A cikk megjelent a Klikk Out 2024/05. számában.
A dunaszerdahelyi Orosz Noémi a győri Széchenyi István Egyetemen gyógypedagógiát, a párkányi származású Matuš Lilla pedig pszichológiát tanul a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Hogyan kell elképzelni ezt a szakot? Mik a te tapasztalataid?
O. N.: Gyógypedagógiát tanulok, azon belül pedig a tanulásban akadályozottak pedagógiáját, amely röviden olyan gyerekek képzését jelenti, akiket a tanulási képességet vizsgáló- és a rehabilitációs bizottság enyhén értelmi fogyatékosnak minősített, illetve az általános iskolában tanulási akadályokkal rendelkező diákok csoportja. Belelátást nyerhetünk minden apróságba, ami a gyerekekkel kapcsolatos, ezalatt értem a biológiai, mentális, érzelmi fejlődésüket, életükben fellépő kapcsolataikat, szociológiai kérdéseket és az alapvető jogaikat. Már az első szemesztertől kezdve félévente anamnézist kell felvennünk a környezetünkben élő gyerekekkel, illetve gyakorlatozunk, állandó tapasztalatgyűjtésre van lehetőségünk különböző gyerekcsoportokban. Az első szemeszterben hospitáltunk (óramegfigyelés) többségi intézményben, harmadik szemeszterben szintén hospitáltunk szegregált intézményben, és az idei félévben már napközis tanítást, illetve foglalkoztatást kellett tartanunk. Ezek a tapasztalatok a legmeghatározóbbak tanulmányaim során.
M. L.: Nálunk rettentő gyakorlatorientált a hozzáállás az iskola felől. Szinte az óráim fele gyakorlat, ami nagyon sokat segít abban, hogy ne ragadjunk le. Ez segített nekem, hogy tisztábban értsem az adott témát. Ahogy minden más vizsgaidőszakban, itt is kell, hogy kellően motivált légy, s leülj megtanulni a tananyagot, de ha részt veszel ezeken a gyakorlati órákon sokkal érthetőbbé válik az egész történet, ráadásul könnyebben megy a felkészülés is. A kezdetekben számomra az anatómia, illetve a statisztika okozott nehézséget. Úgy kell hozzáállni, hogy ha utálsz egy tantárgyat, azzal nem vagy előrébb. Nem is kell szeretni, de egy kicsit mindenképp közelebb kell hozni magadhoz, s valami módszert elsajátítani, amivel könnyebben megy a tanulás. Sok szorgalom és kitartás mindenképp kell hozzá, de megéri.
Mire számíthat az, aki erre a szakra szeretne jelentkezni?
O. N.: Sokoldalú szak, egyszerre tanuljuk meg, hogyan legyünk bizonyos szinten „orvosok”, pedagógusok, pszichológusok, gyermekvédelmi szakemberek és mindemellett szülők. Van anatómia, neurológia, kórtan, szociológia, jogi ismeretek, kutatásmódszertan, fogyatékosságtudomány stb. A humán és a reál tárgyak egyaránt jelen vannak ezen a szakon. Kell tudni az emberi testet és az idegrendszert latinul, különböző tesztekből kiolvasni a gyermek fejlettségi szintjét, és a köznevelési törvényt.ű
M. L.: Aki erre a szakra jelentkezik, mindenképp rengeteg önismeretet fog szerezni. Ha mélyebben beleengedi magát az ember, s tényleg érdekli a szak, akkor az ott töltött évek folyamatos fejlődéssel fognak telni. Tantárgyaim közé tartozik a szociálpszichológia, általános lélektan, személyiség lélektan és még a fejlődéslélektan is. Hozzám a szociálpszichológia áll a legközelebb, mivel mindig is érdekelt, hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek. Hogyan viselkednek csoportokban, illetve miért viselkednek úgy, ahogy. Rendkívül izgalmas terület.
Melyek a legérdekesebb dolgok, amiket eddig az egyetemen tanultál?
O. N.: Számomra a pszichológia rettentően izgalmas, kedvencem az érzelmek, élmények feldolgozása volt, mindenképp megemlíteném itt Freud pszichológiájának tanulmányozását. Továbbá belelátni és tanulni a különféle mentális, idegrendszeri, illetve fogyatékosságot eredményező betegségekbe. De talán, ami a legértékesebb számomra, az egy előadáson sem volt tananyag, hanem az egész szak tette az életemhez, ez pedig az érzékenyítés. Rengeteg fogyatékkal élő emberrel találkozhattam, egy olyan világot ismerhettem meg, ahol nincs ítélkezés, rosszindulat, hanem őszinteség, sok-sok mosoly és kedvesség a jellemző. Összességében alázatosságra és elfogadásra tanít.
M. L.: Rengeteg olyan dolog van, amit megtanultam az egyetemen, például a BIRG – bank in the reflected glory, ami azt jelenti, hogy az emberek hajlamosak felhasználni csoporttagságukat is annak érdekében, hogy jobban érezzék magukat. Sütkéreznek a csoport dicsőségének fényében. Következőnek kiemelném, hogy mennyire fontosak a gyermekrajzok, rendkívül érdekes dolgot elárulhatnak a gyermekről. Érdemes mindenképp foglalkozni velük, magának a gyermeknek is izgalmas lehet visszanézni a fejlődését. Ha a szülő minden évben rajzoltat egy rajzot a gyerekkel, felnőtt korában ezek valódi kincsek lesznek. Végül pedig azt említeném, hogy Freud óta sok változáson ment át a pszichológia, de ajánlanám mindenkinek, hogy Freud álomfejtéseit ne hagyja ki az olvasólistájáról.
Mi az, ami meglepett téged az általad választott egyetemi szak kapcsán?
O. N.: Az összetettsége és sokoldalúsága.
M. L.: A legmeglepőbb nekem az volt, amikor egy tanárom az első dolgozat előtt elbeszélgetett velünk arról, hogy miről szól ez a mai dolgozat szerintünk. Kifejtette, hogy se kevesebbek, se többek nem leszünk attól, ha esetleg nem sikerül a mai dolgozat. Mindenkinek lehet rossz napja és ez rendben van, máskor majd másképp sikerül. Ez számomra annyira megnyugtató volt. Most pedig ahányszor elmegyek vizsgázni, tudom, hogy ez az éppen moston múlik, s ha nem megy, akkor megy majd máskor. Ha túlaggódjuk, azzal nem segítünk magunkon. Nem vagyok hajlandó negatívan nézni egy helyzetet, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy tényleg negatív. Addig rengetegféleképpen kifuthat a történet.
Kinek ajánlod ezt a szakot, és kinek nem ajánlod?
O. N.: Mindenképp szükséges a magas érzelmi intelligencia, empátia és az elhivatottság. Nehéz sorsokkal kerülünk szembe, ezt a gyakorlataim során már magamon is tapasztaltam, hogy igenis megrázó dolgokat láthatunk, melyeknek kezelése és feldolgozása tapasztalatot és gyakorlást igényel, az érzelmi instabilitás és a sajnálat itt nem állja meg a helyét.ű
M. L.: Én olyan embernek ajánlom ezt a szakot, aki mer változni, s hisz abban, hogy folyamatosan változunk életünk során. Van, amit hozunk magunkkal, s van, amiben hiszünk, de mindig nyitottan kell állni a dolgok felé, mert szerintem mindenben találhat valami olyat az ember, ami hozzáad a lényéhez. Ha kész vagy tanulni magadról, másokról, az emberekről és segíteni szeretnél másoknak a jövőben, akkor csak ajánlani tudom a pszichológia szakot.
