FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A szégyenletes Konferencia Liga-béli fiaskó után Bakuból egyenesen Kassára, a vasárnapi ligameccs helyszínére repült a DAC, hogy megkezdje a jubileumi 30. évadját a legfelső osztályban.A közel nyolcórás utazást néhány kiutazó szurkolótársunk is a DAC küldöttségével abszolválta pénteken. Mindeközben odahaza eléggé letargikus hangulatban vártuk a 2025/26-os idény kezdetét. Óriási csalódás lett úrrá a sárga-kék híveken, mondhatni, valami „eltörött” bennünk. Valami, amit nagyon nehéz lesz „megragasztani”.
Persze akadt olyan is, aki átesve a ló másik oldalára, összekeverte az anyagiakat a szurkolók feltétlen klubhűségével. A sikertelenség függvényében a sok befektetett eurómilliókat is bánva, egyenesen a felvidéki magyarság stadionból való távolmaradására buzdított. Gyenge argumentum, mint a hetes sör, ugyanis akárcsak egy magamfajta lokálpatriótának – aki világéletében a klubház környékén sertepertélt –, úgy rajtam kívül még sokunknak, valami mást jelentenek a sárga-kék színek, illetve a felvidéki magyarság egyik bástyájához való tartozás.
Tény és való, az azerbajdzsáni négygólos vereség kemény érvágás, amiből csak nehezen ocsúdik majd a jónép. Ám álljon itt kedves barátommal, Hulival való üzenetváltásom néhány szemlézett sora, amelyet éppen a Zira–DAC meccsjegyzetem kapcsán folytattunk:
„Roberto, hogy is írjam le neked, ami itt folyik 10 éve a klub körül… maradok a tradíciónál, a hagyományoknál, a régi DAC-címernél, amibe felnőttem… a Radetzky-indulónál… maradok a régi stadion hangulatánál, azoknál a szurkolóknál, veled együtt, a dobosoknál Édesapámmal, aki odafentről néz minket! Minden vereség fájni fog, ahogy a tegnapi is… de mi itt leszünk, amíg világ a világ… megtörni lelkünk nem lehet soha! Maradok ugyanúgy egy vérbeli bolond!” – na ezt hívják alázatnak. Nyilván olykor nálam is elszakad a cérna, morgok és fogadkozom, de a „Mi szerződésünk egy életre szól!” – s itt így folytatta Huli: „Ezt írtuk ki anno a lepedőre, még a régi stadionban…” – amikor a DAC csupán párszáz embert érdekelt…
Két és fél hónap, pontosabban 72 nap után indult útjára ismét a Fortuna-liga gépezete számunkra. Kassára összesen 65 DAC-szurkoló kísérte el a csapatot.
Az idénynyitó bajnoki mérkőzésünk előtt egy nappal végigizgultuk a komáromiak szimpatikus bemutatkozását az élvonalban – akiket nem mellesleg a Slovan-szurkolók bicskanyitogató „kedves szavakkal” fogadtak. Mert az ember már csak ilyen javíthatatlan „bolond”, követi minden „mi kutyánk kölykét”. Az U19-es Kukkónia kupát, a DAC-ifikkel, ahogy valószínűleg a győriek pénteki vendégjátékát Nyíregyházán, és majdan a somorjai STK-t egyaránt…
Xisco Muñoz mester alaposan felforgatta a Konferencia Liga mérkőzéshez képest a kezdőcsapatát: nem számíthatott a Zira ellen megsérült Csinger játékára, de kikerült a kezdő tizenegyből az Azerbajdzsánban gyenge teljesítményt nyújtó Andzouana, továbbá Vitális, Ramadan, Redzic és Trusa is. Helyet kapott viszont benne Yapi, Bernát, Bajo, Herc, Almási és Dolček.
Hogy milyen tendenciát követett a mester, amikor fejében az ilyen fokú rotáció megszületett, azt a szakavatottabb kollégáimra bízom. Mindenesetre a cserepad kb. ugyanazt a „minőséget” hozta – Almási Laci kivételével –, amit a Zira elleni kezdő. S itt fontos megjegyezni, hogy egy számomra harmatgyenge csapattal játszottunk, akiket gólokkal kellett volna lesöpörni a pályáról. Ez a Kassa tavaly az osztályozót épp csak elkerülte, és valószínűleg idén sem terem sok babér számukra. Ezzel szemben a taktikánk azt mutatta, hogy miután előnybe kerültünk, szinte azonnal visszazártunk, és csak a kontrákra bíztuk magunkat. Szemre abszolút nem tetszetős focit játszva, ami ráadásul rengeteg pontatlansággal párosult.
Xisco Muñoz nem szeret kockáztatni, pedig kockázat nélkül nincs siker, és ez igaz lesz majd a csütörtöki Konferencia Liga-visszavágóra is.
– Így kell ezt csinálni, mondtam, hogy Almásinak játszani kell! – futott be feleségem a balkonról megünnepelni a vezető gólunkat.
A 11. percben Dimun Almási fejére varázsolta a labdát, vagy mondhatjuk úgy is, Laci kegyetlen jól helyezkedett, és két védő fölé emelkedve gólt fejelt – 0:1. Örömünk mindössze a 24. percig tartott, ekkor ugyanis a kassaiak kiegyenlítettek – 1:1. A szünetig minkét oldalon kimaradt egy-egy kecsegtető helyzet, tőlünk Mendez lövését hárította bravúrral a keletiek kapusa.
Fordulás után az 57. percben Herc egyéni megoldásából ismét vezetést szereztünk: Kiko 20 méterről, laposan a jobb oldali kapufa mellé lőtte a labdát – 1:2.
Xisco Muñoz cseréivel igyekezett „visszaépíteni” a Zira elleni kezdőcsapatát. A támadásokat megintcsak nem erőltettük, ráadásul Andzouana a saját kapunkra is veszélyt jelentett. Magunkra húztuk a hazaiakat, akik végül a VAR segítségével, ám jogosan megítélt büntetőből kiegyenlítettek – 2:2. Dimun, aki ezúttal középhátvédet játszott, a „babával” együtt rúgta el a labdát. Persze, nem ezen múlott, hogy három pont helyett csak egyet hozunk haza, hanem „köszönhető” ez saját játékosaink passzivitásának és hibáinak – akikre, ahogy azt Xisco Muňoz nyilatkozta: csapatként nem ismert rá.
Számomra csalódás ez a döntetlen, viszont ha objektív szeretnék maradni, sajnos így igazságos.
Csütörtökön tehát következik a Konferencia Liga visszavágója, amelyen minden bizonnyal egy teljesen más mérkőzést látunk majd. Hogy mire lesz elég, az még a jövő zenéje. Szeretnék bizakodó lenni, de látva jelenlegi formánkat, ez bizony még tőlem is nagy merészség. Aztán vasárnap jön az első csallóközi derbi a honi legfelső osztály történetében. Hajrá, DAC! Mindent bele!
KASSA–DAC 1904 2:2 (1:1)
Gólszerzőink: Almási, Herc
DAC: Popović – Yapi, Dimun, Kacharaba, Brunetti, Mendez (62. Andzouana) – Bernát (62. Vitális), Bajo, Herc (77. Tuboly) – Almási (73. Redzic), Dolček (46. Trusa).
