A cikk megjelenik a Klikk Out 2024/08. számában.
Fotelből billentyűzetet ragadva nem lehet igazságot tenni az algériai bokszolónő, Imane Khelif ügyében. Azért írom, hogy nő, mert az. Nem (csak) azért, mert annak vallja magát, hanem mert annak született, és soha nem döntött úgy, hogy férfi lesz. E sorok írása előtt robbant ki az olimpia vele kapcsolatos botránya, amikor olasz ellenfele, Angela Carini 46 másodperc után feladta a küzdelmet ellene, mert attól félt, hogy baja eshet. Hogyan legyünk igazságosak mindkét féllel?
Eljött az idő, amikor nemcsak egy sportág, de úgy általában a sportdiplomácia szakavatott szereplőinek kell foglalkoznia az interszexualitással, mivel ez a tényező alapjaiban rengeti meg a sportvilágot, amely nem a férfiak és nők közti egyenlőségből indul ki, hanem fizikai különbségeikből.
Ez egy veleszületett állapot, tulajdonképpen rendellenesség, amikor egy személy elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellege alapján nem határozható meg nőként vagy férfiként. Magába foglal olyan személyeket is, akik például látható nemi jellegük, tehát nemi szerveik vagy mellük alapján nőnek, illetve férfinak születtek, de a szervezetük például – mint Khelif esetében is, a másik nemre jellemző hormont, ez esetben tesztoszteront is termel. Az ilyesmi a fejletlenebb országokban sokáig ki sem mutatható, így a sportoló esetleg úgy is nőhet fel, hogy nőnek látja és tartja magát, mégsem egyértelműen az.
Itt jön a képbe az, hogy ő nem csap be senkit, a sportág nemzetközi szervezete viszont Khelifet korábban kizárta a világbajnokság döntőjéből, a szervezettel nem együttműködő Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanakkor hagyta elindulni Párizsban. Ebből pedig az látszik, hogy a legmagasabb szinteken is csak vakarják a fejüket, pedig a probléma nem újkeletű, és lemegy a sportszerűség alapjaihoz.
A sportszámok ugyanis azért nem uniszexek, mert különben a nőknek javarészt nem lenne esélyük nyerni, a férfiak a tesztoszteronszintjükből fakadóan fizikailag jobb eredményre képesek az élsportban. A versenyt tehát a sportban épp a megkülönböztetés teszi tisztességessé.
Most gyakran emlegetik fel Caster Semenya esetét 2016-ból, a dél-afrikai középtávfutó ugyanis szintén interszexuális volt, amivel egyébként neki is meggyűlt a baja, mivel a korábbi évek során volt, hogy arra is kötelezték, hogy tesztoszteronblokkoló gyógyszert szedjen. Ebben a kérdésben viszont hol az emberi jogok, hol a sportszerűség felé billen a mérleg. Senkit nem lehet ugyanis kényszeríteni gyógyszerezésre. Arról sem igazán lehet vitát nyitni, hogy meg lehet-e bárkinek mondani, hogy milyen nemű, mert az identitását sem szabad megkérdőjelezni, arról csak maga dönthet.
A sportban viszont kénytelenek eldönteni, hogy valaki férfi vagy nő, mert alapvetően ez alapján sorolható be. Csakhogy az interszexuális sportolókat sem kukázhatjuk, és egy Imane Khelifet vagy Caster Semenyát sem kezelhetünk csalóként vagy söpredékként.
A sport legfelsőbb szervezeteinek kell eldönteniük, mégpedig a tisztességes versenyt szem előtt tartva, hogyan legyen igazságos. Fotelből csak úgy lehetünk azok, ha nem bántjuk őket. Innen feleslegesen piszkálódunk, és különösen ne legyünk fasiszták!
