FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mondják, hogy ha egy férfi ok nélkül vesz ajándékot egy nőnek, annak mindig oka van. Azt is hallottam már, hogy a mosoly a legelőnyösebb ékszer, amit egy hölgy csak viselhet. Na de mi a helyzet az ok nélkül, – vagy a nagyon is okkal vásárolt –, valódi ékszerekkel? Vásárolunk-e, és ha igen, kinek, milyen célból és milyen típusú ékszereket veszünk manapság mi, férfiak a nőknek, illetve a nők a férfiaknak? Melyek az aktuális trendek, és vajon divat-e manapság ékszerrel kedveskedni a másiknak? Ilyen és az ezekhez hasonló kérdésekhez olyan beszélgetőpartner illik, aki ismeri minden csínját-bínját Dunaszerdahely ékszerpiacának: éppen ezért nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívást Drahos Márta közgazdász-mérnök, tanár, a GiGi ékszerüzlet résztulajdonosa.
Márti, nagyon örülök, hogy beszélgethetünk!
Én köszönöm, hogy gondoltál ránk és amiért megszólítottál minket.
Sok mindent csináltál azelőtt, mielőtt belevágtatok volna az ékszerüzletbe: közgazdászként végeztél Pozsonyban, emellett tanítottál is…
Igen, öt évig. Úgy indult az egész, hogy a nővérem dolgozott az ékszerüzletben, én pedig abban az időben egyetemre jártam, méghozzá nappali tagozaton. Viszont sikerült úgy összeraknom az órarendemet, hogy voltak szabad napjaim. Akkoriban az üzlet még csak feleakkora volt, mint manapság, a nővérem pedig egyedül volt a munkára. Nagyon sok volt neki a mindennapi teendő, ezért a tulajdonos megkérdezte, nem tudnék-e az említett szabadnapokon bejárni és segíteni a testvéremnek. Továbbá, mivel könyvelést tanulok a közgazdasági egyetemen, afelől is érdeklődött, nem szeretném-e átvenni az üzlet könyvelését. Ez egy nagyon jó kereseti lehetőség volt a főiskola mellett, így szívesen elvállaltam, és a nővéremmel ketten dolgoztunk az ékszerüzletben. Igyekeztünk egy kis színt vinni a hétköznapokba, hogy látszódjon: egy férfi tulajdonos után két fiatal lány kezébe került az üzlet. Megpróbáltunk választékosabb, színesebb kínálatot adni, amit a tulajdonos észre is vett. Neki akkoriban jött egy üzleti lehetőség, de nem itt a városban, tehát el kellett utaznia.
Mivel látta, milyen ügyesek vagyunk – én a gazdasági részhez is értettem, nővérem pedig nagyon szépen vezette az üzletet –, megkérdezett minket, hogy belemennénk-e egy olyan dologba, hogy öt évre átadná nekünk ez ékszerüzletet. Így lettünk Ani és Márti, a GiGi-lányok.
Úgy egyeztünk meg a főnökkel, hogy miután öt évig csinálja a saját projektjét, visszajön és ahogy ő átadta nekünk, mi ugyanúgy visszaadjuk neki az üzletet.
Elindult egy alkalmi együttműködés, egy beugrós helyzetből jött egy komoly fordulat. 2006-ot írunk…
Hazamentünk, és elmondtuk a szüleinknek, hogy milyen lehetőség áll előttünk. Megijedtek: féltettek minket, hiszen egy ékszerüzlet nem kevés beruházással jár. Viszont bíztak bennünk, így belevágtunk. Ismertek annyira, hogy tudták: a lehető legtöbbet fogjuk hozni ebből a helyzetből. Erre volt öt évünk. Mindössze egyetlen kikötés volt a tulajdonos részéről: az ékszerüzlet nevén nem változtathattunk.
Honnan jött egyébként a GiGi név?
Az előző tulajdonost Gergőnek hívták, akit kiskorában az édesanyja és a nagymamája Giginek becézett. Ezért ragaszkodott hozzá, hogy meg kell hagyni a nevet. Van egy híres Gigi cég, amely kozmetikumokat gyárt, de semmi közünk egymáshoz.
Volt tehát öt évetek, de ne feledjük, hogy 2008-ban jött egy komoly gazdasági válság, amely sok embert, vállalkozást térdre kényszerített…
Sajnos mi is nagyon megéreztük, volt mit csinálnunk. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a tulajdonossal, és öt esztendő után megkérdeztük, mi legyen. Ha úgy dönt, visszajön, nekünk ezt el kellett volna fogadnunk. Viszont öt év alatt teljesen másfelé sodorta őt az élet, úgy döntött, hogy nem szeretne visszatérni az ékszeriparba, sem pedig Dunaszerdahelyre, már nem tudná ezt csinálni. Családot alapított, és azóta is ott él. Mi ennek a döntésnek nagyon örültünk.
Nagyon sok mindent beleraktunk ebbe a projektbe, és öt év után elgondolkodtunk a nővéremmel a névváltoztatás lehetőségén, mivel akkor már nem volt semmilyen kikötés. De úgy éreztük, öt év alatt annyi mindent adtunk ennek a GiGi névnek, hogy akkor már nem volt értelme változtatni.
Az első évek nagyon jók voltak. A tulajdonos alatt töltött évek során valamilyen szinten meg volt kötve a kezünk. Hiába kacsingattunk volna más dolgok felé, megmondta, mit hozhatunk és hogy mennyi pénzből gazdálkodhatunk. Hiába tetszett más dolog a beszállítónál, keretek közé voltunk szorítva. A távozásával ez megszűnt, szabad kezet kaptunk.
Akkor ez egyfajta felelősség, de megkönnyebbülés is volt számotokra. A saját anyagi tőkétek volt benne, másrészt azonban adva volt a szabadság, hogy azt vesztek, amit szeretnétek.
Új időszámítás kezdődött, miután átvettük az irányítást.
Akkor voltál házasság előtt. Nálatok lehet venni olyan ékszereket is, amelyek csak ide készülnek, és ha jól emlékszem, ehhez a házasságod is kapcsolódott valamilyen szinten…
Igen. Az elejétől kezdve voltak beszállítóink, karika- és eljegyzési gyűrűkkel is foglalkoztunk. Ezek azonban mindannyian nagy cégek voltak, ahol gépi gyártás folyik. A nagy változás 2011-ben jött, ugyanis abban az évben volt az esküvőnk, de szerettem volna, ha már 2010 karácsonyára meglesznek a szép gyűrűink: ajándékba egymásnak a párommal. Ezeket szerettem volna a karácsonyfa alatt látni, és ez a mai napig egy nagyon szép emlék. Szóltam is a férjemnek, aki akkor még csak a vőlegényem volt, hogy karikagyűrűt kellene választanunk. Tibor erre azt válaszolta, hogy rendben, de azt szeretné, ha a mi gyűrűinket egy barátja, egy fantasztikus ember készítené, akivel együtt volt katona. Amikor megismerkedtünk, neki is megvolt a saját maga munkaköre, én akkor tanárként dolgoztam, majd mentem az üzletbe. A párom tudta jól, hogy vannak karikagyűrűim, amelyek kelendők, de amikor rólunk volt szó, szerette volna felkeresni azt a bizonyos fiatalembert, akivel jó barátságot ápolt.
Meglepődtél azon, hogy te foglalkozol ezzel és mégis a vőlegényed hoz egy ötletet? A hölgyek általában úgy irányítanak minket, hogy végül azt válasszuk, amit ők akarnak…
A kiválasztási folyamatba nem szólt bele. Elsőként annyit kért csak, hogy menjünk el hozzá, beszélgessünk el vele, és majd eldönthetem, ő csinálja-e. Beleegyeztem, megkerestük a fiatalembert. Volt egy elképzelésem, milyen gyűrűt szeretnék, ami Tibornak is tetszett. A fiatalember el is készítette a gyűrűket, méghozzá kézzel, nem gépi gyártással. Megérkezett a karikagyűrűm, csodaszép volt a munka. A másik, ami megfogott, hogy rendkívül könnyű volt a vele zajló kommunikáció. Ahogy a férjem mondta, tényleg csodálatos emberről van szó. Az illető neve Roman Pacek. Beszéltem vele arról, hogy esetleg adhatnék-e neki más munkát is az üzletben, ő pedig beleegyezett. Több munkát is adtunk neki, és mindig gyönyörű dolgok kerültek ki a kezei közül. Gond nélkül zajlott az együttműködés, majd két évvel később eljött hozzám, és elmondta, hogy egy olyan cégnél volt munkás, ahol hetvenéves volt a tulajdonos. Neki folyamatosan mondta, hogy szeretne fejlődni, gépeket vásárolni, más dolgokat is megcsinálni. A tulajdonos azt válaszolta, hogy ő már hetven esztendős, nem fog gépekbe és más dolgokba befektetni. Roman úgy érezte, hogy ő még túl fiatal ehhez: felmondott, de volt annyira korrekt, hogy az egykori főnöke üzlettársait nem szólította meg, nem kamatoztatta a kapcsolati tőkéjét. Roman szerint mi voltunk az egyetlenek, akik egyenesen őt kerestük meg, nem pedig a főnököt, akivel életemben nem is tárgyaltam. Azt kérte tőlem, nem adnék-e csak neki munkát, mert akkor miattam kiválna a cégtől és saját vállalkozást alapítana. Ez egy nagy barátság kezdete volt, amiben óriási tisztelettel viseltetünk egymás iránt, ami legalább olyan fontos.
Tizennégy évet dolgozunk együtt, mindenfajta konfliktus, nézeteltérés nélkül. Segítő kezet nyújtottunk neki, ő pedig megígérte, hogy nagyon fog igyekezni. A GiGi egyediségéhez ő is nagyban hozzájárult – a különválása után rengeteg továbbképzésen vett részt. Neki a munkája az élete, folyamatosan kutatja az újdonságokat és képezi magát. Többek között Németországban elvégezte a drágakő-beültető tanfolyamot, amelyet nagyon kevesen tudnak csak befejezni. Ő kitüntetettként abszolválta, a munkái rengeteg helyen megjelentek. Ha csak ezzel foglalkozna, az ékszerészek hosszú sorban állnának az üzlete előtt, akik megcsinálnák a gyűrűket, de neki kellene beültetni a drágaköveket. Viszont nála mi vagyunk az első helyen, ezzel megtisztel minket. Ez lett a legfontosabb vonalunk, ezt adtuk Dunaszerdahely városának, ami más. A gazdasági válság idején egyhelyben toporogtunk, kerestük azt a piaci rést, hogy mit kínálhatnánk, ami valami más. Mivel Dunaszerdahelyen több ékszerüzlet is van, ha valamelyik felvesz a kínálata közé valamilyen designékszert, a több is átveszi: ezért a kínálat nagyjából ugyanaz. Mi azt mondtuk, hogy ebben mások leszünk. A gépi és a kézimunka között az a különbség, hogy a gépinél sorozatgyártás zajlik. A követ pedig ragasztóval rögzítik, így amikor jönnek hozzám, hogy köves ékszert szeretnének, igyekszem őket lebeszélni erről, mert a kövek idővel kipotyognak.
Amit nálunk az ékszerész készít, ott nincs ezzel gond. Ő kézzel csinálja: mikroszkóp alatt, milliméteres pontossággal fúrja ki a lyukat és ülteti be a követ. Ez pedig hiba nélkül, stabilan áll. Ezek az ékszerek teljesen más árkategóriában mozognak, mint a gépi készítésűek.
A mai napig is vannak olyan vevők, akik sokallják az árat, és nem engedhetik meg maguknak az ékszert. Néhány év után megkérdeztem tőle, hogy nem lehetne-e vékonyabb, ezáltal olcsóbb ékszereket készíteni. Azt válaszolta, de, viszont nem fog. Akkor azt tanította nekem, hogy nem kell mindig a legolcsóbbnak lennünk, olyanoknak nyújtsunk jót, akik erre vágynak.
A férfiak vagy a nők térnek be gyakrabban hozzátok?
Először a férfiak jönnek be hozzánk az eljegyzési gyűrűért. Sokan stresszelnek, hogy tetszeni fog-e a párjának a választott gyűrű, többen hozni akarják az édesanyjukat vagy barátnőjüket. Mindig azt mondom nekik, ne hozzanak senkit, ez az ő döntésük kell, hogy legyen: az ő egyéniségüket kell tükröznie. A gyűrűt a férfi választja a hölgynek, és nincs olyan, hogy a gyűrű ne tetszen a hölgynek. Én is kaptam a férjemtől, ami az ő ízlését adja vissza: imádom, ez a legfontosabb ékszerem. Nem kell félni választani!
Mit választanak a férfiak ajándék gyanánt? Biztosan vannak, akik többet gondolkodnak, alaposabban végignézik a kínálatot…
Erre nem tudok konkrét választ adni. A férfiak általában drágább ajándékot vesznek, de nehéz egy hölgyet meglepni. Általában a parfüm, a drogéria a befutó, szerintem kevés férfi próbálkozik meg farmer- vagy felsővásárlással, ami sokszor egy hölgy számára is problémát jelent. Ékszerben annyira nem lehet mellélőni.
Ha a férfi választ, drágábbat választ. Mit választanak a nők? Maguknak vásárolnak vagy a párjuknak is?
A férfiakhoz köthető eladás nagy részét az órák teszik ki, de népszerűek az órakísérők, karkötők. Kerek születésnapokra szoktak vinni aranynyakláncot, többen aranymedált is vásárolnak. Az emberek egy idő után tudatosították, hogy ha esetleg az ajándékot nem is hordják majd, akkor is egy értéket ajándékoz neki. Egy olyan értéket, ami megmarad.
Tizennyolc év alatt megállíthatatlanul kúszott felfelé az arany ára, így azon kívül, hogy egy olyan ékszert vásárolnak, amely dekorálja az embert, be is fektetnek. Sokszor hirdetem, hogy az öreg ékszert újra becseréljük.
Behoznak különféle ékszereket, amelyeket még a nagyszülőktől kaptak. Miután mérlegre teszem és elmondom, mennyit érnek, nagyon meglepődnek, hogy mennyi mindent tudnak azon az áron vásárolni. Akkoriban a nagymama és a nagypapa értéket vásárolt, amelyet tartogatott, elrakott, ezt pedig újra értékre lehet cserélni. Amikor nagyobb összegben hoznak be aranyat, a lelkiismeretem azt diktálja, hogy arra ösztönözzem őket: újra aranyba fektessék a pénzüket, ne pedig abba, hogy vesznek három designórát. Ha behoznak tíz grammot, azon nem tudnak venni tíz grammot, mert a tört arany és az arany eladási ára különböző az üzletben. Mindenképpen kevesebbet visznek haza belőle, de legalább megint aranyba invesztáltak. Természetesen emellett ugyanúgy áruljuk az ezüstöt, a különböző márkás ékszereket, három-négy márkánk is van.
Hallgatnak rátok a kliensek?
Kétfajta ember van. Az egyik kimondottan tanácsot kér, és meg is fogadja azt. Mindig megkérdezzük, hogy néz ki a hölgy, milyen színű haja van, mert ez például egy fülbevalónál fontos. Megvannak a kis praktikáink, amelyek szerint ajánlunk. A másik típus nem fogadja meg a tanácsainkat.
Mostanában erősebben belevetettük magunkat a reklámkampányba, elkezdtük megosztani a különféle fényképeket a szociális hálókon.
Szóval tehát láthatóak vagytok, de azt gondolom, ezáltal nevelitek is a vásárlókat, hogy milyen irányba kellene menni…
Pontosan, olyan jó érzés, amikor a férfiak fényképpel jönnek be hozzánk. Valószínűleg a hölgyek otthon elejtenek néhány jelzést, amire a fiatalemberek odafigyelnek. Jönnek a fotóval és tuti a helyzet…
Szokták mondani, hogy a nő választja azt a férfit, aki őt választani fogja. Mindig a hölgy választ – és ez valahogy így működik az ékszerek világában is.
Ebben próbálunk segítséget is nyújtani.
Azt gondolom, hogy aki ezt a beszélgetést elolvassa, már kedvet kap arra, hogy körülnézzen nálatok. Viszont ez nem egy reklámfogás: sokkal inkább arra voltam kíváncsi, hogy mennyire van még jelen a világunkban az ékszer, mennyire jó és mennyire kell választani… Erre rengeteg választ kaptam tőled, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Sok olyan vevőt kívánok, aki azért megy be hozzátok, mert akár tanácsot kér, akár valami szépet akar választani!
Sokszor leírjuk, hogy szerintünk nálunk kellemes a környezet, a hangulat és mindent meg is tettünk ezek kialakítása érdekében. A legfontosabb számunkra, hogy jókedvvel jöjjenek be. A posztjaimban sokszor írom, hogy jöjjenek be akár csak körülnézni. Még ha valakinek nincs is szándékában vásárolni, nyugodtan térjen be hozzánk. Sajnos mi nem vagyunk önkiszolgálók, nálunk kérni kell. Szeretnék mindenkit megkérni, hogy ez miatt ne érezzék magukat feszélyezve, hiszen értük vagyunk ott reggel kilenctől este ötig. Nyugodtan nézzenek körbe, ráadásul nagyon szeretünk beszélgetni, és tizennyolc év alatt megértünk a felnőttkorra.
Még sokszor ennyit kívánok nektek és a GiGi ékszerüzletnek! Köszönöm a beszélgetést!
És is, és azt, hogy itt lehettem!