A híres felvidéki és országosan is egyedülálló Varkocs zenekar legújabb tagja egy dunaszerdahelyi orvos-zenész fiatalember. Ő Nagy Tibi, aki legalább annyi lendületet visz a zenekarba, mint amennyit a mai epizódunkba. Tibi már bemutatkozott a Night Ride zenekarral az NFG-ben, de már az első találkozásunkkor is világossá vált, hogy a minőségi zenéért való rajongása megkérdőjelezhetetlen. A mai epizódban megosztja velünk tíz kedvenc zeneszámát egy mixben, és mesél a zenéhez fűződő szoros kapcsolatáról.
Fotó: Ugróczky István
Sziasztok! Nagy Tibi vagyok, 26 éves szerdahelyi lakos, szakmámat tekintve orvos. A szabadidőmet elsősorban a családomnak, a barátaimnak és a hobbijaimnak szentelem, de egy jó sör melletti beszélgetésre is szinte mindig vevő vagyok. Fő érdeklődési köreim közé tartozik többek közt a zene és a kultúra is.
Hogyan hatott a zene az életedre, és milyen szerepet játszik a mindennapjaidban?
Bár egészen kicsi koromtól jelen volt az életemben, később vált számomra igazán fontossá a zene. A közeli családomban senki sem foglalkozott aktívan zenéléssel (próbálkozások voltak, de aztán elmúlt az érdeklődés), ennek ellenére gyakran szólt otthon valamilyen zene a háttérben, vagy CD-ről, vagy a rádióból. Anya egyik kedvenc zenekara a Rapülők volt. A mai napig szereti, gyerekkoromból az ő dalaikra emlékszem a legjobban. Engem ekkor a zene még különösebben nem érdekelt.
Körülbelül hetedikes lehettem az alapsuliban, amikor egy osztálytársam mutatta meg nekem a System of a Down -Toxicity c. dalát. Magam sem értem miért, de máig emlékszem, milyen nagy hatással volt rám akkoriban – innentől kezdett el a zene aktívan érdekelni. Mára már nem vagyok ezzel a családban egyedül, a húgom is aktívan foglalkozik zenével.
Te milyen típusú zenefogyasztó vagy?
Amikor felébredt bennem a zene iránti érdeklődés, elsősorban a rock és a rockból kifejlődő műfajok szippantottak magukba. Ekkoriban három elég különböző zenekart tartottam a kedvenceimnek: a már említett System of a Downt (szerintem ma is tudom kívülről az összes dalszöveget 
), a Slipknotot és a Nightwisht.
Az első pár évben szinte kizárólag a keményebb műfajok fogtak meg, másra egyáltalán nem voltam nyitott. Ez idővel szerencsére változni kezdett, mára már mindenevő vagyok, amit talán a mix is tükrözni fog.
Szerintem az a szép a zenében, hogy mindenkit picit máshogy érint meg – egy dal korántsem biztos, hogy ugyanazért tetszik valakinek, mint nekem. És ez pont így van jól, jókat lehet a zenéről beszélgetni, és pont az ilyen beszélgetéseknek köszönhetően ismertem meg egy csomó olyan előadót, akiket mára nagyon szívesen hallgatok.
Mennyi időt töltesz zenehallgatással?
Nálam szinte mindig szól valami, legtöbbször Spotifyról: vezetés közben, munkában, otthon olvasás közben, szinte bármilyen élethelyzetben. Otthon van egy kisebb CD és bakelitgyűjteményem is, azokat is sokat hallgatom – és ha gyalog megyek valahova, kizárt dolog, hogy elinduljak a fülhallgatóm nélkül.
Mi, vagy ki ösztönzött leginkább arra, hogy ne csak hallgató, hanem aktív zeneművelő legyél?
Az első hangszerem egy egyszerű akusztikus gitár volt, amit a szüleim vettek nekem. Magántanárhoz jártam heti rendszerességgel, de az első évben nem kötött le igazán a dolog. Később, amikor felébredt az érdeklődésem, a születésnapomra kaptam az első villanygitárom. Legfőképp otthon zenélgettem magamnak, volt egy rövid próbálkozásom a dobolással is, de ahhoz akkoriban sajnos nem volt elég türelmem. Két-három éve érkezett meg a doromb az életembe, azóta legfőképp ezzel a hangszerrel foglalkozom. Az első zenekaromba az unokatestvérem által kerültem be, ahol már basszusgitáron játszottam – ez volt a Paradoxon, ami kb. 4 évig működött. Ez egy hard rock zenekar volt, ahol pár saját számon kívül más zenekarok dalait dolgoztuk fel. Később, egyetemi tanulmányaim elején egy gothenburgi metálra hajazó stílust játszó formációba kezdtünk bele – ehhez nem találtunk énekest, és a próbák is egyre nehezebben voltak egyeztethetők, végül abbamaradt. Legutoljára állandó tagként a Night Ride főleg pop/rock műfajban utazó zenekarban láthatott a közönség.
Végül legnagyobb örömömre, hosszú idő után, idén nyártól a Varkocs zenekar tagjaként folytatom, immár dorombon.
Térjünk most a mixhez, amiben a 10 kedvenced szólal meg. Mi alapján válogattad a zenéket és mennyire volt ez nehéz feladat számodra?
Rendkívül nehéz feladat volt. Régóta figyelem a Vikkendhouse-t, és már régebben is sokat gondolkodtam, vajon én milyen listával rukkolnék elő. Ha 20 dalt jelölhetnék, akkor sem lenne egyszerű. Nekem örök kedvenceim nincsenek, talán két előadónak volt csak bérelt helye a listán – de ezek mind olyan dalok, amiket szívesen hallgatok. Egy biztos – több stílus is képviselteti magát a mixben, és remélem, érdekes utazás lehet a hallgatók számára a zene világába az én szemszögemből.
A MIX:
