A dunaszerdahelyi közönség a Tündérkert Fesztivál keretében, június 22-én láthatta először Romankovics Edit legfrissebb rendezését, amely a Gurigongo Symposium és a Vekker Műhely közös produkciójaként jött létre. A szövegkönyvet a színészek improvizációi alapján Kuklis Katalin írta meg, produkciós vezetőként pedig egy másik Vekker Műhely-tag, Czuczor Nóra segítette az előadás megszületését.
A színpadi játék négy női szereplőt vonultat fel, akik életkorukban, társadalmi státuszukban különböznek, de egy céges buli összehozza őket. A darab során a női lét különböző aspektusait vizsgálhatjuk meg nagyító alatt: munkahelyi pletyka, megcsalás, boldogtalanság, házasság, spiritualitás, anya-lánya kapcsolat, és az a bizonyos generációs örökség, amelyet továbbadunk egymásnak. Minden olyan, tudattalan becsípődés, amely azt mondatja velünk, hogy a nőnek erősnek kell maradnia, bármi is történjék, és megbízható támaszt / szolgát / lelki szemetesládát játszva kell alárendelnünk magunkat, férjeink mindenkori akaratának.
Érdekes fordulatot vesz a játék, amikor Enikő (Hostomský Fanni) bejelenti, hogy férjhez megy, mire a másik három nő (Bandor Éva, Romada Rakottyay Katalin és Holocsy Krisztina) egy emberként nevetik ki a fiatal, szerelmes lányt. Kiégettek, dörzsöltek, nem hisznek már benne, hogy az Igazi egyáltalán létezhet. De mi van, ha mégis? Vagy mi van, ha a többiek csak jószándékúan próbálják észhez téríteni a lányt, aki a színpadon és képletesen is, rózsaszín szemüveget visel?
A darab őszintén beszél az anya-lánya kapcsolatrendszerről is, arról, hogy mennyire nehéz nemet mondani a saját anyánknak, mert ha a sarkunkra állunk, akkor talán végleg elveszítjük a szeretetüket. Hostomský Fanni írta az előadásban elhangzó összes dalt, amelyek szövegei cseppet sem banálisak, sőt, érzékletesen hangosítják fel a nők gondolatait. Az őszinteség és a humor kettőse teszi igazán elsöprő erejűvé az előadást. Apropó humor, a darab bővelkedik csattanós beszólásokban és meglehetősen ügyesen mutatja meg a nők világát egyfajta „felülnézetből“ is, patikamérlegen kimérve a túlzást és az abszurdot.
Nehéz momentumok persze ugyanígy megjelennek, minden egyes sóhajra, jelentőségteljes összenézésre, kiborulásra van idő – és bizonyos témák megkapargatásánál a zsebkendők is előkerülnek a nézőtéren.
Tapasztalatból mondom, hogy aki beül az előadásra, készítsen be legalább pár darabot, mert könnyen előfordulhat, hogy az egyik percben még a zseniális Bandor Éva partvisnyélen gitározásától kap majd röhögőgörcsöt – a másik pillanatban meg úgy „nyakon fogja verni“ egy másik téma, amitől meg fog rendülni lelkileg.
Nemtől függetlenül, bárkinek bátran ajánlom az előadást, mert szórakoztatás terén legalább akkorát domborít, mint gondolatébresztés szempontjából.
