Az eddigi Európa-bajnokságot értékelte két focirajongó, Dohorák Bence és Zirig Ádám.
Melyik csapat okozta neked a legnagyobb meglepetést?
Dohorák Bence: Ha választanom kéne, Ausztria lenne az. Sosem tartottam őket nagy csapatnak, de mégis megmutatták a csoportkörben, milyen jól tudnak teljesíteni és működik köztük a kémia. Nem mellesleg remek futballt játszanak, ami gyors és eseménydús, ellentétben más nagy csapatokkal. Reális esélyt látok arra, hogy továbbjutnak a negyeddöntőbe, ahol ismét megverik a hollandokat.
Zirig Ádám: A csoportkör mindig tartogat váratlan fordulatokat, és az idei torna sem volt kivétel. A magyar csapattól többen nagyobb eredményeket vártak, de a mentális nyomás sajnos rányomta a bélyegét a teljesítményükre. Ami az elmaradt eufóriát illeti, azt a georgiaiak szereplésében találtuk meg: nem a csillogásra helyezik a hangsúlyt, nem sztárolják túl a nápolyi sztárt, Khvicha Kvaratskheliát, hanem egységet mutatnak. Ez az összetartás, ami manapság gyakran hiányzik a társadalmunkból, az ő sikerük titka.
Szerinted melyik játékos teljesítménye a legjobb?
D. B.: Nehéz választani, mindez a végén fog kiderülni, szerintem. Az első három helyre Musiala, Lamine Yamal és Nico Williams kerül holtversenyben. Mindhárman fiatalok és a válogatottjuk támadóközpontjaik, nélkülük nem is lenne ilyen effektív a német vagy a spanyol válogatott. Florian Wirtzet is megtippeltem volna, hogy a legjobbak között lesz, de valahogy Musiala mellett csendesebb és visszafogottabb a játéka.
Z. Á.: Fontosnak tartom, hogy kiemeljük a tehetséges egyéneket a nemzeti válogatottakban, de nem helyes azt várni, hogy egyetlen játékos oldja meg az egész csapat problémáit. Külön figyelmet érdemel például Jamal Musiala a német válogatottban és Lamine Yamal a spanyoloknál – kettejük előtt akár még öt Európa-bajnokság is állhat. Hihetetlen, hogy ilyen fiatalon milyen könnyedséggel és magabiztossággal játszanak ezen a szinten. Emellett nem szabad elfeledkeznünk Toni Kroosról sem, aki közel 100%-os passzpontosságával és elképesztő játékintelligenciájával a pálya egyik legkiemelkedőbb alakja. Ez az utolsó Európa-bajnoksága, és minden egyes mérkőzés lehet az utolsó a karrierjében, mivel a torna után visszavonul. Biztosan hiányozni fog és a futball szegényebb lesz nélküle.
Kinek drukkolsz?
D. B.: Hát egyértelműen a magyaroknak. 🙁 Most utólag az osztrákoknak, amiért jól teljesítettek a csoportkörben. Valamint a törököknek is, úgy érzem, most kezdődik igazán a török aranygeneráció hiszen van pár 20 év alatti tehetségük, akik már a csapatban is vannak pl. Arda Güler, Kilicsoy, Kenan Yildiz.
Z. Á.: Amíg a magyar válogatott versenyben volt, izgatottan szurkoltam nekik, hiszen magyar anyanyelvű vagyok. Ugyanakkor figyelemmel követtem a szlovák válogatott szereplését is, mivel játékvezetőként hozzájuk tartozom. Nagy csalódás volt látni, hogy csupán másfél percre voltak Anglia kiejtésétől. Most pedig a házigazda németek játékára összpontosítok. Ők már a mérkőzések első pillanatától kezdve ellenfeleikre rontanak, és rendkívül precízen támadnak. Az ő stílusuk áll a legközelebb hozzám – soha nem adják fel, amíg van esély, és ha érzik a lehetőséget, azonnal letámadnak. Ez az igazi rock&roll!
Véleményed szerint mely csapat a legesélyesebb a győzelemre?
D. B.: Én egyértelműen a spanyolokat tartom a legesélyesebbnek. Bár sokan az angolokat, de szerintem messze nincs olyan jó kémia a csapatban mint a spanyoloknál, akik minden meccsen a maximumot nyújtják. A másik ágról szurkolok az osztrákoknak a döntőbe jutásért.
Z. Á.: Úgy gondolom, hogy a mezőny rendkívül kiegyensúlyozott, azonban az ágrajz egyik oldala igazi kihívásokat tartogat, hiszen ott olyan gigászok találhatók, mint Spanyolország, Németország, Portugália és Franciaország. Ahogy mondani szokták, a labda gömbölyű, bármi megtörténhet. A foci iránti szenvedély összeköt minket: boldogsággal tölt el látni, hogy sokak számára ez a sport olyan esemény, amely tervezett találkozásokat jelent. Legyen az egy meccs hátterében, ahol összegyűlünk, beszélgetünk, együtt nevetünk vagy sírunk. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy az életben az öröm mindig jelen van, ha a megfelelő helyen és a megfelelő emberekkel vagyunk. Bár egy gól nem változtatja meg a kenyér árát, de az együtt megélt pillanatok száma gyarapodik, gazdagítva nemcsak a napjainkat, hanem az emlékeinket is.
