FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A Fenyves lakótelep gyakorlatilag a Rózsaliget folytatásaként épült, viszont akkoriban még nem külön negyednek, hanem az Északi lakótelep részeként. Szándékosan nem Észak 1-et írok, hiszen az Észak 2. ekkor még nem létezett, tehát nem is kellett mitől megkülönböztetni. A rendszerváltás előtt Februári győzelem tér, a két negyed közti utcát pedig Februári győzelem utcának nevezték. Ez tulajdonképpen az a MOL Arénával szembeni utca, ami a Sport utcát összeköti a Mező utcával. 1990-től a dunaszerdahelyi képviselő-testület határozata alapján Fenyves, szlovákul Boriny. Nevét a lakóházak közé ültetett fenyőfákról kapta.
Mivel a polgári ellátottsághoz szükséges kiegészítő egységek mindegyike – úgy is mint az üzlethálózat, az óvoda és bölcsőde – a Rózsaligetben épültek fel, a Fenyves valójában csak háromemeletes blokkokból és garázsokból áll. Nincs itt semmi látnivaló? Kivétel ez alól az a játszótér, ami napjainkban is megtalálható itt – és csupáncsak átépítve lett –, illetve egy szökőkút, amit már nagyon régen virágágyásnak használnak. Amikor Petivel, a fotósunkkal egyeztettem, fel is hívtam rá a figyelmet, hogy kell egy kis képzelőerő. Semmi sem emlékezteti már szökőkútra, s aki kevésbé jártas a környéken, annak nem lesz egyszerű megtalálni. De Peti ügyes gyerek!
A Fenyves egykori látványossága, egy mozaikcsempével borított négyzet alakú szökőkút volt. Csak a betonkoszorúja maradt hírmondónak, amibe földet pakoltak és virágágyásként éli mindennapjait.
Körülötte viszont még mindig ugyanolyan „társadalmi élet” folyik, mint anno. Jellemzően nyugdíjaskorú asszonyok és urak ülnek az itt lévő padokon, és beszélgetnek. Talán azt is megvitatják, milyen szép volt egykor ez a szökőkút, és mennyi gyerek lelte örömét a medencéjében való pancsolásban. A Rózsaligetitől kisebb, viszont mélyebb szökőkút medencéjében, amit apró, színes mozaikcsempék díszítettek a kék szín dominanciájával. A Nap sugarai a víz tükrében megtörtek, az apró csempécskék pedig szinte ragyogtak, kincset sejtve a mélyben. Holott a kincs maga a látvány volt, a gyermeki ártatlanság fantáziájának ékköve.
A szökőkutak látszólag „felesleges” esztétikai kiegészítői az utcaképnek, főként a lakótelepeken, de ez a szökőkút valóban egyfajta találkozási pontnak számított.
Valószínűleg pontosan ezt a szerepet szánta neki a korabeli városvezetés, ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy a mai modern korban is tervezzenek egy lakópark architektúrájába szökőkutat?! Ki-ki otthon, a saját kertjében igen, ami merőben eltér a szökőkutak küldetésétől, a közösségi lét erősítésétől. Ezt a szerepet itt a Fenyvesen manapság egy funkcionálisabb építmény gyakorolja, mégpedig az a játszótér, amiért annak idején az egész város megmozdult, s végül itt került kivitelezésre. Ismeritek azt a játszóteret, ahol Maja, a méhecske és társai várják a folyton örökmozgó gyerekeket? Tulajdonképpen az Észak 1. lakótelep egyetlen játszóteréről van szó, ami nem városi beruházásként jött létre!
2000 elején a dunaszerdahelyiek példátlan összefogásról tettek tanúbizonyságot, s ennek köszönhetően a Lidl áruházlánc országos versenyének nyertesei közé kerültek, ami azt jelentette, hogy városunkban új játszótér épül a német vállalat forrásaiból.
Sokat segített az a Facebookon megalakult csoport, melyet néhány édesanya koordinált, azzal a céllal, hogy toborozza, összefogja a helyi lakosokat. A városvezetésnek csak a helyszínt kellett kiválasztani, hová épüljön fel a „Méhecskés játszótér” – ahogy ikergyermekeink hívják, mert bizony a Nyugati lakótelepről is képesek vagyunk rendszeresen elsétálni ide az élményért. A választás a Fenyves lakótelep addigra lepusztult játszóterére esett, ez lett előbb lebontva, majd újjáépítve a Lidl, és persze a lakosság szavazatainak jóvoltából.
Noha a koronavírus-járvány hátráltatta a beruházást, 2021-ben végül megépülhetett, és augusztus 13-án átadásra kerülhetett a mutatós játszótér, ahol egy klasszikus mese, a Maja, a méhecske figurái elevenednek meg.
A modern játszótéren több játékegység helyezkedik el: a gyerekek két várban, homokozóban, körhintán, hintán és csúszdán is játszhatnak. Emese és Máté bizony itt csúszdáztak életükben először „egyedül”, a mindenkor bevállalósabb Emese a nagy, míg a félénkebb Máté a kis csúszdát hódította meg magának elsőként, s ezzel egy új szint kezdődött az életükben. A körhintának nálunk szintén saját neve van, ez a „pörgönc”, ahogy később pörgönc lett minden hasonló körhinta a városban. A rugóshinta Maját és Vilit, a fiúméhecskét ábrázolja. Filip a szöcske, és a többiek pedig valamelyik játékegységen kaptak helyet. Amikor meglátom őket, nyugodjék Karel Gott énekhangja jut az eszembe. Bizonyára még emlékeztek rá, ő énekelte a mese főcímdalának nemcsak a cseh és szlovák verzióját, hanem az eredeti németet is!
MÉG TÖBB FOTÓ A FENYVES LAKÓTELEPRŐL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
