A cikk megjelent a Klikk Out 2024/07. számában.
A minap az Instán láttam egy mémet a macskákról. Valahogy így szólt: „A macska csak egy apró teremtés a házadban. Megöleled. Nem beszéltek közös nyelvet. A legjobb barátok vagytok. Megharap. Apró énekeket szerzel róla. Nem tudja a neved. Egymás mellett alszotok.” Ezt azért is írom, mert William S. Burroughs „A benti macska” című könyve pontosan erről az ember-macska kapcsolatról szól.
Annak ellenére, hogy Burroughs hatalmas rajongója vagyok, szégyenszemre, a minap egy könyvesboltban kutakodva, teljesen véletlenül tudtam meg, hogy az öreg Bill bizony írt egy szívmelengető apró ódát négylábú barátaihoz. Mint Burroughs összes könyvét, ezt is nehéz besorolni: nem regény, nem vers, nem napló – inkább feldarabolt, epizodikus, misztikával, álmokkal és furcsa látomásokkal átitatott önéletrajzi prózatöredékek.
Ebben az egyszerre is elfogyasztható kis rejtett gyöngyszemben az irodalom történelmének egyik legbotrányosabb írója (mind munkáiban, mind magánéletében) megmutatja nekünk emberi oldalát és azt, hogy miért is csodálatos dolog együtt élni egy cicával.
Fordította: Illés Róbert, Jaffa Kiadó. 2024
