Jelentés a Habos Napokról | E01

Fájó vereség a magyar Eb-nyitányon

FOTÓK: FEKETE NÁNDOR, SZABÓ PÉTER PÁL (1) 

Megkezdődött a németországi kontinensviadal a magyar válogatott számára, s ezzel egyidejűleg beindult a nagyüzem a Klikkout és a DAC 1904 által közösen szervezett Dunaszerdahelyi Habos Napokon. Persze még pénteken megejtettük az ünnepélyes megnyitót, ahol íziben csapra verték a söröshordókat. És a német–skót nyitómérkőzés 5:1 lett, de minden kétséget kizáróan csak a magyar nemzeti tizenegy képes masszív tömegeket megmozgatni a környéken.

Nyolc év telt el azóta, hogy… kimondani is sok! Szinte egy évtized, ami alatt sok minden történt velünk. S aminek meg kellett történnie – mert úgy volt megírva a csillagokban – azok elől a dolgok elől nehéz lett volna kibúvót találnunk. Jó és rosszabb emlékek, örömök és borúsabb epizódok egyaránt, amelyeket együtt éltünk át itt a Csallóköz fővárosában.

Pár héttel az esemény előtt vetődött fel a gondolat… de miket beszélek, hiszen alig néhány hete lett eldöntve, hogy ismét megrendezik a Habos Napokat.

S mert a dolgok elébe kellett menni, Chili, vagyis Poór Tibi, a Klikkout főszerkesztője azon nyomban megszólított, viszont én csípőből nemet mondtam: Nem, én ugyan soha többé nem fogok mikrofont a kezembe! Ott vannak a fiatalok! Szép volt, jó volt, de ennyi volt. Aztán telt-múlt az idő, és a határozott nemből bizonytalan igen lett: Oké legyen, az első két magyar meccset vállalom. Egy esős délelőtt pedig nekifogtunk a sátornak.

Csütörtök: Hangpróba a nulladik napon, egy fiatal srác tüsténkedik előttem a laptopjával. Ez ám technika, nyolc éve egyik dugót ide, másik dugót oda szúrtuk, de laptopra nem emlékszem.

Ahogy a VAR-ra sem. Szerintem öregszem, ámbár ezzel talán nem vagyok egyedül. Áll a sátor, az asztalok is hetyke sorokban, rengeteg. A LED-kivetítőn már a Habos Napok logója hívogat, és Balázs légtornász módjára helyezi fel a résztvevő országok zászlaját. Megtaláltam a legszebbet!

Szombat: Magyarország–Svájc. Kora reggeltől érkeznek kiutazó szurkolótársainktól a szebbnél szebb kölni képek.

Dunaszerdahely, Habos Napok: Hogy volt-e bennem lámpaláz kiállni X év múltán ennyi ember elé? Egy fikarcnyi sem! Csak a magyar válogatott hozhatná azt a szintet, amitől a dunaszerdahelyi sörsátor nagyérdeműje anno meccsről meccsre egyre jobban bekattant – gondoltam magamban. És igen, legbelül meglehet vészmadár voltam, pedig ez a csapat ugyanaz a csapat, akik a selejtezőcsoportból vereség nélkül jutottak el idáig.

„A magyarság nem kalapdísz, hanem a szíve mélyében viseli a magyar…”

Megidézve Gárdonyi Géza sorait két óra előtt indulok a MOL Arénához, majd a család is jön utánam. A Habos Napok sörsátra kisvártatva megtelik élettel, az ételek illatával, és persze a jobbnál jobb habzó nedűvel. Rövid eligazítás Chiliékkel és kezdünk, csak még kiakasztok egy családi ereklyét a „kerítésre”. Nagyapámtól kaptam gyerekkoromban a mostanra közel fél évszázados magyar zászlót! A doboknál Marci és Levi, a mikrofon mögött jómagam. 2017. decemberében volt utoljára a kezemben élesben, még tudom, hogy kell bekapcsolni. Fél három, hangolunk, Dunaszerdahelyről Kölnbe üzenünk, mert hiszek benne, hogy lélektanilag így helyes. A Mikulásról is tudjuk az igazságot, mégsem vesszük el a gyermekek örömét!

„Eljött a meccs napja, mi újra itt vagyunk!
Nem adjuk fel soha, szívből szurkolunk!
Küzdünk a címerért, mert miénk ez a föld!
Három szín mi éltet, a piros, fehér, zöld!”

Egyértelmű, hogy kölni stadionban a magyar szurkolók lesznek túlsúlyban, Dunaszerdahelyen pedig legfeljebb pár karóra svájci. A kezdő sípszó előtti Himnusz reményekkel teli, de az első 45 perc bizony sok ember kedvét szegi. Két televíziónak is nyilatkoztam – a szünetben, valamint a meccs után –, de mit is? Valami olyasmit, hogy a dunaszerdahelyi közönség, ahogy a MOL Arénában, úgy itt is eredményfüggő. A hangulathoz játék kell, a játékhoz viszont buzdítás. De csak a kemény mag számara lesz tökmindegy, ők akkor is szurkolnak, ha már mindenki lemondott rólunk. Ez tulajdonképpen így van rendjén, és illik is tiszteletben tartani! Tehát legyetek szívesek felállni! Stb.

Valójában ez a rendezvény arra hivatott, hogy összehozza az embereket, az egyszerű nézőt, és a vérmesebb fanatikusokat egyaránt. Jó időben esznek, isznak, csak a mérkőzés alakulása kissé fájó.

A 12. percben megszerezte a vezetést a svájci válogatott, s bár a VAR megvizsgálta a szituációt, mi ott az óriás LED-kivetítő előtt is tudatában lehettünk, bizony nem volt les. A vezetést követően végig uralták az első játékrészt a piros mezesek – a magyar nemzeti tizenegy tiszta fehér szerelésben lépett pályára – s főleg ez, na meg a rengeteg technikai hiba volt az oka, hogy a nagyérdemű nem lehetett felhőtlenül boldog. Pedig a dobok peregtek, s úgy érzem, a hangom is bírta. Kár a második bekapott gólért, de sajnos „rászolgáltak” Rossi mester fiai.

Lelombozódott tekintetek a szünetben, innen nehéz lesz kimásznunk – mondták páran. 3:2-es magyar győzelmet tippeltem, a kettő oda már megvan – válaszoltam.

A második félidő elején a kezdeti svájci rohamokat követően sikerült átvennünk a kezdeményezést. Élénkebbé váló játékunktól a sörsátor hangja is megjött. Az eddigi legnagyobb helyzetünk maradt ki, majd a 66. percben Szoboszlai beívelését Varga Barnabás már értékesítette. Fejjel, bevetődve, védhetetlenül – 1:2. Most először éreztem a 2016-os Habos Napok-fílinget. Először, de sajnos utoljára, mert az egyenlítés már nem jött össze. Talán nem tettünk meg mindent érte, és a nagyobb kockázatvállalás szintén megbosszulta magát, mert a rájátszásban újabb gólt kaptunk. Ezzel pedig eldőlt a mérkőzés, mindenesetre rajtunk nem múlott.

A lefújás utáni Himnusz keserédes soraival zárjuk a magyar nemzeti tizenegy Eb-nyitányát,

ami egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük.

Megköszönve a szurkolást két dobosommal, Marcival és Levivel egyetemben elbúcsúzunk. Szerda este az Eb-házigazda németek elleni mérkőzésen találkozunk ugyanitt, abban bízva, hogy a folytatás magyar szempontból eredményesebb lesz! Mindörökké Magyarország! Hajrá, Hab!

MAGYARORSZÁG–SVÁJC 1:3 (0:2)

Gólszerzőnk: Varga Barnabás

Magyarország: Gulácsi – Lang (46. Bolla), Orbán, Szalai (79. Dárdai) – Fiola, Nagy Á. (67. Kleinheisler), Schäfer, Kerkez (79. Ádám) – Sallai, Szoboszlai – Varga B.

(Roberto)

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább