FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A mérkőzést megelőző napon Bajot látni vélték Szerdahelyen, állítólag patonyi kenyérért volt a Baranyaiban – légyszi ne köss bele a mondatba, tudvalévő, hogy szinte minden újonc így érkezik hozzánk! Tehát akkor igaz! – konstatáltam magamban, majd egy cimborámmal való üzenetváltás során megjegyeztem, hogy: jó lesz ez! Vagyis jó lesz ez a csapat. A „töltelék” játékosok elmentek, akik pedig jöttek, valóban erősítésnek számítanak.
Korábban megszokhattuk, hogy az utolsó utáni pillanatokban pánikszerűen összevásárolunk mindenkit, akinek két lába van és tud futni is. Etetjük, itatjuk őket, aztán fél év múltán fel is út, le is út. Idén viszont nem ez történt! Megkockáztatom, szintet léptünk a profizmus olykor kínkeserves útján! Ami azért is nagy szó, mivel a mi DAC-unkról és nem valami „külföldi” csapatról beszélünk, akiket első szám első személyben szólítunk. Magam sem értem, mi ez a marha nagy optimizmus bennem, de nem akarom sem elfojtani, sem visszautasítani.
68, 99, 7, 6… ezek nem a lottó nyerőszámai, hanem nyári erősítéseink mezszámai.
Tuboly Máté és Almási Laci után két új játékos érkezett a héten Dunaszerdahelyre. Az eperjesi születésű, 23 éves középpályás, Ján Bernát a belga Westerlo csapatától érkezett kölcsönjátékra, majdani esetleges átigazolási opcióval. Míg a már említett 19 esztendős gambiai védekező középpályás, Mahmudu Bajo Zólyombrézóról igazol a DAC-hoz, 2028 nyaráig szóló szerződést kötve. És persze számoljuk hozzájuk azt a Bősze Leventét is, aki eddig az akadémiánkon pallérozódott…
Pontosan egy héttel a Konferencia-ligában való megmérettetés előtt csapatunk a horvát felsőház negyedik helyezettjét látta vendégül a MOL Arénában.
A szentélyt éppen csinosítják, hiszen klubunk 120. évfordulójának apropóján legendás személyiségeink előtt tisztelegve színes falfelületek díszítik majd a MOL Aréna AB és BC bejáratainál a lelátó oldalfalát. Nyugodjék Tóth Laci már most felismerhető karakán bajuszával. Emlékszem, pár évvel ezelőtt, amikor biztossá vált, hogy a DAC új stadionját nem egy korábbi klublegendáról, hanem – kommersz világot élve – egy szponzorról nevezik el, szurkolói körökben élénk diskurzus folyt arról, hogy a sarkokat viszont „nem adjuk”.
Tóth Laci, Weisz Misi bácsi, Medgyes Jóska és Szikora György voltak akkor a legtöbbet emlegetett „befutók”. Ki gondolta volna, hogy anno azon bátortalan kezdeményezésünk kvázi valóság lehet?! Emelem kalapom, DAC!
Nyári felkészülésünk utolsó mérkőzésén szeretett csapatunk 3:2 arányban legyőzte a horvát Eszék gárdáját. A napok, sőt lassan hetek óta tartó hőség elől szurkolóink érthetően igyekeztek hűs helyekre húzódni. Gyakorlatilag úgy kezdődött a találkozó, hogy a lelátók felső sorai tömve voltak, míg alul szinte senki sem tartózkodott. Xisco Muñoz mester kisebb-nagyobb sérülés miatt kénytelen volt pihentetni több játékosát, köztük „tavalyi” házi gólkirályunkat, Matej Trusát is. Amikor azt írtam jó lesz ez, úgy is gondoltam. Kifejezetten jól kezdődött ugyanis számunkra a mérkőzés, és már a 7. percben, az első komolyabb helyzetből vezetést szereztünk. Vitális indította Redzicet, aki a kapufa segítségével talált az ellenfél hálójába – 1:0. Ezt követően Dolček lövése a felső lécet súrolta, majd az eszékiek is felocsúdtak, és a 25. percben, majdhogynem a semmiből kiegyenlítettek – 1:1.
Döntetlen állásnál fordultunk a második játékrészre, miközben egy másik, velünk egyidőben játszott mérkőzés részeredményére is figyeltünk. Az EKL-béli ellenfelünk kiléte egy ideig még kérdéses volt, és igazából a lefújásig ki sem derült.
Fordulás után az eszékiek is eltalálták a kapufát, majd a 74. percben ismét vezetést szereztük: Andzouana lövését a csereként beállt Bernát elé ütötte a vendégek kapusa, s új igazolásunk közelről nem hibázott – 2:1. Most sem tartott azonban sokáig az örömünk, hiszen a vendégek négy perc eltelével, védelmünk hathatós közreműködése mellett kiegyenlítettek – 2:2. Időközben hatot cserélt Xisco Muñoz, köztük Almási Lacit is pályára küldte, aki roppant agilisan mutatkozott be a MOL Aréna közönségének. Érezhetően mindkét csapat döntésre szerette volna vinni a dolgot, végszóra nekünk sikerült!
A 90. percben Herc Almási felé ívelt, aki az eszéki védők gyűrűjében mellel levette a labdát, s mielőtt az a földre pattant volna, kapásból „bebikázta” – 3:2.
Sok variációja nem maradt idő, a játékvezető lefújta az előkészületi mérkőzést. Legközelebb már élesben megy a történet, mégpedig jövő héten csütörtökön a Konferencia Liga 2. selejtezőkörének első mérkőzésén. Ellenfelünk az azeri Zira csapata lesz, akiket végül csak büntetőkkel győzött le az Európa-ligában a jóval esélyesebb Sheriff Tiraspol. Első meccs kint, visszavágó Dunaszerdahelyen. Mindent bele, DAC! Van még mit csiszolni a játékunkon, de jó lesz ez…
DAC 1904–ESZÉK 3:2 (1:1)
Góllövőink: Redzic, Bernát, Almási
DAC: Popović – Yapi (46. Mendez), Csinger, Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Vitális (72. Herc), Dimun (72. Bajo), Ramadan (72. Tuboly) – Dolček (76. Almási), Redzic (59. Bernát).