FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Amíg Sikabonyt önálló községként tartották számon, nem volt szokás az utcák hivatalos elnevezése. 1960-ban azonban közigazgatásilag Dunaszerdahelyhez csatolták, később pedig az (akkor) utolsó előtti utcája a Reptér utca nevet kapta. A Szabó Gyula (anno Gorkij) utcánál kezdődik, és Sikabony kis repülőteréhez vezet, ahonnét annak idején az Agrokémiai Vállalat permetezőgépei szálltak fel. A „Csmelák”-típusú repülőgépek egyébként a Slovair tulajdonát képezték.
Az utca elején áll Sikabony egykori óvodájának, illetve kisiskolájának épülete. Az összevont alsó tagozatos iskolát valamikor 1970 körül Dunaszerdahelyre helyezték át, míg az óvoda a 2000-es évek elején lett az intézményi összevonások áldozata. Gyerekkoromban csak a Szövetkezeti utca kereszteződéséig voltak családi házak, utána csupán a Dukla szövetkezet telephelyét, az 1976-ban létrejött dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalatot (Agrochemický podnik – ACHP, logójában szerepelt egy repülőgép is), illetve annak kis repterét találtuk. Mindez a Pagony, Csukárabony és Garden Town lakóparkok megépülésével markánsan megváltozott. Nem lett hosszabb, csak terebélyesebb. A reptér után kezdődik a sikabonyi határ az ún. Csordanyomi úttal, egykor ezen terelték az állatokat a legelőkre.
Az utca első harmadában, a Reptér és Jegenyefa utcák kereszteződésében áll a sikabonyi harangláb. A harangláb a templomi harang elhelyezésére szolgáló egyszerű oszlop vagy gerendaszerkezet, amelyet legfeljebb tetővel látnak el, hogy megóvja a harangot, s annak mechanizmusát az időjárás viszontagságaitól.
Ilyen egyszerű építmény a sikabonyi harangláb is. S bár az egykor különálló községnek 2012-ben saját temploma lett – a Mindenszentek-templom –, a haranglábat továbbra is meghagyták rendeltetésszerű használatra, mint ún. lélekharangot. Általában a falusi épületekkel közel azonos magasságúak, vagy azoknál csak valamivel magasabbak. Gyakran magányosan (ahogy a sikabonyi is), míg máskor egy-egy templom vagy szakrális célokra is igénybe vett épület, pl. iskola szomszédságában állnak.
Iskola már nem, de a sikabonyi óvoda még gondtalanul működött 1980 körül, amikor nagyapámmal gyakorta kerékpároztunk errefelé. A gyerekek a sarki Jednota szupermarket helyén lévő parkban játszottak, ahol hajóhinták is voltak.
Jó időben akár a kettős kanálisig eltekertünk, s ilyenkor a reptér mellett vitt el az utunk. Egy alkalommal már a földes út porzott bringánk alatt, amikor különös motorhangra lettem figyelmes.
– Papa, álljunk meg! Mi az a sárga valami ott a fákon túl? – kérdeztem nagyapámat, aki az 1965-ös árvíz előtt a csilizradványi szövetkezetben dolgozott.
– Az egy permetező repülőgép fiam, épp felszállni készül – válaszolta nagyapám a 28-as kerekű csehszlovák biciklijén ülve.
Nyilván több sem kellett nekem, addig rágtam nagyapám fülét, míg jobb rálátást nem találtunk. A sárga, légcsavaros „Csmelák” mezőgazdasági repülőgép lendületbe jött, majd egyszeriben a levegőbe emelkedett. Emlékszel még rá?
Z-37-típusú Csmelák – igazából Čmelák, ami tükörfordításban poszméhet jelent. A repülőgépet az 1960-as évek elején fejlesztették ki a csehszlovák Let Kunovice és Moravan Otrokovice repülőgépgyárak összefogásaként. Sorozatgyártása 1965 és 1994 között ment végbe, és az idők során több változat készült belőle. A mezőgazdasági feladatkör mellett többcélú repülőgépként is gyakran alkalmazták, illetve alkalmazzák mind a mai napig. A sikabonyi Csmelákokat a bősi vízi erőmű építésénél szúnyogirtásra is bevetették.
Nekem attól a naptól kezdve egyszerűen sárga permetező repcsi lett, s ha megláttam a levegőben a város felett, menten indulnunk „kellett” Sikabonyba:
– Papa, látni akarom, ahogy leszáll, papa légyszi, légyszi! – szerencsére az Észak 1. lakótelep és a sikabonyi reptér nincs egymástól mérföldekre, így nagyapám sokszor engedett a kérésemnek…
Már régen nem láttam Szerdahely felett Csmelákot, utoljára talán légi reklám vontatásánál volt hozzá szerencsém valamikor a rendszerváltás után, a maszek világ kezdetén. Nemrég Duba Gyula egyik regényében olvastam, hogy a 2. vh. után kezdődő mezőgazdasági gépesítés korában sok ilyen permetező repülőgép járt szerencsétlenül. Mindenesetre ez a konkrét típus eléggé elterjedt, ikonikus sárga repcsi lett nemcsak az egykori Csehszlovákiában, de a környező országokban egyaránt.
Persze a sikabonyi Reptér utca végében azóta is rendszeresen megfordulok, másfajta repülőgépek, vagy akár a sárkányrepülő sem ritka, viszont ezek már nem hoznak lázba.
Anno valószínűleg jókor voltam jó helyen, és a gyermeki ártatlanság a sárga „zümmögő” repcsivel párosulva egy életre meghatározó sztorit alkotott. Pedig egy kedves ismerősöm – aki maga is pilóta – még a repülőtér történetéről is mesélt, ahol manapság talán nagyobb attrakció az évente megrendezésre kerülő Felvidéki vágta, mint az időszakos repülőnapok. A mezőgazdasági termelés szintén visszafogottabb tendenciát mutat a Csallóközben, így meglehet, permetező repülőgépekre sincs már szükség. A dunaszerdahelyi Agrokémiai Vállalat 1992-ben megszűnt…
MÉG TÖBB FOTÓ A REPTÉR UTCÁRÓL
ELŐZŐ RÉSZEK:
DS – Az én utcám, a te utcád
