Az előítéletektől szinte már hemzseg a világ. Mindenre és mindenkire rá tudunk húzni valamiféle jelzőt, anélkül, hogy bármit is tudnánk róla.
Hajlamosak vagyunk ránézésre, pillanatnyi élethelyzetek alapján megítélni valakit, ami nagy hiba, hiszen ezekre egyáltalán nem lehet alapozni.
- A szőke nők például el vannak könyvelve butának. A vékony emberekről úgy gondoljuk, hogy egy poharat sem bírnak felemelni, hiszen nincs bennük erő. A túlsúlyos emberek pedig bizonyára mind lusták.
- Ha egy kisgyermekes anyuka ápolt, igényes a külsejére, csinosan jelenik meg, akkor ő egészen biztosan elhanyagolja a gyermekét, mert ahelyett, hogy vele foglalkozna, külsejére, megjelenésének tökéletesítésére fordítja minden idejét.
- Vagy, ha mondjuk egy hároméves lurkó még nem beszél folyékonyan, az is csak azért lehet, mert a szülei nem foglalkoznak vele megfelelően.
Természetesen a munkahely is meghatároz bennünket.
- Mert, ha mondjuk épp egy fesztiválon szeded a szemetet, akkor buta vagy, egyenesen semmirekellőnek néznek.
- Amennyiben 30 éves kor felett valaki még nem házas, s nem is vált el, akkor azzal biztosan nagy baj van. Csakis egy elviselhetetlen, kibírhatatlan személyiség lehet. Ha pedig ne adj Isten mondjuk 40 évesen egyedülálló valaki, azt egyenesen képesek vagyunk máglyára vetni, hiszen ennek komoly oka lehet. Azonnal azt gondoljuk, hogy senki sem képes megmaradni mellette, annyira rossz emberről van szó.
- Ott van még az is, amikor valaki csalódást okoz. Például volt egy ekecsi (megjegyzem teljesen random példaként írom épp Ekecset) barátod, aki átvert, akkor attól kezdve minden egyes ekecsi származású emberre rossz szemmel nézel, mert tuti mind hülye.
Ezek, s az ezekhez hasonló borzalmas sztereotípiák iszonyatosan ártalmasak. Annyira abszurd butaságok, hogy sok esetben talán észre sem vesszük őket. Viszont, a másik fél, aki felé irányul ez az előítélet, nagyon is érzékeli azt. Bele sem gondolunk, mennyire megbánthatjuk ezekkel a másikat, akár még szorongást is kelthetünk valakiben. Pedig nem lenne semmi más dolgunk, csak megismerni valakit, még azelőtt, hogy elítélnénk.
Mert, hogy is ítélhetünk meg bárkit anélkül, hogy ismernénk? Egy hajszín, munka, megjelenés, vagy mással szerzett rossz tapasztalat nem ok arra, hogy bárkit feketelistára tegyünk.
Kissé talán szentimentális elképzelés, de mi lenne, ha egyszerűen csak elfogadnánk, hogy mindenki más és más. S ha valakit nem ismerünk, akkor nem mondanánk és nem is gondolnánk róla semmit. Hiszen, ha arra sem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük, akkor mégis milyen jognál fogva ítéljük el, s mondunk róla rosszat?
Szaporíthatnám a szót, de a lényeg, hogy az előítélet nemcsak, hogy nem szép dolog, de kárt is okozhatunk vele. Ezt soha ne feledjük, amikor hatalmába kerít minket a sztereotípia nevű mumus…