FOTÓK: FEKETE NÁNDOR ARCHÍV
A svájciak elleni mérkőzés másnapján berekedve ébredtem. Mi tagadás, eléggé beleéltem magam a szurkolásba, így a vasárnapom meglehetősen „csendesen” telt. Mindeközben a MOL Aréna mögött a gyerekeknek szánt „szektor” is felépült, légvárakkal, vetélkedőkkel és arcfestéssel. A lengyel–holland (1:2) mérkőzés apropóján Straka Gábor – többek között a Ruch Chorzówban is megfordult – egykori kiváló labdarúgónk, illetve Horváth Zoltán doktor, a HC DAC elnöke is a sörsátor vendégei voltak.
Még mindig a vesztes találkozó képfoszlányai peregtek előttem, amikor a közösségi oldalakra megérkeztek az első igazi emlékképek, na meg az aftermovie: Hatalmas buli volt, barátom! – szólt hozzá Roman. Igen, erről beszéltem az első epizódban, egy ultrának nem az eredmény az elsőrangú szempont, hanem az átélt élmény, az az életérzés, ami tetőtől talpig feltölti szervezetét. Feltölti, másszor elemészti, mégis újra és újra sorban áll érte. Aztán „füstbe mártja” bánatát, máskor pedig az örömét.
Hétfő, negyedik játéknap: Megkezdte az új idényre való felkészülését a DAC, szeretett csapatunk néhány játékosa a Habos Napokra is kilátogatott.
Kacharaba a román–ukrán (3:0), míg Trusa, Dimun és Herc a belga–szlovák (0:1) Eb-csoportmérkőzés vendége volt. Csapattársaikkal egyetemben természetesen aláírásaikkal sem fukarkodtak az érdeklődők legnagyobb örömére. Keddre, tehát az ötödik játéknapra végre a hangom is visszajött, majd koraeste a Habos Napok gyermekszekcióját látogattuk meg a családdal, ahol gyakorlatilag többen voltak, mint a török–georgiai (3:1) meccsen.
Le a kalappal az arcfestő hölgy előtt, akit szabályosan megrohamoztak a gyerekek szebbnél szebb motívumokat óhajtva!
Belesve a sátorba is, Bíró Tomi ezúttal a MOL Aréna tervezőjét, Ambrus Csabát köszöntötte. Estére pedig egy igazi élő DAC-legenda, Petr Kašpar érkezett a portugál–cseh (2:1) Eb-csoportmérkőzésre. Megkóstoltam a nagymegyeri Rye Island és a galántai Galgan kézműves söröket, ahogy az egy lokálpatriótához illik. Nem bántam meg!
Szerda, hatodik játéknap: Ha Petőfi Sándor vezényelte volna az esti Németország–Magyarország mérkőzést, bizonyára ezekkel a szavakkal indít: Talpra, magyar!
Kapunyitásra a svájci Nyonban kisorsolták az UEFA Konferencia-liga 2. selejtezőkörének párosításait, a DAC a Sheriff Tiraspol–PFC Zire párharc vesztesével mérkőzik a 2. selejtezőkörben. Az Eb-csoportkör 2. fordulóját a horvát–albán (2:2) összecsapás nyitotta, ezt követte az általunk olyannyira várt nemzeti tizenegyünk stuttgarti találkozója a házigazdák ellen. Mindenki tisztában lehetett, mekkora tétje lesz! Chili egy akkurátusan kidolgozott programmal ismertetett részletről részletre, hogy minden klappoljon. Vendégünk volt Németh Krisztián, a DAC Akadémiai igazgatója, illetve a DAC U16-os bajnokcsapata, valamint Csinger Márk és Vitális Milán, felnőtt csapatunk két kedvence. Örültem a kézfogásnak srácok, sok sikert az új idényre!
A dobokhoz a dunaszerdahelyi lelátó ikonikus alakja, Bugár Ervin csatlakozott – a két ifjú titán, Marci és Levi mellé.
Nem hiányozhatott azonban a mérkőzés előtti bevezetőműsorból Valaskó Feri sem, aki mi mást, mint a Nélküled c. dalt hozta el a Habos Napok csordultig telt sörsátrába. Odakint rekkenő hőség, idebent feltüzelt szenvedély:
Édes hazánk, itt vagyunk,
Magadra sosem hagyunk!
Piros-fehér-zöld a színünk,
Érted dobog a mi szívünk!
Marco Rossi szövetségi kapitány két helyen változtatott a svájciak elleni kezdőcsapatán. Az első mérkőzéshez képest sokkal harcosabban, fegyelmezettebben játszott a magyar válogatott, de mindez kevésnek bizonyult a végső győzelemre is esélyes házigazdák ellen. A játékvezetői hármas ugyanakkor nem ütötte meg a kontinensviadal szintjét. A németek első gólját biztosan szabálytalanság előzte meg, de hiába a VAR-vizsgálat, a gólt megadták. Pedig ígéretesen kezdtünk, és a sörsátor is kellően belelendült, aztán ahogy múltak a percek és a németek előnybe kerültek, a lelkesedés is alábbhagyott. A zavaró „csendet” Szoboszlai szabadrúgása törte meg, amelyet Neuer üggyel-bajjal védett. Illetve, amikor az első félidő ráadásperceiben Sallai a hálóba fejelt ugyan, de a játékvezető les miatt nem adta meg a gólt. Fújd meg a sípod, fújd meg jól… – elnézést, gyerekek is voltak.
Jókor jött a szünet a rekkenő hőségben, hogy szusszanásnyi időhöz jussunk, mind Stuttgartban, mind Dunaszerdahelyen.
A fordulást követően akadt néhány ígéretes elfutásunk, mind kevesebb sikerrel. A németek mindeközben egyre inkább átvették az irányítást. A 60. perc tájékán Varga Barnabás kecsegtető helyzetből a jobb felső sarok fölé fejelt. Az ilyen pillanatok adtak erőt, látva, hogy felugrik helyéről a nagyérdemű. Nem sokkal később a németek megduplázták előnyüket, s bár ezt követően is zúgott a mindent bele, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ismét üres kézzel távozunk. Ebben a cserék sem hoztak érdemi változást. Kb. 11-15 perccel a vége előtt kénytelen voltam én is cserét kérni a hangtechnikusunktól: lemerültek az elemek a mikrofonban. „Kinyírtam a batrikat” – somolygott a lelkem.
A csoport másik mérkőzésén: Skócia–Svájc 1:1. Magyarország pont nélkül jelenleg az utolsó, s csak matematikai esélye maradt a továbbjutásra.
A lefújás után talán még az első mérkőzésnél is szomorúbban szóltak Kölcsey Ferenc sorai. Fent állva a színpadon a három dobossal – két szélén a fiatalok, középütt pedig az örök fiatalok: Ervin és én. Hogy mégis mire volt jó ez a „felhajtás”? Régi ismerősökkel találkozni, fanatikus drukkerek szemében a saját tükörképem látni, megtörve bár, de feladva soha! Látni, hogy bár fogytán és porlad a felvidéki magyar (szurkoló) – ahogy a MOL Arénában a DAC-drukker – pár fiatalt még nem rontott meg a világ, így reményteli lehet az utánpótlás. Az est (számomra) legmeghatóbb jelenete mindazonáltal a büféknél történt, amikor egy utolsó pohár sörért sorban állva két ismeretlen fickó szólított meg:
„Nem ismerjük egymást, de köszönjük a kitartó buzdításod!” És ugyanilyen üzenetek régi cimboráktól, holott a cápó képes személyes kudarcként átélni a sikertelenséget. Megszaggatná ruháit, hamut szórna a fejére…
Tisztelt nagyérdemű, én most mint a Habos Napok vezérszurkolója elköszönök, hiszen az előzetes tervezet alapján a harmadik magyar mérkőzést nem állt módomban vállalni. Aztán, ha továbbjutunk… Egyben szeretnék megkérni mindenkit, kövessétek Bálintot és Botit a vasárnapi skótok elleni mérkőzésen. Ahol majd Rossi mester fiai megkísérelhetik a lehetetlent, vagy legfeljebb a tisztes helytállást. Köszönök mindent! Mindörökké, Magyarország!
NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2:0 (1:0)
Magyarország: Gulácsi – Fiola, Orbán, Dárdai M. – Bolla (75. Ádám), Nagy Á. (64. Kleinheisler), Schäfer, Kerkez (75. Nagy Zs.) – Sallai (87. Csoboth), Szoboszlai – Varga B. (87. Gazdag).
(Roberto)