalálható a fiatal, de az idősebb generáció is. Azt meg tudom mondani, hogy mit isznak az idősebbek és mit a fiatalabbak. Nálunk nincs az, hogy csak a fiatalok felé orientálódunk – nagyon jól megférnek egymás mellett az idősebb és a fiatalabb korosztály képviselői is.
D.D.: Nálunk talán a fiatalabb korosztály annyira nem fordul meg gyakran, mivel kicsit messzebb esünk az iskoláktól, hiszen a MAX bevásárlóközpontban vagyunk. A középkorosztály és az idősebbek hamarabb térnek be hozzánk.
S.Cs.: Nálunk a törzsvendégeket a reggeli órákban az idősebb korosztály alkotja. Persze járnak napközben is, rengeteg az iskolás, így nem lehet egy korosztályra szűkíteni a vendégkört.
Csilla, ti vagytok a legközelebb a gimnáziumhoz, de ebben a tekintetben például Dalmáéknak hátránya van.
D.D.: Igen, viszont azt vettem észre, hogy nálunk hamarabb ülnek le baráti társaságok nagyobb csoportban, mert talán egy picit több helyünk van, de megfordulnak párok és sok öltönyös ember is, akár reggelente laptoppal.
Azt szokták mondani, hogy megjelenni egy kávézóban presztízsdolog is. Például, ha valaki a Budapest Kávézó teraszán ül, azt az autóban utazók is megnézik.
P.M.: Szerintem Dunaszerdahelyen ez fordítva is működik, a teraszon ülők is nézik, ki megy arra. Szerintem a Budapesté az egyik legjobb terasz, remek helyen van.
Mondjuk a dunaszerdahelyi plázában is elég sok ember megfordul.
D.D.: Nagyon változó a forgalom, ünnepnapok előtt és után, télen vagy nyáron elég nagy a különbség. Nekünk nincs teraszrészünk, ez biztosan hátrány, de szerintem mások járnak a városban és megint mások a MAX bevásárlóközpont felé.
Mi viszont sokkal több embert vonzunk be a falvakból, mivel ott vannak mellettünk a telefonos cégek, mindenki jön valamit elintézni, bevásárolni, hiszen közel van a Kaufland és az OBI. Ráadásul nagyon nagy a parkoló is.
P.M.: A parkolóról jut eszembe, hogy annak a hiánya óriási hátrány számunkra, néhány ember nagyon szereti mutogatni az autóját, ráadásul csúcsidőben elég nehéz felénk parkolni. Mindennek megvan az előnye és a hátránya is, én a sétálóutcán vagyok, nekem ebből kell előnyt kovácsolni.
Dalma, a Frei Cafénak megvan a jellegzetessége, hogy érdekes, egzotikus kávékat is árultok. Hányfajta kávé található a kínálatokban?
D.D.: Nem tudom pontosan, mert jelenleg csökkent és változott is a készletünk, de nagyjából 55 körül mozgunk. Mindig vannak újdonságok, most is jönnek szezonálisak, például a húsvétra. Mindig tesznek be valamit, ami nem annyira megy, azt meg kiveszik a kínálatból. Mivel franchise vagyunk, azok szabályai szerint működünk.
Van összevetésetek azzal kapcsolatban, hogy például Komáromban vagy Győrben mi fogy jobban?
D.D.: A győriekkel igazából nincs kapcsolatunk, de a dunaszerdahelyi és a komáromi kávézó ugyanazon tulajdonos alá tartozik. Szerintem Komáromban és nálunk is teljesen más kávé fogy. Még a kezdetek kezdetén dolgoztam egy hónapot Komáromban betanulóként, és teljesen más volt, mint Dunaszerdahelyen, ott rengeteg a diák, közel vannak az iskolák, az egyetem. Nagyon sok olyan kávé megy ott, ami itt nem és fordítva. Annak ellenére, hogy nagyjából 55 kávétípusunk van, még mindig a klasszikusok, a presszó vagy a latte fogy a leginkább az idősebbek és középkorúak körében. Nem mindenki szeret próbálkozni, kísérletezni az ízesített kávéval, ők maradnak a klasszikusoknál, amit meg is értek, én is jobban kedvelem a kis rövid feketét.
Azt olvastam, hogy egy nap kétmilliárd csésze kávét adnak el a világon. Nálatok mi a leginkább menő kávé?
S.Cs.: Valószínűleg a presszó lenne a legtöbb, de változó ez, főleg korosztályfüggő.
Az idősebbek presszót fogyasztanak, a diákok inkább a tejesebb kávékra, a lattéra, az ízesített vagy jegeskávéra szavaznak, amik nem annyira erősek.
P.M.: A kávéra is meg kell érni, akárcsak a gyömbérteára vagy a kardamomra. Nem láttam még olyan gyereket, aki gyömbérteát iszik.
A kávéhoz tehát meg kell érni?
D.D.: Szerintem igen. Ahogy említettem, régebben én is ízesített instant kávét fogyasztottam otthon. Nagyon szerettem a Frei Cafét, ismertem is Győrből, és én is az ízesítetteket kóstoltam meg. Akkor jött a váltás, amikor már jobban megismertem és képes voltam különbséget tenni jó és rossz kávé között. Teljesen a kis fekete híve vagyok, de ahogy mondtad, a fiatalok inkább az ízesített kávékat kóstolgatják jobban, míg a középső és az idősebb korosztályt nem lehet semmi ilyesmire sem rábeszélni. Megvan a bevált módszer, csak a fekete.
Marek, ha választhatsz, te milyen kávét iszol?
P.M.: Inkább a filteres, a csepegtetett kávét részesítem előnyben. Otthon és a kávézóban is azt iszom, ha van rá időm, mivel ez nem egy gombnyomással készül, hanem egy kisebb procedúrával, rituáléval. Ezt bármelyik vendégünk meg tudja kóstolni, de biztos, hogy az elkészítése nem egy perc lesz, mint mondjuk egy presszóé, hanem nagyjából akár öt is lehet.
Mit vettél észre, az emberek szánnak időt a kávézásra, vagy csak befutnak és felhajtják? Abból indulok ki, hogy a szüleim még a zaccos kávét itták, amit a Nyitra-vidéken szőrös kávénak hívnak. A minőségibb kávé a kávégépek megjelenésével költözött be a háztartásokba.
P.M.: Is-is, attól függően, hogy kinek milyen napja van. Változó, mert ha valaki siet, elvitelre kéri a kávét. Az ilyen vendéget megpróbáljuk minél gyorsabban kiszolgálni, mert neki az a lényeg, hogy mielőbb kézhez kapja a kávéját és mehessen az útjára. Akik viszont maradnak, azok akár egy-másfél órát is el tudnak üldögélni, nem egy kávé mellett, mert van, aki többet is megiszik, vagy az üdítőinkből választ magának. Idevehetjük a baráti társaságokat vagy a randevúkat is. Ha bejön valaki, általában látom rajta, hogy lesz-e ideje leülni. Ha igen, nagyjából húszpercenként odamegyünk hozzá és megkérdezzük, hozhatunk-e valamit. Ez is egyfajta tudás, pszichológiai készség, hogy kihez kell odamenni, kihez nem, kihez kell hozzászólni, ki az, aki vágyik rá és ki az, aki nem. Ehhez kell bizonyos hatodik érzék. Ha odaülök valakihez és tizenöt percen keresztül ecsetelem a történetem olyasvalakinek, akinek tele van a feje és próbál valamit éppen megoldani, nem biztos, hogy örülni fog nekem – még ha a legjobb kávét is viszem neki.
Csilla, te milyen kávét választanál?
S.Cs.: Most már a presszó, de egyébként évekig nem kávéztam. A diákéveimben úgy szolgáltam fel a kávét, hogy még nem is kóstoltam. A tejeskávéval kezdtem, de szerintem valahol muszáj is érteni hozzá, ha valaki kávézót vezet. Nem muszájból, de abszolút presszópárti vagyok, az ízlik a legjobban.
Ha Dunaszerdahelyről, mint az ezer kávézó városáról beszéltünk, mondhatjuk, hogy az ezer barista városa is vagyunk? Közületek mindenki barista? Idővel válsz azzá, vagy elvégzel egy kurzust?
S.Cs.: Szerintem is-is. Nincs róla papírom, de tudom és ismerem a latte art technikáját. Sok iskolázás van és többen rendelkeznek papírral is erről.
A latte art azt jelenti, amikor különféle cappuccinókat kiszíneznek?
S.Cs.: Igen, mintákat rajzolunk bele.
P.M.: Főként a tejeskávéra vonatkozik ez.
Marek, ti honnét veszitek a kávét, saját magatok pörkölitek?
P.M.: Rengeteg pörkölővel vagyunk kapcsolatban, a specialty-vonalat visszük. A zöld kávékat világbajnokságon pontozzák és a nyolcvan fölötti pontszám jelenti azt, hogy specialty, vagyis minőségi a kávé. Többnyire a dunaszerdahelyi Rye Island pörkölőt részesítem előnyben. A kávézó előző tulajdonosa az egyik törzsvendégemmel alapítottak egy pörkölőt itt, Dunaszerdahelyen. Kitanulták a mesterséget és mégiscsak őket támogatom, hiszen helyiek, ismerem őket, rugalmasak. Be tudjuk állítani a saját ízvilágunkra a kávét.
A kávézóban három darálónk van. Az egyik koffeinmentes, hiszen azok igényét is ki kell tudnunk szolgálni, akik nem preferálják a koffeint. A másik egy standard brazil kávé, ami egy picit sötétebbre van pörkölve annál, mint amit szeretek, de inkább a vendégek igényét tartom szem előtt. A harmadik darálóban jóval világosabb pörkölés van a megszokottnál. Abba mindig igyekszem afrikai, savasabb, gyümölcsösebb ízvilágot keresni.
Nagyon sok múlik a pörkölésen is, de elmondható, hogy az első lépéstől az utolsóig, amíg a vendég megkapja a kávéját, mindennek klappolnia kell, hogy minőségi kávét tegyünk az asztalra. Lehet ez egy olasz kávé, egy robusta, blend vagy egy világos pörkölésű kávé. Az sem mindegy, hogy presszógépben, és ha igen, milyenben csinálom. Mindenhez megvan a megfelelő kávé.
A hétköznapi ember nem mindig megy bele ilyen mélységekbe, ha kávéról van szó. Valószínűleg csak annyit mondanak, hogy kérnek egy kávét.
P.M.: Igen, ezt a kérdést szerintem mindhárman legalább százszor halljuk napi szinten. Tőlünk pedig jön a visszakérdezés, hogy milyet? Hosszút, rövidet, tejeset, nagyot, kicsit, meleget, hideget?
Ráadásul vannak más megfogalmazások, nemzetközi nevek, amelyek akár mást is jelenthetnek.
P.M.: A Frei Kávézóban például ibrikben készítik a török kávét.
D.D.: Sőt, a török kávét nálunk zaccos kávénak is hívják. Az ibrikes arab kávé is zaccos, amit homokon futtatunk fel.
Hogy kell török kávét főzni?
D.D.: Ez a zaccos kávé, amit ibrikben futtatunk fel, homokon, háromszor kell felfutnia. Ugyanúgy készítjük, mint az arabok, törökök, csak nekünk van hozzá még egy kis ízvilág, fűszerkeverék pluszban. Nálunk ez így működik, de egyébként nagyon kedvelik. Én is kóstoltam annak ellenére, hogy mivel zaccos, picit erősebb, mint egy presszó, de tényleg nagyon finom. Bár az idősebb korosztály kedveli inkább, bátran ajánlom bárkinek. Amikor a vevőnek elmondom, hogy egy kis fűszerkeveréket is tartalmaz, néhányan visszakoznának, de mivel én állok a kasszában, rá tudom őket beszélni, hogy próbálják ki. Nyilván van olyan is, akinek nem ízlik, de szerencsére a visszajelzések túlnyomórészt pozitívak, sok visszajáró vendég keresi.
Csilla, nálatok a kávé és a tea mellett lehet édességet is kapni, tehát kicsit a cukrászdák irányába is elmozdultatok.
S.Cs.: Süteményből nincs annyira nagy választékunk, mindössze két-három fajta szokott lenni, inkább édességként a gofrit érzem erősségünknek. Ebből van fix választék, de készítünk havi különlegességeket, amelyek csak az adott hónapban elérhetőek. Készülünk újítani is, de ha édesség és Budapest kávézó, akkor az a gofri.
A koronavírus-járvány eléggé megtépázta a vendéglátóipart. Nemrég szakácsokkal beszélgettünk, akik elmondták, hogy nem könnyű jó személyzetet találni. Ezzel mi a tapasztalatotok, hogy éltétek meg a covidot?
S.Cs.: Nem volt könnyű. Ha összeadom a három lezárást, összesen egy évig voltunk zárva. Nehéz és komoly időszak volt.
P.M.: Főleg a kisvállalkozóknak volt hatalmas érvágás. 2019-ben vettük meg a kávézót, pár hónapig működtünk, majd 2020 tavaszán hallottam a híradóban, mi a helyzet, majd egyik napról a másikra be kellett zárnunk, sőt egyre szorosabb korlátozások voltak. Akkor elkezdtünk a terasz fele orientálódni, mert akkor azok még nyitva lehettek. Párommal lemértük az asztalokat, mert minimum kétméteresnek kellett lenniük. Hallottuk, hogy az ellenőrök rendőrökkel járnak, így próbáltunk mindent betartani. Fóliával beborítottuk a teraszt, szereztem melegítőt, másnapjára rá már a teraszok sem működhettek. Ezt követően már csak elvitelre működhettünk, és mivel az előző tulajdonos a karácsonyi vásárok hangulatát idézve gesztenyéket is sütött, ezért elővettem a gesztenyéket és azokat készítettük, mivel kávét nem lehetett. Szerintem mondhatom, hogy ez megmentette a kávézót, hiszen akkor találtam egy pénzforrást, amikor szinte semmiből sem lehetett pénzt csinálni. Emiatt minden évben csinálom, még ha nagyon sokat is kell vele bíbelődni és anyagilag nem igazán éri meg, de a gesztenye mostanra már hozzám tartozik. Tisztelem a gesztenyét, mert megmentette a kávézót, amit szeretek.
A személyzet kapcsán említettétek, hogy nehéz jót találni, mert a fiatalabb generáció kicsit máshogy áll a munkához, mint a tiétek. Ti mit tapasztaltatok?
D.D.: Nehéz, de meg kell dicsérnem a jelenlegieket, nagyon jók a lányok, remek, összetartó csapatunk van. Ez a vendégeink szempontjából is jó, látják, hogy ott vagyunk, stabilan és még jobban megismerjük egymást.
Igyekszünk családias hangulatot varázsolni a kávézóba annak ellenére is, hogy egy plázában vagyunk. Nagyon sok embert megismerünk az által, hogy minden nap találkozunk, kommunikálunk velük.
Viszont az ezt megelőző csapattal húzós volt. nyilván mindenkinek más elképzelése van a munkáról, más a hozzáállása, valahol már úgy vagyok vele, hogy nem vagyunk egyformák. Valakinek ez csak egy munkahely, ahova bejár, sosem fogja annyira szeretni a kávézót, mint én. Vannak dolgok, amelyekből lejjebb kell adnom, hogy együtt tudjunk dolgozni. A mai fiataloknak – nem rossz értelemben – teljesen más elképzelésük van a munkáról, más a hozzáállásuk. Én azért hozzátenném, hogy szerintem lustább ez a generáció.
S.Cs.: Nincs bennük annyi felelősségtudat. Szerencsére most nálunk is jó a csapat, amelynek a magját én és a nővérem alkotjuk. Rajtunk kívül vannak még hárman, de jó a gárda. Egyébként hovatovább mi is azt tapasztaljuk, hogy a fiatalabb generációban nincs meg a felelősségtudat. Amiatt nehéz számítani rájuk, ráadásul eléggé érzékenyek is.
Lehet, hogy az ő esetükben, akárcsak a jó kávénál, idő kell ahhoz, hogy megjöjjön a felelősségtudat és a munkához való megfelelő hozzáállás?
S.Cs.: Lehet, de általában odáig nem jutunk el.
D.D.: Szerintem ez emberfüggő.
Marek, te a pároddal alkotjátok a Buena csapatát. Milyen a közös munka?
P.M.: A párom támogatása nélkül bele sem mertem volna vágni ebbe az egészbe. Mondtam neki, hogy vagy vele, vagy sehogy. Egymás között le vannak osztva a feladatok, így nem tudunk belekötni egymásba. Az első hetek, hónapok eléggé kacifántosak voltak, lefutottuk az egymás közötti kötelező köröket. Tudtuk egymásról, hogy jó pincérek vagyunk és azt is, ki miben jó még. Az élni és élni hagyni elve alapján hagyjuk egymást kibontakozni. Mivel a Buena Coffee House reggelikkel, tízóraikkal, salátával, szendvicsekkel is foglalkozik, kész konyhát kaptam, amit ki kellett használni. Van bent egy Magdikánk, rajta kívül pedig fiatalokkal dolgozunk, elég jó csapatunk van. Amikor átvettem a kávézót, megkaptam a személyzetet is hozzá. Tavaly októberig meg is tartottam őket, aztán páran elmentek egyetemre, tehát nem tudtak bejárni. Mivel rengeteg fiatal jár be hozzánk, szerencsém van, mert tudok válogatni. Tudom, ki lesz az, aki megfelel nekünk brigádosnak, beugrónak, akinek jó a felfogása. Az a jó, hogy ha valaki nem nálunk akar megöregedni, hanem vannak ambíciói. Ha valaki orvosnak megy, remek, nálunk alázatot, tiszteletet és a munka iránti szeretetet is meg lehet tanulni. Nálunk is tanulhatók olyan dolgok, amelyeket később fel lehet használni az életben, a választott szakmában.
Nagyon jó, hogy ezt így elmondtad. Meddig lehet ezt még így csinálni? Tudjuk, hogy a vendéglátóiparban eléggé gyorsan kiégnek az emberek, ti pedig mindannyian már elég régóta benne vagytok a szakmában. Általában nem a kávéból lesz elegük, hanem az emberekből, akik ezt a kávét rendelik.
D.D.: Egyértelmű, hogy az emberekkel a legnehezebb dolgozni. Szerintem ez mindegyik szférában így van. Mindig egy közvetlen embernek tartottam magam és pár év után is jól érzem magam ott, ahol vagyok. Szeretem az emberekkel való kommunikációt, szeretem, hogy megismerem őket, hogy többet tudok róluk. Biztos sokszor elveszi az ember kedvét, ha valakihez kedvesen, segítőkészen próbál szólni, de nem ezt kapja vissza, de emellett van rengeteg plusz is, amit kapunk. Nekem ezekért a dolgokért még megéri.
Maradjon is így. Csilla?
S.Cs.: Szerintem ezt addig lehet csinálni, amíg az ember szívből csinálja. Ha nem így van, akkor inkább váltson szakmát.
A kávé mellé odateszed a szíved is.
P.M.: Igen, ezt szoktam is mondani. Ha már cukor nincs is benne, a szívemet-lelkemet beletettem.
Milyen kávét ajánlanátok, amit idén érdemes kipróbálni?
P.M.: Jön a nyár, így mindenképpen valami jegeskávét. A mi különlegességünk a palackozott, hidegen csepegtetett kávé, a cold brew, amely nagyjából 24 órán át csepeg. Ezt üvegbe töltjük, két darab jégkockával és kész a csoda. Mindenképpen filteres kávéról beszélünk, ezért magasabb a koffeintartalma. Mivel ez arabica, nem annyira magas, mint a robustáé.
Dalma?
D.D.: Szintén a jegeskávékat ajánlanám. A kínálatunk 10-12 ilyen kávéból áll, amelyek egész évben elérhetőek, nemcsak nyáron, de nyárra is biztos lesznek újdonságaink, amiket meg lehet kóstolni. Reggel 7:30-tól nyitva vagyunk, reggelikkel, croissantokkal és különböző meleg, hideg kávékkal várjuk a vendégeket.
Csilla?
S.Cs.: Akkor én már nem mondanám a jegeskávét. Nálunk tavaly is nagyon népszerű volt, így kiemelném a tiramisus ice cappucinot, amelyet frappe alapon, tiramisus fagyival szolgálunk fel. Télen lett egy újdonságunk, a maccsa latte forrón, ezt pedig nyáron mindenképpen jegesen szeretnénk kínálni azoknak, akik szeretik a hideget.
Az biztos, hogy meghoztátok a gusztust. Hölgyek, Uram: köszönöm szépen a beszélgetést! Azt kívánom, hogy rengeteg kávéra és újdonságra szomjas ember látogasson el Hozzátok, és hogy amint mondtátok: a szívetek-lelketek mindig legyen ott édességpótlóként!
