FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A mai ismereteink szerint a világunkban sok mindenből sok van, de talán igazságból van a legtöbb. Mindenkinek megvan a maga igaza, a saját, külön bejáratú véleménye, a maga valósága. A világ viszont nemcsak fehér és fekete, jó és rossz, a dolgok, a történetek sokféleképpen, sok szögből nézhetők, láthatók és láttathatók. Erre teszünk ma újra kísérletet a Klikkout Sokszög című műsorában.
Mai témánk az a folyékony kötőszövet, amely a szervezet számára szükséges oxigént és tápanyagokat szállítja a szövetekhez, sejtekhez, valamint az anyagcsere során keletkezett melléktermékeket elszállítja a szövetektől a tüdőbe, májba vagy a vesébe. Tudjuk róla, hogy nem válik vízzé, hogy az olaszoknak köztudottan forró, az angoloknak pedig legendásan hideg. Vannak, akik másét szívják, s hogy színt, de akár borfajtát is jelenthet. Vannak ételek, amelyeket belőle készítenek, és néha még az is megesik – mint például a néhai Szovjetunióban -, hogy édességet is készítenek belőle. Igen, mai témánk a vér. És hogy a legpontosabb vérképet adjuk, szakértőket hívtunk a mai beszélgetésünkhöz. Igazi „vérnőket”, a dunaszerdahelyi kórház hematológiai és transzfúziós osztályának munkatársait: Horváth Andrea főlaboránst, Procházka Mónika és Rajkovics Posztós Erzsébet egészségügyi nővéreket. Hölgyeim, nagyon köszönöm, hogy elfogadták a meghívást!
Bemelegítő kérdésként azt tenném fel, hogy mi a nővér és a laboráns közötti különbség?
H.A.: A legalapvetőbb különbség, hogy míg a nővér a beteget ápolja, törődik vele, vért vesz, addig mi a túloldalról inkább a kémcsöveket tologatjuk, elméletibb szinten működünk. Régebben a mikroszkópos kivizsgálások voltak a munka élvezetes részei, idővel azonban minden gépesítve lett.
Mostanra már nem is használnak mikroszkópot?
H.A.: Minimális mennyiségben, a vérelemzéshez. Azelőtt a labor különböző paramétereket – véralvadás, vérkép, differenciálás – mért, rengeteg mindennel foglalkoztunk, jelenleg ez beszűkült és már „csak” vérbank vagyunk. Ez is már gépesítve van, tehát merőben más a munkánk, mint a nővéreké.
Hol tanul az ember laboránsnak, konkrétan Ön hol végezte a tanulmányait?
H.A.: Harminc éve vagyok a szakmában, abban az időben Pozsony vagy Trencsén jöhetett számításba. A mi évjáratunknak Trencsén jutott, nagy kaland volt: 14 évesen kikerültünk a nagyvilágba, internátuson laktunk. Rengeteg tudást, tapasztalatot adott az iskola. Az érettségi után rögtön a dunaszerdahelyi kórházban kezdtem dolgozni, azóta is itt vagyok.
A laboránsokat annyira nem látja az ember, mikor elmegy vért adni. Az Önök munkája kicsit háttérmunka…
H.A.: Mindig azt szoktam mondani, hogy
mi vagyunk a kórház „háttértáncosai”, mert azt mindenki tudja, hogy van egy belgyógyászat, sebészet, intenzív osztály, de a vérbankról, amely ezeket az osztályokat látja el a háttérből, nagyon kevés ember tud.
Ennek a hiányát tehát akkor vesszük észre, amikor nincs vagy épp kevés a vér… Mónika, Ön igazából gyermeknővérnek tanult.
P.M.: Igen, Nagyszombatba jártam iskolába, ahol gyereknővérként végeztem. Gyerekosztályon kezdtem el dolgozni, majd a második anyaságim után a felnőttekhez kerültem át, és azóta is a felnőtteknél vagyok. A rehabilitációs fekvőosztályon voltam, majd jött egy kis szünet, és immár másfél éve dolgozom a hematológiai osztályon.
Ennek az osztálynak több része van. A vérbankot már említettük, de mi a többi?
P.M.: Van a vérbank, a véradás része és a hematológiai rendelő. Három orvosunk van, akik vérbetegségekkel és vértermelődéssel, onkológiai dolgokkal kapcsolatos betegségekkel foglalkoznak.ű
Videóinterjú
Horváth Andrea, Rajkovics Posztós Erzsébet, Procházka Mónika | Magunk között
Tehát ha valakinél vérrákot diagnosztizálnak, azt is itt kezelik?
P.M.: Igen, mi jövünk rá, de vannak olyan betegségek, amelyeket Pozsonyban kezelnek a specializált osztályokon.
Erzsébet, Ön is egészségügyi nővérként dolgozik. Akkor is volt még ilyen specializáció?
P.E.: Sajnos nem vagyok olyan fiatal – igen, már akkor is volt egészségügyi és gyereknővér specializáció. Egészségügyi nővérként végeztem Dunaszerdahelyen, 17 évig a belgyógyászaton dolgoztam, majd jött az anyasági: kisfiam születése után néhány évig otthon voltam. Úgy kerültem a hematológiára, hogy az unokatestvérem a pozsonyi Nemzeti Vértranszfúziós Állomáson dolgozott, amely alá a dunaszerdahelyi részleg is tartozott, de váltani akart. Azzal a feltétellel engedték csak el, ha szerez maga helyett valakit. Családban maradt a pozíció, majd megszűnt a szerződés, és volt arra lehetőségem, hogy Pozsonyba menjek dolgozni, de szerencsére a főnővér felajánlotta, hogy maradhatok Dunaszerdahelyen. Akkoriban még csak heti két napot dolgoztam, plusz a hétvégi kiszállásos terepmunkák. Azóta a fiam is nagyobb lett, tehát most már minden hétköznap dolgozom.
Mely napokon lehet vért adni? A betegellátás mellett a véradás fontos feladata ennek a csapatnak.
P.M.: Kedden és szerdán reggel hét órától tizenegyig, pénteken héttől tízig, a plazmaadás pedig kedden és szerdán 11 után, csütörtökön pedig reggeltől délutánig.
H.A.: Tegyük hozzá, hogy pénteken azért van tíz óráig a véradás, mert tőlünk Galántára viszik el a véreket feldolgozásra. Nekik is bele kell férni az időbe, ezért lett lerövidítve a véradás ideje. Ha délben indul el tőlünk a sofőr, oda is kell érnie a szakembereknek pedig fel kell dolgozniuk a bért. Így erre nekik is több idejük van.
Életemben először 1997-ben adtam vért, még egyetemistaként. Azóta, hogy Dunaszerdahelyre járok vért adni, rengeteg minden változott: sokkal kevesebb kivizsgálás zajlik a véradással kapcsolatosan, modernebbek az eszközök. Kedvcsinálóként vegyük végig, melyek a véradás folyamatának a lépcsői…
H.A.: Mivel én vagyok a nyilvántartó munkatárs a mobil véradásokon, mindig hangsúlyozom, hogy reggelizzen a véradó, ne jöjjön üres hassal, és fontos a folyadékpótlás is, hogy legyen alaposan feltöltve az érrendszer. Az első megálló a nyilvántartás, ahol kitölti a fontos iratokat: a kérdőívet és ha először jön hozzánk, a regisztrációs ívet. Szükséges az azonosító kártya is.
Milyen kérdések találhatók a kérdőívben?
H.A.: Főleg személyes adatokra vonatkozó, például, hogy hány kilogrammot nyom az illető, mert a minimum az ötven kilogramm. Ez azért van meghatározva, mert a véradó biztonsága az elsődleges.
P.E.: További kérdés, hogy egészségesnek érzi-e magát. Mindenki adhat vért, aki belefér a 18-65 éves korcsoportba.
Aki először ad vért, annak 60 év a határ. 60 év fölött már szabályozzuk, hogy félévente csak egyszer jöjjenek, hiszen abban a korban már szinte mindenkit kezelnek valamire, ráadásul a regeneráció sem olyan gyors, mint fiatalkorban. További kérdés, hogy valaki milyen gyógyszereket szed.
Sokan azért nem jönnek, mert gyógyszereket kell szedniük, de itt is vannak bizonyos kritériumok. Aki például a vérnyomására szed valamit és aznap kihagyja, de nem lesznek kritikusan magas értékei, ő is jöhet vért adni.
Igazából maga a páciens nyilatkozik ilyenkor a saját állapotáról.
H.A.: Nem páciensnek, hanem véradónak hívjuk őket. Ezt muszáj kihangsúlyozni, mert nem egy beteg ember jön hozzánk. A végén az aláírásával igazolja, hogy minden adata helyes és csak az igazat mondta. Mi pedig hiszünk nekik.
Ezt követi az első mintavétel.
H.A.: Kivizsgáljuk a vérképet. Ha először ad vért az illető, van egy orientációs vércsoport, amely információértékű számunkra.
Nem gond, ha valaki nem tudja a saját vércsoportját?
P.E.: Tévhit, hogy magunkra kell tetováltatni a vércsoportot, de van olyan is, hogy valakinek a motorbiciklijén található ez az információ. Ha valaki balesetet szenved, nyilván nem fogják keresni a motorján, milyen vércsoportú.
Ha valakinek szüksége van vérre, olyan nincs, hogy előtte ne lenne kivizsgálva a vércsoportja, összeegyeztetve a másik vérrel.
Ha valaki tudja a vércsoportját, az orvos azzal együtt írja ki a megrendelőt. Akár magánál van, akár nincs, mindent leellenőrzünk. Csak azt hisszük el, amit saját magunk látunk.
Az ember a biológiaórán hall bizonyos dolgokat a vérről, de azt azért mondjuk el, hogy négy vércsoport van: A, B, AB és 0. Az Rh-faktor pedig lehet pozitív és negatív. Az A vércsoportbeli adhat vért az A-nak és az AB-nek, a B a B-nek és az AB-nek, a 0 negatív adhat mindenkinek, a 0 pozitív pedig csak a pozitívoknak adhat. Az AB pedig csak az AB-nek adhat, ott a legszűkebb a keresztmetszet. Megnézik a vért, gondolom, a vasszintet is.
P.E.: Azt pont nem vizsgáljuk, de a teljes vérkép kerül elkészítésre.
Hölgyeknél néha előfordul, hogy vashiányosak, ezért nem adhatnak vért.
H.A.: Ilyenkor valószínűleg a hemoglobinszint alacsony.
Megnézik tehát a vérképet és ha minden rendben van, akkor mi a következő lépés?
P.M.: A véradó a doktornőhöz megy, aki megméri a vérnyomást, a testhőmérsékletet, továbbá kikérdezi a véradót, átnézi a kitöltött kérdőívet. A végső döntés a doktornőé, hogy adhat-e az illető vért.
Van úgy, hogy az embernek azt mondják, nem adhat vért és ezt nem akarja elfogadni?
P.M.: Igen, sőt ennek gyakran visszhangja is van, de mindenképpen a doktornőé az utolsó szó. Nemrég is volt egy ilyen eset, amikor a doktornő nem engedte át az illetőt, de akkor is jött a véradó boxba. Nem csináltunk vele semmit, de természetesen nem engedtük vért adni.
Általában, ha negatív a döntés, annak mi az oka? Rossz a vérkép?
P.E.: Mindig a véradó egészsége, érdekei az elsőrendűek – nem pedig az, hogy segít egy betegen, de esetlegesen neki is vért kell majd adni. Vannak nemi gondokkal kapcsolatos kérdések és a HIV-et is vizsgáljuk. A vizsgálatból nem jön ki rögtön az ellenanyag, ezért kell megválaszolni a partnerrel kapcsolatos kérdéseket is. Ha levesszük a vért és valaki nem vallja be, a HIV-vizsgálat eredményét nem azonnal kapjuk meg, pár hét kell neki.
Addig nem is használják a levett vért?
P.E.: Amíg nincs kivizsgálva és megállapítva, hogy rendben van, nem adhatjuk be a betegnek.
H.A.: Vannak olyan betegségek is, amelyeknél akár fél év is lehet az inkubációs idő. Ilyen vért adni a betegnek kockázatos, ezért felelősségteljesnek és körültekintőnek kell lenni.
P.E.: Nem kell mindenáron segíteni, mert van, hogy pont ezzel ártunk.
Ha valaki végül adhat vért, mi történik vele? Kap egy teát, kávét esetleg a felfrissüléshez?
P.M.: Tea, kávé, capuccino, víz, sőt: kekszet is kap!
H.A.: A mobil véradásokon mindig én vagyok a kezdet és a vég, nálam kezdődik és végződik a véradó útja. Fontos a cukorpótlás, mert vörös vértesteket veszített. Sőt, most már 4,50 euró értékben étkezési jegyet is adunk.
P.M.: Ha éhgyomorra érkezik a véradó, a doktornő is szokott szólni, hogy amíg nem eszik meg néhány kekszet, addig nem mehet a boxba.
Ezt követően gyakorlatilag bekerül véradó terembe, és a választása szerint a jobb- vagy a balkezéből leveszik a vért?
P.E.: Aki először jön, annak a nővér még kint kiválasztja, melyik kezéből legyen a vérvétel. Sokan mondják, hogy nekik mindegy, de bent kiderül, hogy nem mindegy, hiszen a vénának szép vastagnak, érezhetőnek kell lennie. Nem is baj, ha nem látszik, inkább érezhető legyen. Lehet artériát is szúrni, néha meg is esik, de akkor azt látjuk azonnal, mert világosabb a vér, hamarabb megtelik a mintavételi zacskó. Egy gép mutatja a gyorsaságot és ha túl gyorsan telik meg, a gép automatikusan lezár. Ha véletlenül mégsem zár le, akkor én teszem meg. Szólunk a doktornőnek, erősen elkötjük a kezet és befejeződik a véradás.
Hiába az anatómia, nem mindenkinek futnak úgy az erei, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Ritkán van ilyen, de megesik. Ebben az esetben a doktornő azt mondja a véradónak, hogy várjuk meg, míg begyógyul a seb és jöhet újra vért adni.
Mennyire izgulnak az emberek, főleg az első véradók?
H.A.: Sokszor túlizgulják a dolgokat, és emiatt jönnek a rosszullétek. A lányok többnyire az első véradókkal bajlódnak többet. Ha esetleg baj van, a nővérek intézkednek, és amikor minden rendben lesz, én is megérkezek „jópofizni”: ez a hátránya annak, aki csak a kémcsöveket tologatja.
Viszont ez a kettő összefügg, egyik sem működik a másik nélkül. Voltak olyan történetek, amelyeknél úgy kellett felmosdatni az illetőt?
H.A.: Még ha csak felmosdatni… Szerencsére nincs sok ilyen eset, de volt, hogy valaki az ideggyógyászati vagy a sürgősségi osztályon kötött ki.
P.E.: Egyszer egy fiatalember nem emlékezett rá, hogy fiatalkorában volt egy epilepsziás rohama, nem töltötte ki az űrlapon, hogy volt ilyen betegsége. Sajnos a stressztől rohamot kapott, nem is a vértől, mert még fél deci sem folyt le neki. Egy napra bent fogtuk megfigyelésre, az édesanyja mondta el, hogy nem is tudta az illető, hogy volt neki ilyen problémája. A stressz hozta ki ezt belőle.
Mennyi vért vesznek le a véradások alkalmával?
P.E.: Négy és fél decilitert, plusz még, ami a kémcsövekbe megy a fertőző betegségek – HIV, szifilisz, sárgaság – kivizsgálása okán.
Tehát ha valaki elmegy vért adni, azt elég komplex kivizsgálásnak vetik alá. A rendszeres véradóknál tehát könnyebben kiszűrődnek bizonyos betegségek, így ez is egy előny. Azt olvastam, hogy a szervezet könnyen tudja pótolni a négy és fél deciliter vért.
P.E.: Egy embernek öt-hat liter vére van, tehát a levett mennyiség kevesebb, mint tíz százalék. A májban, lépben van nagyjából fél liter tartalékvér, aminek nem okoz gondot pótolni a levett mennyiséget. Egy-két napon belül a szervezet pedig visszatermeli a pótvért.
A vérvétel után kicsit még üldögélhet az ember a széken, regenerálódik.
H.A.: Addig beszélgetünk velük, megy a műsor. Néha én is odamegyek a Facebook-csoportba feltöltött fényképek elkészítése miatt. Tavaly volt egy komoly kampányunk, amely főleg a fiatalokat szólította meg. Egy évben két-három akciónk van a kórházon belül, és többen kérdezték, hol lehet információkhoz jutni ezekkel kapcsolatban. Szeptemberben hangzott el először az ötlet, hogy miért ne legyen nekünk is Facebook-csoportunk. A galántai kolléganőktől fokozatosan ellestem, hogyan csinálják ők, aztán a mi követőink száma is növekedésnek indult. Úgy gondoltam az induláskor, hogy milyen jó lenne, ha minket is legalább nyolcszázan követnének, mint a galántaiakat, erre már karácsonykor ezernél jártunk: jelenleg pedig több mint ezerötszáz a követőink száma. A nevünk transfúzka Dunajská Streda és egy szívecske, véradó állomás Dunaszerdahely. Kötelező a kétnyelvűség. Én vagyok az adminisztrátor, próbálom népszerűsíteni a vér- és plazmaadást, feltöltjük az értékesnek gondolt információkat és a fényképeket.
Szóval tehát Önök reklámarcai is a véradásnak.
P.E.: Gyakran megtörténik, hogy az emberek azt gondolják, ismernek minket, odajönnek és beszélnek hozzám. Én azon gondolkodom, honnan ismerem az illetőt, majd kiderül, hogy sehonnan, csak tagja a Facebook-csoportunknak. Úgy veszik, hogy ismernek bennünket.
H.A.: Ismerős vagy neki valahonnan.
Ismerik a véradóikat?
H.A.: Erzsike, Zsani és a doktornő már biztosan, ők már több mint tíz éve dolgoznak a Nemzeti Vértranszfúziós Állomáson.
P.E.: Arcról ismerjük általában, valakinek a nevét is tudjuk, sőt néhányukról többet is tudunk, mint kéne. Ez attól is függ, mennyire beszédes valaki. Egyeseken látjuk, hogy távolságtartó típusok, akik nem igazán akarnak szórakozni velünk, nekik ott a televízió.
Férfiak vagy inkább nők járnak vért adni?
P.E.: Többségben férfiak.
P.M.: A férfiak háromhavonta járhatnak, a nők pedig négyhónaponként.
Mi a helyzet a kiszállásokkal? Van az év elején egy menetrend, amit a Vöröskereszttel közösen szerveznek.
H.A.: 2020 óta vagyunk hivatalos véradó állomás. Ekkor jött az ötletem, hogy mi lenne, ha a Nemzeti Vértranszfúziós Szolgálat kolléganőit úgymond kitolnánk a Csallóközből. Természetesen semmi gondom sincs velük, de nekik elég sok lehetőség áll rendelkezésükre a vérszerzésre, hiszen Pozsony és a környéke tele van főiskolákkal, egyetemekkel, nagy cégekkel. Kitaláltam, hogy ne járjanak ide a Csallóközbe és szerencsére a vezetőség is mellém állt. Az osztályokról összeszedtünk nővéreket segítségként, mert akkor még csak Erzsike dolgozott itt, egyedül pedig mégsem tudtunk volna csatát nyerni. Az intenzív osztályról és az ortopédiáról vannak nővérek, akik segítenek. Röpke egyhónapos felkészülés után, január 7-én megindult az osztályunk működése, majd jött a Covid, így az egész dolog befagyott. Akkoriban még kevesebb volt a mobil kiszállás, mostanra már van havi kettő. Néha már úgy vagyunk vele, hogy talán sok is.
Tehát 2020 volt a vízválasztó évünk. Egészen addig, több mint tíz éven keresztül a pozsonyi Nemzeti Vértranszfúziós Szolgálat rendelkezett a véradóinkkal és a tőlük leszedett vérrel. Abban az időben évente kb. 1600 véradás volt nálunk – a tavalyi évet már gyönyörű 3500 számmal zártuk. Így ezen a téren kórházunknak sikerült majdnem teljesen önellátóvá válnia.
Ennek legjobban talán a vérbankban dolgozó kolléganők tudnak örülni, mivel ott biztosítjuk be vérkészítményekkel az összes fekvőbeteg osztályt, illetve a mi rendelőinket egyaránt. Életmentő beavatkozások, tervezett műtétek vagy akár krónikus betegségek kezelése – ezek mind elképzelhetetlenek vér nélkül! A laborban a munka komoly elméleti tudást igényel és igazán felelősségteljes, mert azokban a bizonyos kémcsövekben egy-egy valós élet forog kockán. Hálásak vagyunk a vezetőség támogatásáért, a remek összmunkáért a Vöröskereszt képviselőivel és a véradóink odaadó, önzetlen segítségéért. Ezzel ugyanis igazán életeket mentenek. Őszintén ki merem jelenteni, hogy ez nem csak egy szlogen: ez a valóság.
Vasárnaponként tehát a csapat útra kel és egy megadott helyszínen reggel hét órai kezdettel veszi a vért, egészen tizenegyig.
P.E.: Útnak indul a vándorcirkusz, már pénteken berakodunk, zajlanak az előkészületek…
H.A.: Szükséges viszont az előzetes egyeztetés, mert az a feltétel, hogy lennie kell legalább harminc véradónak. Mindenkit megbecsülünk, de mégiscsak hét ember vonul ki vasárnapi napon, tehát tíz véradó kevés lenne. A sofőrünkön kívül mindenki nő, már a harmadik mentősünket fogyasztjuk. Szombaton főzünk, mosunk, takarítunk, izgulunk, vasárnap pedig indul a menet.
Több ilyen véradáson is voltam már, és azt vettem észre, hogy nagyon jó a hangulat, összehozza az embereket. Olyanokkal is találkoztam, akikkel egyébként nem.
P.E.: Ezeket a Vöröskereszt szervezi. Kisebbfajta közösséget alkotnak, ismerik egymást az emberek, jobban képesek egymásra hatni. Sokszor amiatt nem tudnak hétköznap eljönni, mert a munkahelyükről nem engedi el őket a főnökük, a kiszállások alkalmával, hétvégén pedig nem kell nekik sehova sem utazni, mi megyünk oda.
Az ilyen eseménynek közösségteremtő ereje is van. Azt veszem észre, hogy a falusi közösségek kiüresednek, és jó, hogy vannak ilyen dolgok, amelyek összekapcsolják őket. Beszéljünk kicsit a vérplazmáról is. A véradás mindenki fejében úgy él, hogy a férfiaktól három-, a nőktől négyhavonta levesznek 4,5 deciliter vért. A vérplazmával kicsit más a helyzet.
P.E.: A vérplazmaadás olyan, mint a véradás, csak ott a plazmát veszük le: az elemes részeket, az eritrocitát, trombocitát visszakapja az illető. Ez nem annyira megterhelő,
a plazma 98 százaléka víz, ezt könnyebben tudja pótolni a szervezet. Egy egészséges szervezet 72 óra alatt képes erre, ha sok folyadékot iszik az illető, és hozzá fehérjedúsan táplálkozik.
Kiépült ebből egy komoly üzletág is, sokan Ausztriába jártak vérplazmát adni…
P.E.: Igen, ott fizetnek érte, sőt kisbuszokkal gyűjtik össze a plazmaadókat. Ott háromnaponta is engednek plazmát adni, de azzal alaposan kizsigerelné magát az ember.
H.A.: Ráadásul egészségügyi szempontból egyáltalán nem ajánlott ez.
Miért fontos a plazma?
H.A.: Érdekesség, hogy 1 liter vérplazmából 4 gramm immunoglobulint, tehát antitestet lehet előállítani. Egy felnőtt páciens havi kezeléséhez 20-30 gramm szükséges. 130 plazmaadás szükséges 1 immunhiányos páciens kezeléséhez – már ez is rengeteg, de 1200 plazmaadás kell ahhoz, hogy egy hemofíliás pácienst is tudjunk kezelni. Ezek alapján a számok alapján kell megfontolni, hogy menni vagy nem menni. Bár igaz, hogy Ausztriában és Magyarországon térítik a plazmaadást, a mi vérünk és plazmánk minőségi, mert az emberek meggyőződésből és segíteni akarásból jönnek, nem pedig a pénzért.
A plazmaadás reklámarca Buchinger Iván ketrecharcos, akit sokan ismernek.
P.E.: Itt egy kicsit speciális a helyzet, mert elektronikus úton kell bejelentkezni a Penta Hospital oldalán. Időpontot kell kérni, mert míg a vér 15 perc alatt lefolyik, addig a plazmavétel folyamata akár egy óráig is eltarthat. Akárcsak a véradáskor, itt is egy érből szúrjuk meg a véradót. A gép egy steril és zárt rendszerben szívja a vért, közben pedig szűri. A plazma egy steril zacskóba gyűlik, az átszűrt vért pedig visszakapja a véradó. A folyamat ciklusokból áll, tehát attól függ, hogy egy ciklus alatt mennyi plazmát tud adni a plazmaadó, illetve mennyit tud kiszűrni a gép. Ha valaki az előző napokban sok folyadékot ivott, a gép is könnyebben tudja kiszűrni. A hölgyeknek általában gyorsabban, 30-35 perc alatt lemegy. A véradástól eltérően itt már a 2 deciliternyi mennyiséget is fel tudják használni. A plazma roppant fontos gyógyszerészeti alapanyag.
A gasztronómia is használja a vért. A mi környékünkön a disznóölés után a véres máj és véres hurka az, amit eszünk. A Szovjetunióban volt egy csokoládéfajta, ami a posztkommunista országokban még mindig vásárolható. Marhavérből készítették, cukor és egyéb dolgok voltak benne. Bizarrnak tűnik a fogyasztása, de a megkérdezettek szerint teljesen normális volt az íze és vaspótlásra is alkalmas volt. A kacsa vére is finom hagymával…
H.A.: Maradjunk a tasakos kiszerelésnél, az valahogy szimpatikusabb megoldás számomra.
A beszélgetés nem titkolt célja volt, hogy minél több embert bekapcsoljunk a véradás folyamatába. Tudom, hogy cégekkel és a dunaszerdahelyi városházával is van élő kapcsolat, amikor is kiszállnak a hivatalba, és a dolgozók ott adnak vért.
H.A.: Igen, májusban is megyünk, júniusban pedig a Metrans cég lát minket vendégül.
Több ember ad most vért, mint korábban?
H.A.: Hullámzó, de nagyon nagy szükség van a vérre.
P.E.: Mi is adunk be vért. Aki nincs olyan állapotban, hogy be kelljen feküdnie, ha hoz magával kísérőt, a kolléganők tudnak neki vért adni. A Covid után észrevehetően egyre több embernek van szüksége vérre, sajnos elhanyagoltabbak a betegek, mint azelőtt.
A közegészségügy helyzetéről nem akarok vitát nyitni, mert az egész estét betöltené. Létezik a véradásra való nevelés?
H.A.: A fiatalok nagyon aranyosak, mert most már két éve szólítjuk meg az iskolákat novemberben és februárban, a szalagavatókkor és Valentin-napon. Ilyenkor kis kulcstartóval, muffinnal, mézeskaláccsal kedveskedünk. Nagyon tetszik nekik, bejelentkeznek, jön velük pedagógus. Nem mindegyikük, de néhányan azért visszatérnek.
P.E.: Volt két srác, akik jártak és azt mondták, hogy gyakrabban kell jönniük, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak aznap jönnek, amikor valamiből dolgozatot írnak.
Ilyen visszatérő fiatalokat kívánok a továbbiakban! Mindenki, aki teheti, adjon vért vagy vérplazmát 65 éves korig. Nagyon köszönöm a munkát, amit csapatként végeznek: tegyék ezt a továbbiakban is! Ha az ember vért adhat, az egy ünnep, mert az azt jelenti, hogy van olyan egészségügyi állapotban, hogy ezt megteheti. Köszönöm a beszélgetést!
