A terápia, mint fogalom az utóbbi évek kitartó felvilágosító munkájának köszönhetően, mára beszivárgott a közbeszédbe. Lassan elérkezünk oda, hogy társadalmunkban nem lesz szégyen és megbélyegzés tárgya az, hogyha valaki pszichológus, terapeuta segítségét veszi igénybe ahhoz, hogy kibogozza élete összegubancolódott szálait. Az alábbiakban próbálok némi eligazodást nyújtani a témában, ami lehet, hogy sokkal többeket érint az olvasók közül és a környezetünkben, mint gondolnánk…
A döntés
Már maga a felismerés megszülése sem egyszerű, hogy belássuk: szakember segítségére van szükségünk. Mindannyiunk életében lehetnek fokozottan megterhelő időszakok, amelyek során támogatásra szorulhatunk. Ez történhet teljesen átlagos, vagy különleges életesemények, válaszutak hatására, pl. pályaválasztási krízis, párkapcsolati nehézségek, válás, munkahely és stabilitás elvesztése, halálesetből fakadó gyász, stb.
Az alábbi kérdések megválaszolása támpontot nyújthat abban, hogy felmérjük a segítségkérés szükségességét:
- Milyen az általános közérzetem, mennyire vagyok kitéve stresszhelyzeteknek? Hogyan kezelem ezeket?
- Vannak-e a stresszből adódó, állandósult testi tüneteim – pl. gyakori betegség, fej- vagy gyomorfájás, alvásproblémák?
- Milyenek a társas kapcsolataim, vannak-e olyan emberek körülöttem, akikkel a felmerült problémáimat, meg tudom beszélni?
- Vannak-e szerhasználati problémáim (alkohol, cigaretta, kábítószer), és ha igen, akkor ezek mennyire súlyosak? (Pl. hetente egyszer / többször nyúlok hozzá, állandóan, csak ha ideges vagyok stb.)
- Hogyan látom az előttem álló heteket, hónapokat, vannak-e távlati céljaim?
- Miben látom a változás lehetőségét, hogyan nézne ki, egy számomra optimális élet?
Fontos az önmagunkkal szembeni, kíméletlen őszinteség ahhoz, hogy a problémáinkat azonosítsuk.
Úton a megoldás felé
Kihívást jelenthet megtalálni azt a szakembert, aki megfelelő segítséget nyújt és olyan feltételek mellett dolgozik, amelyek számunkra elfogadhatóak és hosszútávon működőképesek. A terápia sikerének titka ugyanis, a határozott szándékon felül, a rendszeresség.
Az életünk napi szervezése, logisztikája gyakran nem könnyíti meg ezt. Egy teljes munkaidős állás mellé például, nem beilleszthető egy olyan pszichológussal való együttműködés, aki reggel nyolctól, délután háromig dolgozik. Ismerősök ajánlása alapján is kiválaszthatjuk a segítőnket, attól azonban bárkit óva intenék, hogy pszichológus ismerőshöz, baráthoz forduljon segítségért (egy valódi szakember egyébként is elutasítja ezt, érdekütközésre hivatkozva).
Hogyha megvan a megfelelő jelölt, lépjünk vele kapcsolatba, Első lépésként, egyeztetni fogjuk vele a találkozások módját és idejét (egyre gyakrabban megoldható az „online terápiás ülés“ is). Nincs általános recept arra nézve, hogy hetente, havonta hány alkalom elegendő a hatékony közös munkához, ez közös megbeszélés tárgya.
A segítő személyisége nagyban segítheti a folyamat zökkenőmentességét – aki annak ellenére, hogy nehéz témákról esik majd szó, támogató és ítélkezésmentes légkört biztosít ahhoz, hogy megnyíljunk előtte. Az első ülés előtt tanácsos átgondolni, hogy pontosan mi miatt kerestük fel, mit várunk a segítségnyújtástól, ezek biztosan szóba kerülnek majd. Az őszinteség és a titoktartás a terápiás kapcsolat alapkellékei, így nem kell tartanunk attól, hogy az átadott bizalmas információk kikerülnek.
Csak az első lépés megtétele nehéz –fontos, hogy ne késlekedjünk a segítségkéréssel, hogyha ennek szükségét érezzük. Emellett legyünk éberek, érzékenyek a környezetünk irányába is, nehéz élethelyzetekkel küzdő barátainkat, családtagjainkat igyekezzünk tapintatos módon, segítő szakemberhez irányítani. Lehetséges, hogy csak a megfelelő információ vagy némi bátorítás hiányzik ahhoz, hogy életüket újra egy biztatóbb, pozitívabb kilátásokat nyújtó mederbe tereljék. Ez a fajta odafigyelés pedig, életet tud menteni.
