A cikk megjelent a Klikk Out 2024/06. számában.
Harag Anita négy éve a költői című első novelláskötetével, az Évszakhoz képest hűvösebbel azonnal felkeltette az olvasóközönség és a kritikusok figyelmét, és megnyerte a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat is. Már akkor kiforrott stílussal rendelkezett, és remekül bánt a műfajjal. A Valakire mindig gondolni kell a korábbihoz hasonlóan kifejezetten rövid, pár oldalas szövegekkel van tele, melyek stílusban, témában szorosan összetartoznak.
Ami kifejezetten jellemző ezekre a novellákra, az a finom árnyalatok érzékeltetése, és a melankolikus hangulat mellett egyfajta szándékolt, és jól adagolt homályosság. Belecsöppenünk egy élethelyzetbe, egy szituációba, kapcsolatba, és eleinte nem világos, kicsoda az elbeszélőnk, mi a motivációja, milyen viszonyban van a másik szereplőnkkel. Mindez szépen, lassan bontakozik ki, van, hogy egészen csak a végére. A sorokból pedig csak úgy szivárog a vágyakozás, annak különböző formáiban – vágyakozás a múlt után, egy, az életünkben jelen már nem lévő személy után, az elvágyódás… A mesterien megválasztott címek pedig ugyanazt a sejtelmességet hordozzák, mint a szövegek, amelyeket jelölnek. Aki szívesen olvas novellákat, annak mindenképp jó szívvel ajánlom a Harag Anitáéit.
